Mindig vizionáltam egy nagy, nyári összejövetelt, amire majd mindenkit meghívunk, aki segített és drukkolt nekünk, és amire nem mellesleg elképesztően szépen feldíszítjük a kertet és a teraszt. Mivel idén sem vagyunk teljesen készen, ez elmaradt, szerveztünk viszont sok kisebb vendégséget, augusztusban majdnem háromnaponta egyet. Ezért van a ház végül is, és így jobban tudtunk figyelni a vendégeinkre. Voltak sziporkázások, imádtam ezeket az estéket a zöld asztalnál.
Még a bulik előtt az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor az agyonpakolt autóval haladtunk Pestről a ház felé, és Siófok tájékán felhatalmaztuk H.-t, hogy szülinapja lévén, állítson össze és a bankkártyánkkal fizessen is ki egy nagyobb ételrendelést, amit útközben felveszünk, hogy az legyen a luxuriózus, ünnepi reggeli. Ő nagyon jól és átgondoltan össze is rakta a menüt, megrendelte és kifizette -- egy budaörsi átvevőhelyre, amitől ekkor már éppen száz km-re jártunk. Fogalmam sincs, hogy lehet mindig ekkora piszkos nagy szerencséje: a rendszer végül elutasította a fizetést, de nagyon vicces volt hullafáradtan és iszonyú éhesen hajtogatni, hogy akkor eszünk kiflit, de vissza már nem fordulunk, legyen egy szemfüles budaörsi vásárlóé az egész -- grátisz. Amikor újrarendelte, immár helyesen, és felköszöntöttük, azért mindig úgy énekeltem a dalt, hogy
boldog szüülinapot,
random idegen,
boldog szüülinapot!
Nemrég voltunk Ivan & the Parazol-koncerten, ami, mint utóbb kiderült, igazából Aurevoir.-koncert volt számunkra. Mint nyilván sokan mások, a Dalfutár alapján döntöttem úgy, hogy érdemes meghallgatni élőben a fő zenekart. Azt a műsorbeli dalt és az énekes érdemeit nem feledjük, de... én még ilyet nem is nagyon pipáltam: hiába vannak meg a frontemberi kvalitásai, magyarul: nagyon szexi az Iván, klassz az énekhangja meg minden, és kétségkívül sokkal szebb is, mint Mick Jagger, a saját hatalmas színpadi extázisa ellenére egyetlen percre sem tudott elkapni a feeling (és H.-t sem, pedig ő másik generációba tartozik). Kivéve talán a gitárszólókat és a billentyűs tudását, ott nem volt kérdés. Rólam azt kell tudni, hogy nagyon könnyen lelkesedem, ha valami jó. Például az előttünk teljesen ismeretlen Aurevoir. az alap zenei ízlésem alapján egyáltalán nem lett volna szabad, hogy tetsszen (népzene + rock/punk + underground beütés), mégis megérte miattuk elmenni. Olyan, mintha az Ivan & the Parazolnak egyetlen, klasszikus értelemben vett (Illés-, Bergendy-, LGT-típusú) überjó száma sem lenne, ami azért szomorú, mert éppen ők az idoljaik (a szövegekről nem is beszélve; amikor olykor értettem őket, gondolkodnom kellett, hogy ugye, nem ezt a lapos közhelyet mondta egy gyenge páros rímben?). Mást vártam (intertextuális utalás).
A kritika-rovatnak vége, azért is, mert amikor a vendégek elmentek, a koncerteknek vége volt, másnap ugyanúgy menni kellett dolgozni a ház körül (aki éjjel legény, legyen nappal is az, ami jelen esetben képzavar, de értitek).
Hajaj... nagyon lemaradtam. Azt sem tudtam eddig, hogy a világon vannak. Most bepótolom.
VálaszTörlésMárta, játsszák például a Homok a szélben című dalt is (az Ivan & the Parazol). Az Aurevoir. pedig sok olyan népdalt, ami ismerős volt, de túlzás, hogy tudtam őket. Édes Gergelem.. talán ezt hallottam már feldolgozásban is.
Törlés