Ugrás a fő tartalomra

Ajándékok

Szerző:

Azt hiszem, nekem a tárgyi ajándékok továbbra is a szeretetnyelveim, bár kicsit taszít ez a populáris kategorizálás, miközben nagyon találó. Idén mi sem nagyon adtunk egymásnak élményt, vagyis élményre váltható utalványt, mert minden program bizonytalan. (Mintha a tárgyak biztosak lennének, ha-ha.)

ezt például magamnak adtam, némi vállveregetéssel kiegészítve, az előszobáért

Utoljára március elején voltam koncerten (nem, nyáron és online sem), mondjuk, az egy nem akármilyen Lukács Miklós- volt. Utána lassan kilenc hónap - eléggé gondterhes - kultúramegvonás következett. Végül is, mindent meg lehet szokni. Bele lehet süppedni, mint egy régi, derékfájós kanapéba. Abból érzem, hogy kicsit kikészült az idegrendszerem, hogy minden egyes alkalommal, amikor áthaladok a zebrán, könnybe lábad a szemem még a Jászain játszó utcazenésztől is.

Folytatva az előző bejegyzést, a házat megajándékoztam néhány, már meglévő dísszel, szerintem nagyon jól állnak neki.


Karácsony előtt volt egy őrülten dolgos hét (készülnek a posztok róla), akkor kaptam a bluetooth fülhallgatót, a mentás csokit és az alatt a hét alatt találtam meg E. elveszettnek hitt fűgereblyéjét is egy szemétdomb alatt, ami önmagában felért egy ajándékkal.

Megcsiszolták nekem a régebben kapott, szívecskés székeket is (rajtam valószínűleg kifogtak volna), most azon tanakodom, hogyan kezeljem őket tovább. Szerintetek mi lenne a legjobb módszer?

Az otthon adott és kapott ajándékok közül néhány kedvenc: taburettszék (valahol az elegáns és a giccses határán), a macskás teáskanalak, a Steiner--Dagan-szakácskönyv (szokás szerint fantasztikus, bár a minden második oldalon túlcsorduló zsidó tematika kifejezetten zavaró: mint a nagybácsi, akinek mindenről az jut eszébe. A kevesebb több szerintem ezen a téren is), a LEGO-tetejű ikeás dobozok, az óriásbögre, a teák, a bronzszínű bakancs, a dobjáték, a kutyás-gazdás memóriajáték, az aromadiffúzor, ami, bevallom, impulzusvásárlás volt, de, mint kiderült, telitalálat H.-nak.



Ti minek örültetek a legjobban karácsonykor?







Megjegyzések

  1. vargaera2020. december 27. 20:33

    Dragomán György Főzőskönyvének örültem a legjobban és annak, hogy karácsony előtt pár nappal be tudtuk fejezni (férj és én csináltunk mindent) a nappali felújítását (vakolás, glettelés, festés, szeletelt tégla a falra, újraburkolás, bútorok).

    A csiszolt székeket - mivel nem lett teljesen natúr - Pentart Decor Soft-tal festeném le (van sokféle szín, jól fed, olcsóbb, mint az Annie Sloan és nagyjából azt tudja).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2020. december 31. 4:23

      vargaera, akkor ez különleges karácsony volt nektek! Gratulálok, biztosan csodás érzés egyszerűen csak otthon lenni.

      Ismerem a Pentartot, kösz, hogy javasoltad, mert így újra kedvem lett hozzá. Azt is szeretem benne, hogy kis tégelyekben kapható, eléggé sokfelé. Majd lefényképezem, milyenek lettek a székek.

      Törlés
    2. country komfort2020. december 31. 4:24

      Dragomántól a vadasreceptet olvastam legutóbb, lenyűgöző, ahogy ír!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk