Ugrás a fő tartalomra

Ajándékok

Szerző:

Azt hiszem, nekem a tárgyi ajándékok továbbra is a szeretetnyelveim, bár kicsit taszít ez a populáris kategorizálás, miközben nagyon találó. Idén mi sem nagyon adtunk egymásnak élményt, vagyis élményre váltható utalványt, mert minden program bizonytalan. (Mintha a tárgyak biztosak lennének, ha-ha.)

ezt például magamnak adtam, némi vállveregetéssel kiegészítve, az előszobáért

Utoljára március elején voltam koncerten (nem, nyáron és online sem), mondjuk, az egy nem akármilyen Lukács Miklós- volt. Utána lassan kilenc hónap - eléggé gondterhes - kultúramegvonás következett. Végül is, mindent meg lehet szokni. Bele lehet süppedni, mint egy régi, derékfájós kanapéba. Abból érzem, hogy kicsit kikészült az idegrendszerem, hogy minden egyes alkalommal, amikor áthaladok a zebrán, könnybe lábad a szemem még a Jászain játszó utcazenésztől is.

Folytatva az előző bejegyzést, a házat megajándékoztam néhány, már meglévő dísszel, szerintem nagyon jól állnak neki.


Karácsony előtt volt egy őrülten dolgos hét (készülnek a posztok róla), akkor kaptam a bluetooth fülhallgatót, a mentás csokit és az alatt a hét alatt találtam meg E. elveszettnek hitt fűgereblyéjét is egy szemétdomb alatt, ami önmagában felért egy ajándékkal.

Megcsiszolták nekem a régebben kapott, szívecskés székeket is (rajtam valószínűleg kifogtak volna), most azon tanakodom, hogyan kezeljem őket tovább. Szerintetek mi lenne a legjobb módszer?

Az otthon adott és kapott ajándékok közül néhány kedvenc: taburettszék (valahol az elegáns és a giccses határán), a macskás teáskanalak, a Steiner--Dagan-szakácskönyv (szokás szerint fantasztikus, bár a minden második oldalon túlcsorduló zsidó tematika kifejezetten zavaró: mint a nagybácsi, akinek mindenről az jut eszébe. A kevesebb több szerintem ezen a téren is), a LEGO-tetejű ikeás dobozok, az óriásbögre, a teák, a bronzszínű bakancs, a dobjáték, a kutyás-gazdás memóriajáték, az aromadiffúzor, ami, bevallom, impulzusvásárlás volt, de, mint kiderült, telitalálat H.-nak.



Ti minek örültetek a legjobban karácsonykor?







Megjegyzések

  1. vargaera2020. december 27. 20:33

    Dragomán György Főzőskönyvének örültem a legjobban és annak, hogy karácsony előtt pár nappal be tudtuk fejezni (férj és én csináltunk mindent) a nappali felújítását (vakolás, glettelés, festés, szeletelt tégla a falra, újraburkolás, bútorok).

    A csiszolt székeket - mivel nem lett teljesen natúr - Pentart Decor Soft-tal festeném le (van sokféle szín, jól fed, olcsóbb, mint az Annie Sloan és nagyjából azt tudja).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2020. december 31. 4:23

      vargaera, akkor ez különleges karácsony volt nektek! Gratulálok, biztosan csodás érzés egyszerűen csak otthon lenni.

      Ismerem a Pentartot, kösz, hogy javasoltad, mert így újra kedvem lett hozzá. Azt is szeretem benne, hogy kis tégelyekben kapható, eléggé sokfelé. Majd lefényképezem, milyenek lettek a székek.

      Törlés
    2. country komfort2020. december 31. 4:24

      Dragomántól a vadasreceptet olvastam legutóbb, lenyűgöző, ahogy ír!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...
33 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...
4 megjegyzés
További információk

Javítások és cserék

Szerző:
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni...
2 megjegyzés
További információk