Ugrás a fő tartalomra

Vidékies alapdarab 2./12: a kerámia-/porcelánmosogató

Mint igazi vidékistílus-freaket, minden érdekel a témával kapcsolatban, még az is, hogy a nagy öblös mosogatók közül melyik a Butler, és melyik az ún. Belfast-mosogató. Van-e köztük különbség egyáltalán?


A válasz innen kiderül: bár eredetileg mindkettőt az inas (= butler) kamrájába szánták, a sima Butler mosogatónak nincsen túlfolyója, míg a Belfast típusúnak van.

Lehetséges, hogy a tavasszal visszajön majd a blogírói hangom is, egyelőre nehezen találom. Olyan kicsit blogolni most, mintha minden bejegyzés egy-egy fogalmazás-házifeladat lenne az iskolában, és ez nem jó. Hiába, gyakrabban kell írni, és kész. 

Ezen a most már esős napon jöjjön a Butler-/Belfast-képözön. Imádom őket, és külön tetszik, amikor mosókonyhában vagy virágültetős/hobbi-helyiségben használják a kerámiamosogatót.


















Ti szeretitek a kerámiamosogatót? És hogyan, hová építenétek be?

(a képek forrása)

Megjegyzések

  1. Sziasztok!
    Engem nagyon érdekel ez a téma, mert éppen vásárlás előtt állok konyhafelújítás okán, és sajnos totál nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez a szépségén kívül jó választás lenne. Mennyire időtálló, ellenálló, strapabíró, igénytelen, törékeny...stb. Félek, hogy a drágasága mellett csak szívás lenne, mert én tényleg mosogatásra használnám, és nincs kedvem rá ügyelni a kényessége miatt, szeretném, ha a funkciójának megfelelne és nem kéne folyton frászban lennem, hogy ki hogy nyúl hozzá, mit üt neki.
    Nagyon érdekelnének vélemények, tapasztalatok. :)

    Nagyon köszi:

    Betty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Betty,

      a belinkelt cikkben, ahol a Butler/Belfast különbségről értekeznek, azt is mondja a szakértő, hogy nagyon strapabíró egy ilyen mosogató, de két dolgot tilos csinálni: felmosóvödröt beletenni (az alja csúnyán megkarcolhatja), illetve nehéz serpenyőket belevagdosni. :) Persze, náluk többszáz éves múltra tekintenek vissza a mosogatók, így, gondolom, bombabiztos anyagból készülnek.

      Törlés
    2. Köszönöm a válaszokat. :) Nagyon hajlok az IKEA-s két medencésre, ha az egyik kedves hozzászóló szerint 2 gyerek mellett is állja a strapát, akkor olyan nagy zsákbamacska nem lehet. remélem. Próba szerencse! :)

      Üdv:

      Betty

      Törlés
  2. Gyönyörű az biztos, de nekem nem tűnik túl gerinckímélő megoldásnak, látszólag nagyon bele kell hajolni.Vagy csak nekem tűnik úgy?

    Üdv:Manuka

    VálaszTörlés
  3. Nekem ilyen, az Ikeás egy tálcás mosogatóm van már 1,5 éve. Két gyerek mellett elég intenzív kiképzést kap és remekül bírja. Nem kímélem, - eszembe sem jutott, hogy kellene - de egyetlen karcolás sem esett még rajta. Volt már többféle mosogatóm, de mindegyiket messze felülmúlja. Ráadásul a nagy tepsik is simán beleférnek és nem bűvészkedni az elmosásával. Egyszóval: imádom! Ha újra választanom kellene, ugyanilyet vennék, nekem nagyon bevált!

    VálaszTörlés
  4. Nekem már réges-régen egy ilyen mosogató az álmom, mert elegem van abból, hogy szinte képtelenség elmosni a mai modern mosogatókban egy tepsit vagy egy nagyobb fazekat. Pedig kihúzható csaptelepünk van, de még így is. Viszont nem nagyon láttam eddig olyat, ami egy medencés + edényszárító része is van. Ezeken a képeken is hiányolom, mert hát hova rakják így az elmosott edényeket? A válasz általában nem látszik a képeken. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…