Ugrás a fő tartalomra

Konkrétumok a kiskonyháról I.

Van az előtérben egy sarok, amelybe a kezdetektől tudjuk, hogy konyhát fogunk installálni. És mint tizenkét éves tervezőtársammal kitaláltuk, ez egy, az anyagi ráfordítás tekintetében minimalista, cuki és nagyon funkcionális konyha lesz.


Irtó kevés hely van: a bejárati ajtótól jobbra egy méter, azután elfordulva 60 cm, majd az ablakmélyedés következik (kb. 60 cm), és újabb egy méter a Gerendás szoba ajtajáig. Slussz. 

Ahhoz viszont nagy ez az előtér a maga közel 12 m2-ével, hogy mindössze csizma- és kabáttárolásra használjuk. (Majd arról is külön lesz szó, hogy azt hogyan fogjuk megoldani.)

És hát, az van, hogy a nyári konyhában őszi estéken-reggeleken eléggé fázunk, illetve nem nagyon praktikus onnan átvinni a Gerendásba a teljes étkészletet, eszcájgot, és az ennivalót minden étkezésnél. Csináljuk, csináljuk, amíg nincs más, de azért nagyon vágyunk már egy kis (country) komfortra. 

valami hasonló

Az előtérben L alakban lehet főzősarkot berendezni, ha elvezetjük ide a vizet, amihez (és a padlószigeteléshez egyébként is) fel kell szedni a linóleumot és az alatta lévő cementlapot.

Kemény kötöttségek vannak, és nem csak anyagi értelemben, de valahogy ez a tény nagyon inspiráló és motiváló is. Piszkálja az ember hiúságát.

Nem kell fakszni, de kell funkcionalitás.

Nem kell új bútor, de kell vidéki stílus.

Nem kell túldimenzionálni, de kell tárolóhely.

A munkafolyamatok rendje: hűtő => mosogató => munkapult => tűzhely nem tud tökéletesen érvényesülni, de pici a hely, szerintem nem lesz zavaró, mivel kb. két lépés minden egymástól. Illetve, tök mindegy, mert erre a kompromisszumra szükség van.

Racionálisan ugyanis a kis hűtőszekrénynek az ablak alá kell kerülnie, mert csak az fér be a párkány (= 85 cm) alá. Hiába minden angol vidéki konyha alfája és omegája az ablak alá helyezett butler's sink, ha egyszer az ablakmélyedés túl alacsonyan van, kénytelen vagy arrébb helyezni. (Most egy könnycseppet elmorzsoltam azért, mert ez tényleg úgy szerepelt az álmaimban, hogy állok az ablaknál, és nézem a rózsabokrot, miközben a kezem belelóg a... mosogatóvízbe.)


Úgyhogy, a bejárati ajtó mellett lesz az egymedencés Domsjö (vagy mai testvére), balról kapva természetes fényt is, mellette - balra haladva - egy 40 cm-es pultrész a sarokban (=> edényszárítás!), majd a hűtőszekrény, majd újabb pultrész és a tűzhely, alatta a sütővel. 

ami kicsi, az kicsi

Dilemmák és kérdések:

Vettem nagyon jó áron egy négyégős főzőlapot és egy alá beszerelhető elektromos sütőt (több mint egy éve kerülgetjük, ehem...), de lehet, hogy muszáj lesz kétégőset venni a helyszűke (nagyon kevés pultfelület) miatt.

Elemek egymás tetején: néha tetszik, amikor két felsőszekrény van egymáson, a felsőben a ritkábban használt cuccokkal. Agyonnyomhatja a teret, úgyhogy óvatosan kell ezt csinálni.

Eközben nagyon szeretnék valamelyik falra nyitott polcot (mint a Házprojektben), mert ahogy korábban írtam, unalmasnak találom a teljesen beépített konyhákat.

Stílusában nagyon tetszik a Courtney Adamo-éké, persze, az erőltetett makramé-sztájl nélkül.


Ezen az odadöntött vágódeszka-trenden, mondjuk, mindig mosolygok. Tök jól néz ki, de nagyon elharapózott. :)

Ami náluk a hatalmas térben szuperül mutat, a letisztult felületekkel, a gyógyszertári üvegekkel, az ál-régi cuccokkal, azt párszázezer forintért egy sarokban létrehozni eléggé merész ötlet, mindenesetre, az irány fontos. És például a befőttesüvegbe tett müzlik és magvak: filléres tétel.

Ami még eléggé bejön, az az _artkraft apró házban berendezett konyhasarka. Abban is vannak modorosságok, de azért büszke lennék, ha stílusában hasonlóan egységes lenne, amit mi hozunk majd létre.

Nagyon szép a Szentjobbi Krisztáéké is, igaz?

Zárásképpen egy további kedvenc:


(folyt. köv.)




Megjegyzések

  1. Tetszenek az ötletek amiket gyűjtöttél. A vágódeszkák hagyján, de én a varrógépekre rádolgozott ettől attól sikoltozok, túl sok már. Nálunk nyitott polcon vannak a poharak, tányérok, tudod, van mit takarítani vele, használat előtt eltörölni, öblíteni. Amúgy jól mutat. Maradjanak a nyitott polcon az üvegekbe töltött élelmiszerek, a dekor. Nekem ez a tapasztalatom, de mi függve vagyunk, a polcokat befúrták/belevágták a tömésfalba, ez van, ezt kell szeressük.Amúgy jól mutat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, köszönöm a tapasztalat-megosztást. Hát, igen, a multifunkcionális varrógép-állványok... Majd arra kell figyelnünk még ennél a kis konyhánál, hogy ELEVE kevés cucc legyen, amit tárolni kell benne. Kb. tényleg úgy, mint egy vendégháznál.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…