Az egykori titkos terménytároló helyén kialakított kis konyhában egy festékes vödör ovális tetejének mint ív-sablonnak a segítségével lekerekítettük az átadópultot. (Ezek mind munka közben készített [werk!- 😁] fotók, egyik sem a végleges állapotot mutatja.)
Apropó: sosem gondoltam volna, hogy ennyit fogjuk használni a nyári konyhát, ami, ugye, nem egyenlő a kis konyhával. Ha tudtam volna, most nem is lenne kis konyha. Bizony ám.
(A nyári konyha nálunk L-alakban kapcsolódik a főépület tömbjéhez, így a tornácra nyílik, nem pedig egy külön felhúzott, kis házikó, mint sokaknál; mostani feltételezésem szerint azért, mert ez az eredeti parasztház, amelyikhez az építtetők kvázi hozzácsaptak egy másik, háromszobásat, amikor már megtehették, ld. az alaprajzot.) Igazság szerint tök mindegy, hogy december van, és akkor most már inkább
téli konyha,
nagyon sokszor üldögélünk Salgó barátom mellett, miközben süt-főz nekünk. Ha valaki dolgozik nálunk, jobb ott adni egy kávét, mint átcaplatni az egész házon, és hát, egészen idáig készen sem volt a kicsi, benti főzőfülke.
Mindez azért fontos, mert változtattam az eredeti terveken.
Ismét be kellett látnom, hogy a régiek észjárását, átgondolt terveit nem kell feltétlenül felülírni meg - bocs, engem is a hideg ráz a szótól - újragondolni, már ami a nyári konyhát, a mi istenadta szerencsénket illeti.
Oké, a ház középső szobája nem marad víz nélküli konyha, ahogy rég' volt, mert azt már meghaladtuk.
Oké, talán mi nem kényszerülünk arra, hogy búzát rejtsünk el a padlásseprés elől. (Bár, ki tudja.)
Viszont jobb lesz, ha az elektromos sütőt a nyári/téli konyhába tesszük, a Vitorlás szobával egy légterű kis konyhába pedig csak hordozható indukciós főzőlapot, vízforralót és mikrohullámú sütőt (akármennyire ront is az utóbbi az összhatáson, majd egyszer lehet, hogy kiiktatom, most azonban ilyen nüanszokkal nem foglalkozom, még meleg víz sincsen ott, man).
Egyedül télen négy óra után, a sötétben para a mínuszokban átugrálni a nyári konyhába a tornácon át, de hát, majd addigra végzünk a sütéssel, viszont így nem lesz annyira zsúfolt, és ami még fontosabb, nem lesz annyi gőznek kitéve a kis, folyosószerű helyiség a Vitorlás szobában (amit egyébként továbbra is nagyon szeretünk a menő metrócsempéivel, a drótos szekrényével és az összevadászott alsószekrényeivel).
Szóval, a nap nagyrészt mégsem ajtófestéssel, hanem azzal telt, hogy a brutálerős mosogatót szabtuk méretre (meg is evett egy flexkorongot), illetve a hátul talált régi, szöges, használhatatlan lécekből és egyéb épületfákból a körfűrésszel gyújtóst aprítottunk. Mármint én egyiket sem, de értitek: szakértettem szemmel a fémpult mérését, illetve felszedtem az összegyűlt aprófát a földről.
Ja, és kaptam még egy kis haladékot az előszoba négyszáz darab cementlapjának kezelésére, mert egy nap szünet következett.
Tudod, én is éppen arra gondoltam, amikor úgy rendesen beüt a tél, s átjárkálni a nyári konyhába, nem lehet álom. Jó az a kis konyha a Vitorlásban, s szép is. Hidd el, majd megtaláljátok, belakjátok mindkettő funkcióját. S jól kiegészítik egymást. A tüzelésről, nekem azt is mondták annak idején, hogy hideg kéménybe egy darab papírt kell elégetni, felmelegíti, s úgy begyújtani. Szóval a kémény ún. koromajtaján kell ezt kivitelezni. Remélem érthető voltam.
VálaszTörlésHoldgyöngy, most is ott készítettem a kávét, nem lett volna olyan jó kibotorkálni a sötétben a hideg nyári konyhába, úgyhogy teljesen igazad van. Azt még nem szoktam meg, hogy van (egyelőre) hideg víz ott, rá kell nevelnem magam, hogy ne a fürdőszobából hozzak. :-)
TörlésIgen, a hideg kémény melegítéséről már én is hallottam, próbáltam is. Itt ismét az volt a fő probléma, hogy nem volt elég száraz tüzelő, és főleg, nem volt gyújtós. Ha az utóbbi van, sikerülni szokott.