Nagyon korán indultunk a háztól. Mivel közelgett Mindenszentek, bevásároltunk minimum négy napra előre, megfejelve egy rövid, első látogatással a közeli kertészetbe, ahol kitűztem magamnak a szabályt, hogy anyagi és időbeli okokból egyetlenegy sövénynek való növényt választhatok magamnak jutalmul azért a munkáért, amit a múltkor említettem.
Ennek eredménye az volt, hogy a hatezer négyzetmétert kétszer jártuk be, elég komoly kétségek között, de a végén -- a nevétől nem függetlenül -- sikerült kiválasztani azt a szépséges borbolyát, amit mutattam korábban. Nagyon jó hely egyébként, és szeretek szaktanácsot kérni (nem kell feltétlenül örökzöld, viszont mindenképpen bordó levelű legyen, és mindegy, hogy tüskés-e, de fontos, hogy ne legyen nagyon kényes) hozzáértő és türelmes eladóktól, akik tök jól ellensúlyozzák az én pattogó türelmetlenségemet.
Ha órákig nem eszem, nem annyira jó velem egy autóban lenni, így mielőtt még érezni lehetett volna a sebtiben elfogyasztott narancslé és a müzliszelet hatását, ingerülten kérdeztem a többieket, hogy
akkor megyünk a programunkra, ugye?!?!
Ezen a ponton a semminél is kevesebb kedvem volt az egészhez, és gyanítom, mindenki így volt vele. Késő volt, az autó teli volt, nem akartam a borbolyát véletlenül eltörni, de hát N.-nek megígértem, hogy E.-t egyszer elvisszük várat nézni. Mindegy, tudjuk le, majd otthon jó lesz pihenni, gondoltam.
Az egész baljós és béna kezdetet tetézte, hogy ugyan a Csillagvár nevű helyre mentünk, az útvonaltervező bevitt a Wien******er téglagyár területére, és mivel engem ilyenkor már elkap a "minden mindegy" lazasága, be is hajtottam, sőt, alaposan be is jártuk a komplexumot. Látom magam előtt a kis autót, ahogy felbukkan az ipari kamerák képein itt is meg ott is, kissé tanácstalanul keresve a telep kijáratát. Közben rögtönöztem a gyerekeknek egy előadást a mocskos multikról meg arról, hogy milyen drága egy ilyen áthidalóelem, amit éppen halomban látunk, és elkezdtünk fel-felvihogni. Hiába hüledeztem azon, hogy ugyan ki és m(enny)iért engedhette meg, hogy ezt a
monumentális környezetszennyezést
éppen idetelepítsék, ma Magyarországon semmi ilyesmin nem lehet meglepődni. Végtelenül elszomorító és felháborító. A sztori vége az volt, hogy az idegességtől remegő szájú biztonsági őr bácsi várt minket a kijáratnál, és nekem szegezte a kérdést:
"Hölgyem! Maga szerint ez úgy néz ki, mint a Csillagvár?!"
Eddigre már annyira higgadt voltam, hogy a vezérigazgatóval is szívesen elbeszélgettem volna a Greenpeace nevében, és állítom, hogy az is igen jól sikerült volna, holott nem vagyok aktivista. Közöltem a bácsival, hogy természetesen, nem úgy néz ki, és meg lehet nyugodni, már megyünk is (kicsit magamban nehezményeztem a dobermanok hiányát; van az a szint, ahol már én is a filmekből megszokott dramaturgiát várom el). Érezte, hogy nem fog menni a leckéztetés; megértőre váltott, mi pedig dicsőségesen kigördültünk a területről. Csak azt bánom, hogy nem volt nálunk néhány neonszínű festékpatron -- legközelebb felkészültebb leszek.
Egy perc múlva megérkeztünk a Csillagvárhoz, és azonnal tudtam, hogy jó lesz.
A parkolónál, a fenti viskóban van ugyan egy kissé creepy babagyűjtemény, és persze, érezni itt-ott, hogy a járvány megtette a hatását (aznap például nem volt konyha), a hely mégis sokat meg tudott őrizni az eredeti bájából és érdekességéből.
Az pedig, hogy népi eszközök kiállítása fogadja a látogatót, számomra hatalmas pozitívum. Nem is számítottam rá, nagyon tetszett, és tanultam is belőle. H. visított az örömtől, hogy két cica is van, a nap sütött, maga a vár pedig egészen különleges, még ha a berendezés, ha jól értettem, jó két évszázaddal korábbi tárgyakat és viseleteket mutat is be, mint az épület valós kora, szóval a koncepció kicsit ilyen "két legyet egy csapásra"-jellegű. De nem baj. Minden jó: az állatudvarban szép a ló, viccesek a kecskék, előrébb lenyűgöző a holland ácsok készítette vitorlás, ijesztőek és emlékezetesek a vár építészeti megoldásai. Nagyon jókedvűen indultunk haza; a történet tanulsága pedig? Minden körülmények között hallgatni kell az útvonaltervezőre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése