Ugrás a fő tartalomra

Konkrétumok a kiskonyháról I.

Van az előtérben egy sarok, amelybe a kezdetektől tudjuk, hogy konyhát fogunk installálni. És mint tizenkét éves tervezőtársammal kitaláltuk, ez egy, az anyagi ráfordítás tekintetében minimalista, cuki és nagyon funkcionális konyha lesz.


Irtó kevés hely van: a bejárati ajtótól jobbra egy méter, azután elfordulva 60 cm, majd az ablakmélyedés következik (kb. 60 cm), és újabb egy méter a Gerendás szoba ajtajáig. Slussz. 

Ahhoz viszont nagy ez az előtér a maga közel 12 m2-ével, hogy mindössze csizma- és kabáttárolásra használjuk. (Majd arról is külön lesz szó, hogy azt hogyan fogjuk megoldani.)

És hát, az van, hogy a nyári konyhában őszi estéken-reggeleken eléggé fázunk, illetve nem nagyon praktikus onnan átvinni a Gerendásba a teljes étkészletet, eszcájgot, és az ennivalót minden étkezésnél. Csináljuk, csináljuk, amíg nincs más, de azért nagyon vágyunk már egy kis (country) komfortra. 

valami hasonló

Az előtérben L alakban lehet főzősarkot berendezni, ha elvezetjük ide a vizet, amihez (és a padlószigeteléshez egyébként is) fel kell szedni a linóleumot és az alatta lévő cementlapot.

Kemény kötöttségek vannak, és nem csak anyagi értelemben, de valahogy ez a tény nagyon inspiráló és motiváló is. Piszkálja az ember hiúságát.

Nem kell fakszni, de kell funkcionalitás.

Nem kell új bútor, de kell vidéki stílus.

Nem kell túldimenzionálni, de kell tárolóhely.

A munkafolyamatok rendje: hűtő => mosogató => munkapult => tűzhely nem tud tökéletesen érvényesülni, de pici a hely, szerintem nem lesz zavaró, mivel kb. két lépés minden egymástól. Illetve, tök mindegy, mert erre a kompromisszumra szükség van.

Racionálisan ugyanis a kis hűtőszekrénynek az ablak alá kell kerülnie, mert csak az fér be a párkány (= 85 cm) alá. Hiába minden angol vidéki konyha alfája és omegája az ablak alá helyezett butler's sink, ha egyszer az ablakmélyedés túl alacsonyan van, kénytelen vagy arrébb helyezni. (Most egy könnycseppet elmorzsoltam azért, mert ez tényleg úgy szerepelt az álmaimban, hogy állok az ablaknál, és nézem a rózsabokrot, miközben a kezem belelóg a... mosogatóvízbe.)


Úgyhogy, a bejárati ajtó mellett lesz az egymedencés Domsjö (vagy mai testvére), balról kapva természetes fényt is, mellette - balra haladva - egy 40 cm-es pultrész a sarokban (=> edényszárítás!), majd a hűtőszekrény, majd újabb pultrész és a tűzhely, alatta a sütővel. 

ami kicsi, az kicsi

Dilemmák és kérdések:

Vettem nagyon jó áron egy négyégős főzőlapot és egy alá beszerelhető elektromos sütőt (több mint egy éve kerülgetjük, ehem...), de lehet, hogy muszáj lesz kétégőset venni a helyszűke (nagyon kevés pultfelület) miatt.

Elemek egymás tetején: néha tetszik, amikor két felsőszekrény van egymáson, a felsőben a ritkábban használt cuccokkal. Agyonnyomhatja a teret, úgyhogy óvatosan kell ezt csinálni.

Eközben nagyon szeretnék valamelyik falra nyitott polcot (mint a Házprojektben), mert ahogy korábban írtam, unalmasnak találom a teljesen beépített konyhákat.

Stílusában nagyon tetszik a Courtney Adamo-éké, persze, az erőltetett makramé-sztájl nélkül.


Ezen az odadöntött vágódeszka-trenden, mondjuk, mindig mosolygok. Tök jól néz ki, de nagyon elharapózott. :)

Ami náluk a hatalmas térben szuperül mutat, a letisztult felületekkel, a gyógyszertári üvegekkel, az ál-régi cuccokkal, azt párszázezer forintért egy sarokban létrehozni eléggé merész ötlet, mindenesetre, az irány fontos. És például a befőttesüvegbe tett müzlik és magvak: filléres tétel.

Ami még eléggé bejön, az az _artkraft apró házban berendezett konyhasarka. Abban is vannak modorosságok, de azért büszke lennék, ha stílusában hasonlóan egységes lenne, amit mi hozunk majd létre.

Nagyon szép a Szentjobbi Krisztáéké is, igaz?

Zárásképpen egy további kedvenc:


(folyt. köv.)




Megjegyzések

  1. Tetszenek az ötletek amiket gyűjtöttél. A vágódeszkák hagyján, de én a varrógépekre rádolgozott ettől attól sikoltozok, túl sok már. Nálunk nyitott polcon vannak a poharak, tányérok, tudod, van mit takarítani vele, használat előtt eltörölni, öblíteni. Amúgy jól mutat. Maradjanak a nyitott polcon az üvegekbe töltött élelmiszerek, a dekor. Nekem ez a tapasztalatom, de mi függve vagyunk, a polcokat befúrták/belevágták a tömésfalba, ez van, ezt kell szeressük.Amúgy jól mutat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, köszönöm a tapasztalat-megosztást. Hát, igen, a multifunkcionális varrógép-állványok... Majd arra kell figyelnünk még ennél a kis konyhánál, hogy ELEVE kevés cucc legyen, amit tárolni kell benne. Kb. tényleg úgy, mint egy vendégháznál.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…