Ugrás a fő tartalomra

Vidékies alapdarab 2./12: a kerámia-/porcelánmosogató

Mint igazi vidékistílus-freaket, minden érdekel a témával kapcsolatban, még az is, hogy a nagy öblös mosogatók közül melyik a Butler, és melyik az ún. Belfast-mosogató. Van-e köztük különbség egyáltalán?


A válasz innen kiderül: bár eredetileg mindkettőt az inas (= butler) kamrájába szánták, a sima Butler mosogatónak nincsen túlfolyója, míg a Belfast típusúnak van.

Lehetséges, hogy a tavasszal visszajön majd a blogírói hangom is, egyelőre nehezen találom. Olyan kicsit blogolni most, mintha minden bejegyzés egy-egy fogalmazás-házifeladat lenne az iskolában, és ez nem jó. Hiába, gyakrabban kell írni, és kész. 

Ezen a most már esős napon jöjjön a Butler-/Belfast-képözön. Imádom őket, és külön tetszik, amikor mosókonyhában vagy virágültetős/hobbi-helyiségben használják a kerámiamosogatót.


















Ti szeretitek a kerámiamosogatót? És hogyan, hová építenétek be?

(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. Sziasztok!
    Engem nagyon érdekel ez a téma, mert éppen vásárlás előtt állok konyhafelújítás okán, és sajnos totál nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez a szépségén kívül jó választás lenne. Mennyire időtálló, ellenálló, strapabíró, igénytelen, törékeny...stb. Félek, hogy a drágasága mellett csak szívás lenne, mert én tényleg mosogatásra használnám, és nincs kedvem rá ügyelni a kényessége miatt, szeretném, ha a funkciójának megfelelne és nem kéne folyton frászban lennem, hogy ki hogy nyúl hozzá, mit üt neki.
    Nagyon érdekelnének vélemények, tapasztalatok. :)

    Nagyon köszi:

    Betty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Betty,

      a belinkelt cikkben, ahol a Butler/Belfast különbségről értekeznek, azt is mondja a szakértő, hogy nagyon strapabíró egy ilyen mosogató, de két dolgot tilos csinálni: felmosóvödröt beletenni (az alja csúnyán megkarcolhatja), illetve nehéz serpenyőket belevagdosni. :) Persze, náluk többszáz éves múltra tekintenek vissza a mosogatók, így, gondolom, bombabiztos anyagból készülnek.

      Törlés
    2. Köszönöm a válaszokat. :) Nagyon hajlok az IKEA-s két medencésre, ha az egyik kedves hozzászóló szerint 2 gyerek mellett is állja a strapát, akkor olyan nagy zsákbamacska nem lehet. remélem. Próba szerencse! :)

      Üdv:

      Betty

      Törlés
  2. Gyönyörű az biztos, de nekem nem tűnik túl gerinckímélő megoldásnak, látszólag nagyon bele kell hajolni.Vagy csak nekem tűnik úgy?

    Üdv:Manuka

    VálaszTörlés
  3. Nekem ilyen, az Ikeás egy tálcás mosogatóm van már 1,5 éve. Két gyerek mellett elég intenzív kiképzést kap és remekül bírja. Nem kímélem, - eszembe sem jutott, hogy kellene - de egyetlen karcolás sem esett még rajta. Volt már többféle mosogatóm, de mindegyiket messze felülmúlja. Ráadásul a nagy tepsik is simán beleférnek és nem bűvészkedni az elmosásával. Egyszóval: imádom! Ha újra választanom kellene, ugyanilyet vennék, nekem nagyon bevált!

    VálaszTörlés
  4. Nekem már réges-régen egy ilyen mosogató az álmom, mert elegem van abból, hogy szinte képtelenség elmosni a mai modern mosogatókban egy tepsit vagy egy nagyobb fazekat. Pedig kihúzható csaptelepünk van, de még így is. Viszont nem nagyon láttam eddig olyat, ami egy medencés + edényszárító része is van. Ezeken a képeken is hiányolom, mert hát hova rakják így az elmosott edényeket? A válasz általában nem látszik a képeken. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…