Ugrás a fő tartalomra

Nyolc nap alatt II.

Szerző:

Korán keltem, gyorsan vettem enni- és innivalót, elmentem a nálunk dolgozó emberért. Innentől mint segéd voltam jelen, amikor kellett (nem túl gyakran egyébként). Csináltam a saját dolgaimat, volt bőven: fát hordtam, takarítottam, pakoltam stb. 

Nem biztos, hogy mindent a megfelelő sorrendben írok meg: feszített volt a tempó, teljesen egybefolytak a napok, nem is fényképeztem eleget, de minden egyes fázis irtó fontos előrelépés.

Az volt a terv, hogy ez alatt az egy hét alatt amit lehet, kiképzünk, megjavítunk, különös tekintettel a kis konyhára és a kis fürdőre.

Két új szerszámgépre volt szükség mindehhez: a dekopír- és a körfűrészre. (És, persze, a flexre, a fúróra meg még jó néhányra, azokat nem nekem kellett hozni.) Tökre örülök, hogy hatszáz óra kutatás után megvettem a fűrész-párost, mert nélkülük most nem tartanánk itt.

A felújításból kimaradt három kazettás, ősrégi beltéri ajtó, amiket fehérre kellett festeni, ezeknek a csiszolása és tapaszolása jó pár órába tellett.

Kis konyha: ha pozitív akarok lenni, akkor azt mondhatom, mostanra lett értelme annak, hogy egy (vagy két?!?) éve megvettem a Jófogáson a használt konyhabútor-elemeket, mert lehet, hogy egy (kettő?!) évig kerülgettük őket, de most itt voltak, két szuper, darabonként kétezer forintért ugyanonnan vásárolt, tömör fa ikeás pulttal együtt, hogy a régi disznóólba kicseszett, csodálatos módon azonban sértetlen, ipari minőségű rozsdamentes mosogatót ne is említsem. A két és fél méter hosszú, harmadik (fehér, márványos) munkalapot pedig lazán a tyúkólban tároltuk (meguntuk kerülgetni, ugye), és az is kibírta.

Méricskéltünk, tervezgettünk. Az egyik fa munkapult a ragasztóhab segítségével fel is került végleges helyére, a Vitorlás szobába oda, ahol 2018-ban, a felújítás legelején falat bontottunk és egyfajta átadópultot képeztünk ki. 

(archív fotót keresek majd ide)

Délután, a munka végeztével megpróbáltam pihenni, de a YouTube-videók nézése közben elkeseredtem azon, hogy a falak még mindig jéghidegek és hogy szétfagy a kezem.  Elhatároztam, hogy mihamarabb gyújtóst fogunk felhalmozni új gépünk, a.k.a. Fehér Cápa segítségével, mert a friss fával soha nem fog sikerülni a begyújtás.

Mivel tudtam, hogy a másnap várható ajtófestés miatt nem sokáig csinálhatok port, nekiestem az előszoba _eladdig reménytelennek tűnő_ cementlapjainak. "Ha az ember csinálja, akkor kopik." Haladtam egy kicsit. 

let's give it another try

Köhögtem, kiszellőztettem, fürödtem, bekentem a könyököm, óriásit aludtam.






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk