Ugrás a fő tartalomra

Azt hiszed

Szerző:
Az őszi szünetben is rengeteg volt a munka, de hát, a világ egyik legnagyobb közhelye, hogy egy ház körül mindig temérdek tennivaló van -- csak most nem esett jól, hogy nem volt opció: vagy napi sok-sok órában csináljuk, vagy elhanyagoltnak néz ki minden. Most mégis nosztalgiázom: milyen szép volt az az egy hét!

Már mindenki megszokta, hogy én vagyok a hajcsár, de valakinek ezt is vállalnia kell.

Az idő nagyon finom volt (akkor még...), kissé túl is melegítettem a szobákat, mert van ez a fixa ideám, miszerint egy háznak jót tesz, ha fűtik.

Végre elvittem a boszorkányseprűt: olyan, mintha oda találták volna ki.


A tökmagot valószínűleg kicsit későn ültettem el tavasszal, ezért nem volt ideje rendesen megérni a termésnek. A méret jó (többféle is van), csak nem eléggé édes, ha megsütjük, de tanultam belőle, és így is nagyon jó kis dekoráció lett.


A tyúkól porából emelt sütögető (bejegyzés készül!) az abszolút kedvenc kinti hely, fedett és általában is praktikus, ráadásul stílusában nagyon illik a házhoz.


A másik liebling továbbra is a Salgó tűzhely; most a saját almánkat aszaltunk rajta minden egyes nap.
 
Szerencsére B.-ék el tudtak jönni pár órára, már nagyon akartam látni őket. Kaptunk tőlük finom kekszet és egy horgonyt a Vitorlás szobába, amit azóta kitettem az ajtóra, nagyon tetszik.


Azt hittem én annak idején, a ház arra lesz jó, hogy a városi hajtás után megtanítson pihenni -- ehhez képest a szünet utáni egyik szombat hajnalban is kizárólag gürizni indultam, akkor egyedül (persze, a háznál többen segítettek). Mondogattam ugyan magamnak, hogy ez egyúttal kikapcsolódás, és az is volt, hiszen órákon át hordani a fát tényleg egyfajta flow-élmény, utána egészen kivételesen jól aludtam, hazafelé pedig meg tudtam nézni a Zichy Mihály Emlékmúzeumot Zalában, ami egyébként -- wait for it -- Somogyban van, visszatekintve mégis merő kapkodás volt az egész. 


A saját házunknál nem is tudtam semmi szépet fotózni, mert amellett, hogy az idő pocsék volt, a kertbe vezető minden utamon vagy fejsze vagy kosár vagy más volt a kezemben, ráadásul a korai sötétedéssel is versenyt futottunk. Másnap pedig a munka után már jönnöm is kellett vissza, amit példásan végre is hajtottam -- de ugye, a közvetlenül a bábszínházba való indulás előtt történt forrázásos, csuklóra esős sztorimat még nem meséltem? Leszek annyira kedves, hogy a részletekbe nem is megyek bele.




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk