Ugrás a fő tartalomra

Konkrétumok a kiskonyháról I.

Van az előtérben egy sarok, amelybe a kezdetektől tudjuk, hogy konyhát fogunk installálni. És mint tizenkét éves tervezőtársammal kitaláltuk, ez egy, az anyagi ráfordítás tekintetében minimalista, cuki és nagyon funkcionális konyha lesz.


Irtó kevés hely van: a bejárati ajtótól jobbra egy méter, azután elfordulva 60 cm, majd az ablakmélyedés következik (kb. 60 cm), és újabb egy méter a Gerendás szoba ajtajáig. Slussz. 

Ahhoz viszont nagy ez az előtér a maga közel 12 m2-ével, hogy mindössze csizma- és kabáttárolásra használjuk. (Majd arról is külön lesz szó, hogy azt hogyan fogjuk megoldani.)

És hát, az van, hogy a nyári konyhában őszi estéken-reggeleken eléggé fázunk, illetve nem nagyon praktikus onnan átvinni a Gerendásba a teljes étkészletet, eszcájgot, és az ennivalót minden étkezésnél. Csináljuk, csináljuk, amíg nincs más, de azért nagyon vágyunk már egy kis (country) komfortra. 

valami hasonló

Az előtérben L alakban lehet főzősarkot berendezni, ha elvezetjük ide a vizet, amihez (és a padlószigeteléshez egyébként is) fel kell szedni a linóleumot és az alatta lévő cementlapot.

Kemény kötöttségek vannak, és nem csak anyagi értelemben, de valahogy ez a tény nagyon inspiráló és motiváló is. Piszkálja az ember hiúságát.

Nem kell fakszni, de kell funkcionalitás.

Nem kell új bútor, de kell vidéki stílus.

Nem kell túldimenzionálni, de kell tárolóhely.

A munkafolyamatok rendje: hűtő => mosogató => munkapult => tűzhely nem tud tökéletesen érvényesülni, de pici a hely, szerintem nem lesz zavaró, mivel kb. két lépés minden egymástól. Illetve, tök mindegy, mert erre a kompromisszumra szükség van.

Racionálisan ugyanis a kis hűtőszekrénynek az ablak alá kell kerülnie, mert csak az fér be a párkány (= 85 cm) alá. Hiába minden angol vidéki konyha alfája és omegája az ablak alá helyezett butler's sink, ha egyszer az ablakmélyedés túl alacsonyan van, kénytelen vagy arrébb helyezni. (Most egy könnycseppet elmorzsoltam azért, mert ez tényleg úgy szerepelt az álmaimban, hogy állok az ablaknál, és nézem a rózsabokrot, miközben a kezem belelóg a... mosogatóvízbe.)


Úgyhogy, a bejárati ajtó mellett lesz az egymedencés Domsjö (vagy mai testvére), balról kapva természetes fényt is, mellette - balra haladva - egy 40 cm-es pultrész a sarokban (=> edényszárítás!), majd a hűtőszekrény, majd újabb pultrész és a tűzhely, alatta a sütővel. 

ami kicsi, az kicsi

Dilemmák és kérdések:

Vettem nagyon jó áron egy négyégős főzőlapot és egy alá beszerelhető elektromos sütőt (több mint egy éve kerülgetjük, ehem...), de lehet, hogy muszáj lesz kétégőset venni a helyszűke (nagyon kevés pultfelület) miatt.

Elemek egymás tetején: néha tetszik, amikor két felsőszekrény van egymáson, a felsőben a ritkábban használt cuccokkal. Agyonnyomhatja a teret, úgyhogy óvatosan kell ezt csinálni.

Eközben nagyon szeretnék valamelyik falra nyitott polcot (mint a Házprojektben), mert ahogy korábban írtam, unalmasnak találom a teljesen beépített konyhákat.

Stílusában nagyon tetszik a Courtney Adamo-éké, persze, az erőltetett makramé-sztájl nélkül.


Ezen az odadöntött vágódeszka-trenden, mondjuk, mindig mosolygok. Tök jól néz ki, de nagyon elharapózott. :)

Ami náluk a hatalmas térben szuperül mutat, a letisztult felületekkel, a gyógyszertári üvegekkel, az ál-régi cuccokkal, azt párszázezer forintért egy sarokban létrehozni eléggé merész ötlet, mindenesetre, az irány fontos. És például a befőttesüvegbe tett müzlik és magvak: filléres tétel.

Ami még eléggé bejön, az az _artkraft apró házban berendezett konyhasarka. Abban is vannak modorosságok, de azért büszke lennék, ha stílusában hasonlóan egységes lenne, amit mi hozunk majd létre.

Nagyon szép a Szentjobbi Krisztáéké is, igaz?

Zárásképpen egy további kedvenc:


(folyt. köv.)




Megjegyzések

  1. Tetszenek az ötletek amiket gyűjtöttél. A vágódeszkák hagyján, de én a varrógépekre rádolgozott ettől attól sikoltozok, túl sok már. Nálunk nyitott polcon vannak a poharak, tányérok, tudod, van mit takarítani vele, használat előtt eltörölni, öblíteni. Amúgy jól mutat. Maradjanak a nyitott polcon az üvegekbe töltött élelmiszerek, a dekor. Nekem ez a tapasztalatom, de mi függve vagyunk, a polcokat befúrták/belevágták a tömésfalba, ez van, ezt kell szeressük.Amúgy jól mutat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, köszönöm a tapasztalat-megosztást. Hát, igen, a multifunkcionális varrógép-állványok... Majd arra kell figyelnünk még ennél a kis konyhánál, hogy ELEVE kevés cucc legyen, amit tárolni kell benne. Kb. tényleg úgy, mint egy vendégháznál.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…