Ugrás a fő tartalomra

11.

Szerző:

Ma blogszületésnap van!

Tizenegy éve él ez a felület, és az az érdekes, hogy mostanában többször eszembe jutott, hogy visszakeressek valamit rajta, ha éppen nem tudtam felidézni, mikor mi és hogyan történt. Úgyhogy, mondhatjuk, hogy betölti az építési napló funkcióját is, nemcsak a hobbim iránti rajongásom öntöm ki ide.

borbolya

Nagyon szeretem, amikor úgy tudom alakítani a napjaimat, hogy jut idő a blogírásra. Ma egyébként egyáltalán nem itt kellene ülnöm, mégis megengedtem magamnak ennyi fegyelmezetlenséget, mert olyan jó, hogy van kedvem tizenegy év után is írni. 

Az őszi szünet nagyon jó volt. Persze, akadtak nehézségek (napokig iszonyatosan fájt a vállam & más miatt is feszült voltam), viszont most átfilterezem ezeket, és inkább a csodás élményekről fogok írni a héten, lehetőleg két bejegyzésben, mert nekem is erre van szükségem, és szerintem nektek, az olvasóknak is ez a legjobb.

Felvillantok néhány képet elöljáróban.

Sőt, küldök dalt is* (a bivalyerős gyógyszer mellett, gondolom, ez hozott ki a vállbénulásból ;-))


Örülök, hogy itt vagytok!


*Stronger // Janelle Monáe






Megjegyzések

  1. Jánvári Ildikó2021. november 2. 10:33

    Boldog blogszülinapot!!!:)))

    VálaszTörlés
  2. emiGrants2021. november 3. 6:36

    Boldon szülinapot a blognak! 11 év, hű de hosszú idő! Én megöregedtem, volt boldogság, (nálatok E. nálunk + 2 unoka) szomorúság (nem részletezem), egészség, betegség, stb., stb. Soha nem fogom elfelejteni béri látogatásodat, pedig az is már több, mint 10 éve volt. Az én blogom már 15-ik évéhez közeledik és ugyanolyan lelkesedéssel írom, mint te ezt. Hajrá a következő 11 évre! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2021. november 11. 11:51

      Dear Fellow Blogger,

      azt a látogatást én is a nagyon kedves emlékek között tartom számon. Bérnek megvan a sajátos hangulata és a vendégszerető fogadtatás csodálatos volt.

      Törlés
  3. Kósa Márta2021. november 4. 5:01

    Gratulálok!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk