Ugrás a fő tartalomra

Vidékies alapdarab 2./12: a kerámia-/porcelánmosogató

Mint igazi vidékistílus-freaket, minden érdekel a témával kapcsolatban, még az is, hogy a nagy öblös mosogatók közül melyik a Butler, és melyik az ún. Belfast-mosogató. Van-e köztük különbség egyáltalán?


A válasz innen kiderül: bár eredetileg mindkettőt az inas (= butler) kamrájába szánták, a sima Butler mosogatónak nincsen túlfolyója, míg a Belfast típusúnak van.

Lehetséges, hogy a tavasszal visszajön majd a blogírói hangom is, egyelőre nehezen találom. Olyan kicsit blogolni most, mintha minden bejegyzés egy-egy fogalmazás-házifeladat lenne az iskolában, és ez nem jó. Hiába, gyakrabban kell írni, és kész. 

Ezen a most már esős napon jöjjön a Butler-/Belfast-képözön. Imádom őket, és külön tetszik, amikor mosókonyhában vagy virágültetős/hobbi-helyiségben használják a kerámiamosogatót.


















Ti szeretitek a kerámiamosogatót? És hogyan, hová építenétek be?

(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. Sziasztok!
    Engem nagyon érdekel ez a téma, mert éppen vásárlás előtt állok konyhafelújítás okán, és sajnos totál nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez a szépségén kívül jó választás lenne. Mennyire időtálló, ellenálló, strapabíró, igénytelen, törékeny...stb. Félek, hogy a drágasága mellett csak szívás lenne, mert én tényleg mosogatásra használnám, és nincs kedvem rá ügyelni a kényessége miatt, szeretném, ha a funkciójának megfelelne és nem kéne folyton frászban lennem, hogy ki hogy nyúl hozzá, mit üt neki.
    Nagyon érdekelnének vélemények, tapasztalatok. :)

    Nagyon köszi:

    Betty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Betty,

      a belinkelt cikkben, ahol a Butler/Belfast különbségről értekeznek, azt is mondja a szakértő, hogy nagyon strapabíró egy ilyen mosogató, de két dolgot tilos csinálni: felmosóvödröt beletenni (az alja csúnyán megkarcolhatja), illetve nehéz serpenyőket belevagdosni. :) Persze, náluk többszáz éves múltra tekintenek vissza a mosogatók, így, gondolom, bombabiztos anyagból készülnek.

      Törlés
    2. Köszönöm a válaszokat. :) Nagyon hajlok az IKEA-s két medencésre, ha az egyik kedves hozzászóló szerint 2 gyerek mellett is állja a strapát, akkor olyan nagy zsákbamacska nem lehet. remélem. Próba szerencse! :)

      Üdv:

      Betty

      Törlés
  2. Gyönyörű az biztos, de nekem nem tűnik túl gerinckímélő megoldásnak, látszólag nagyon bele kell hajolni.Vagy csak nekem tűnik úgy?

    Üdv:Manuka

    VálaszTörlés
  3. Nekem ilyen, az Ikeás egy tálcás mosogatóm van már 1,5 éve. Két gyerek mellett elég intenzív kiképzést kap és remekül bírja. Nem kímélem, - eszembe sem jutott, hogy kellene - de egyetlen karcolás sem esett még rajta. Volt már többféle mosogatóm, de mindegyiket messze felülmúlja. Ráadásul a nagy tepsik is simán beleférnek és nem bűvészkedni az elmosásával. Egyszóval: imádom! Ha újra választanom kellene, ugyanilyet vennék, nekem nagyon bevált!

    VálaszTörlés
  4. Nekem már réges-régen egy ilyen mosogató az álmom, mert elegem van abból, hogy szinte képtelenség elmosni a mai modern mosogatókban egy tepsit vagy egy nagyobb fazekat. Pedig kihúzható csaptelepünk van, de még így is. Viszont nem nagyon láttam eddig olyat, ami egy medencés + edényszárító része is van. Ezeken a képeken is hiányolom, mert hát hova rakják így az elmosott edényeket? A válasz általában nem látszik a képeken. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…