Ugrás a fő tartalomra

11.

Ma blogszületésnap van!

Tizenegy éve él ez a felület, és az az érdekes, hogy mostanában többször eszembe jutott, hogy visszakeressek valamit rajta, ha éppen nem tudtam felidézni, mikor mi és hogyan történt. Úgyhogy, mondhatjuk, hogy betölti az építési napló funkcióját is, nemcsak a hobbim iránti rajongásom öntöm ki ide.

borbolya

Nagyon szeretem, amikor úgy tudom alakítani a napjaimat, hogy jut idő a blogírásra. Ma egyébként egyáltalán nem itt kellene ülnöm, mégis megengedtem magamnak ennyi fegyelmezetlenséget, mert olyan jó, hogy van kedvem tizenegy év után is írni. 

Az őszi szünet nagyon jó volt. Persze, akadtak nehézségek (napokig iszonyatosan fájt a vállam & más miatt is feszült voltam), viszont most átfilterezem ezeket, és inkább a csodás élményekről fogok írni a héten, lehetőleg két bejegyzésben, mert nekem is erre van szükségem, és szerintem nektek, az olvasóknak is ez a legjobb.

Felvillantok néhány képet elöljáróban.

Sőt, küldök dalt is* (a bivalyerős gyógyszer mellett, gondolom, ez hozott ki a vállbénulásból ;-))


Örülök, hogy itt vagytok!


*Stronger // Janelle Monáe






Megjegyzések

  1. Boldon szülinapot a blognak! 11 év, hű de hosszú idő! Én megöregedtem, volt boldogság, (nálatok E. nálunk + 2 unoka) szomorúság (nem részletezem), egészség, betegség, stb., stb. Soha nem fogom elfelejteni béri látogatásodat, pedig az is már több, mint 10 éve volt. Az én blogom már 15-ik évéhez közeledik és ugyanolyan lelkesedéssel írom, mint te ezt. Hajrá a következő 11 évre! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dear Fellow Blogger,

      azt a látogatást én is a nagyon kedves emlékek között tartom számon. Bérnek megvan a sajátos hangulata és a vendégszerető fogadtatás csodálatos volt.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p