Most olvastam vissza, hogyan írtam meg ebben a bejegyzés-vázlatban a december elejét: hát, igen. Itt éppen nem túl sok vonzó elemét tudom felvonultatni a házas életnek... De ha egyszer ilyen (is).
 |
| szilva- (bár ez gyönyörű) |
A városi lakásban óriási szanálást végeztem: jó illatúra kisuvickoltam és rendbe raktam az alsó sarok-konyhaszekrényt, kidobtam mindent, ami használhatatlan volt, viszont összegyűjtöttem azokat az edényeket, amelyek még kapnak egy esélyt a háznál.
A lakás egyéb részeiből nagyjából tíz üres kartondobozt és hat-nyolc zsák műanyag kacatot vittem le a szelektívbe, lehengerlően jó érzés volt. Még mindig nem az igazi, de sokat javult az összhatás. Már majdnem alkalmas a jövőbeni vendégfogadásra. :P
Az egyik barkácsáruház ügyfélszolgálatára berohanva átvettem a megrendelt sarokcsiszolót, hengereket, a Hammerite spray-t.
Begyűjtöttem a padlószegélyt, a ragasztóhabot, a csiszolókorongokat és a zománcfestékeket a másik barkácsáruházból, a mellette lévő koszos, nagy réten, autózajban, az összekötözött fenyők mellett megsétáltattam R.-t.
Késő délután és hajnalban szétázva -- összeszorított fogakkal szidva a parkolási helyzetet és a városi életet -- lecipeltem és bepréseltem a kocsiba mindent, amit tudtam: tiszta ruhát, törölközőt, ágyneműt, az ikeás nagy komód részeit, H. nem használt íróasztalát darabokban, mert ezekkel terveim voltak a házban.
Kicsit elbizonytalanodtam, hogy minek is induljak el ilyen ótvar időben, de
menni kellett, mert aznap hozták a körfűrészt,
és ez már a módosított dátum volt.
Minden kanyarban és bukkanónál csavarok és bútorgombok gurultak szanaszét az autóban az előzőleg bombabiztosan lezárt dobozból a hátam mögött.
Érkezés után őrült módon bepakoltam a csomagtartóból a házba mindent, amit csak értem (hogy hová raktam le őket, később egyáltalán nem tudtam felidézni, napokig kerestem a csavarokat, a bútorgombokat, a ruháim egy részét).
Megpróbáltam begyújtani, egyedül a nagyszüleim kis kályhájába sikerült. Mindegy, úgyis ott akartam aludni, a középső szobában.
Megjött a motorfűrészes ember, és megritkítottuk a mogyoróbokrokat, kivágtunk egy-két kiöregedett gyümölcsfát.
Miközben hordtam a sárban a fát, illetve tartottam a bakon az ágakat, hogy könnyebben tudja darabolni őket, lehetséges, hogy taccsra vágtam a farmerem, mert nem volt időm átvenni, csak a gumicsizmát.
Megérkezett a futár a körfűrésszel, yeah. Azt is átvettem (ránézésre biztosan nem én fogom használni; úgy néz ki, mint egy fehér cápa).
Mindenféle egyéb munka után, forró italokkal és elektromos ágymelegítővel komfortosítva az estét, nagyot aludtam.
Munka és öröm!
VálaszTörlésKöszönöm, Márta!
Törlés