Ugrás a fő tartalomra

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 


Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 

Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.

Hanem nagyobb.

Ööööö.

A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.

Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "duplán van rakva" (??!!) - az azonban nem hangzott el, hogy inkább: üreges.

Van ott egy helyiség.

Persze, jöttek a vajon-mit-rejthet-itt-maradt-szovjet-katonát viccek, de most hagyjuk ezt.

A második szaki ösztönösen már azt is tudta, hogy padlásfeljárót vagy pincelejárót takar a fal. Meg is dicsértem, hogy milyen okos. 

A harmadik csapattal pedig felmentünk a padlásra, és ott volt: néhány deszka alá temetve a csapóajtó és a lépcső. 

Bingo.

Egy titkos terménytároló raktár. Raktárocska. Úgy 2 x 5 méter területen. 

A Rákosi-korszak népe túlélési technikájának, a terménydugdosásnak a helyszíne. A beszolgáltatási rendszer gyakori kilengései, az ún. padláslesöprés ellen furfanggal kialakított, rejtett lyuk. 

Kvázi kordokumentum. Más szemszögből: tíz négyzetméternyi elsunnyogott alapterület.

Kép erről most nincs; még fel kell dolgoznom az információt, hogy egy dzsuvás gabonaraktár van volt az ágyam melletti fal túloldalán. :)


U.i.: És most már az is evidens, hogy a Vitorlás szoba ablakának két oldalán miért nem szimmetrikus a falmennyiség, ami szintén csak intuitíve tűnt fel.

*nemsokára megírom részletesen a terveket, stay tuned

A ti házatokról mi derült ki utólag?




Megjegyzések

  1. aztaaa, kicsit sokkhatás, gondolom... és üres volt a helyiség, mikor rátaláltatok? kapunk majd képeket? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üres, poros... reményeim szerint, mert csak mobiltelefonnal világított be az egyik srác. Kíváncsi vagyok, ki lesz az a bátor, aki először bemegy oda. :o

      Törlés
  2. Amit most mutatsz a házról megértem, hogy beleszerettetek. Az a faragás! S amiket már mutattál a házról, én is ezt tettem volna. A csapóajtó nem is látszik bentről/lentről? Á, onnan töltötték be. Tényleg furfangos.Tiszta romantika. Nem értem minek kellett titkolni. Még milyen meglepetést rejtegetsz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Holdgyöngy. Nem látszik semmi lentről - majd egy kipihent és megvilágosult pillanatomban azt is kitalálom, hogy mit kezdjünk ezzel az extra területtel. ;-)

      Törlés
  3. Jártam olyan falusi házban, ahol a ti leválasztott szobátok volt a kamra. Persze, az nem titkos volt, ajtaja volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fürdő felé vezető folyosóról ide is nyílhatna majd egy ajtó - megjegyzem, amit mondtál!

      Törlés
  4. Még olvasni is izgalmas, gondolom megélni méginkább!
    Már korábban is az volt az érzésem, hogy vettetek magatoknak egy házat és egy csomó kalandot! (Ez az előnye, ha valaki nem kulcsrakész házat vásárol, amibe csak be kell cuccolni ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Letörölhetetlen vigyor volt az arcomon attól a perctől kezdve, hogy a falmérő felmérő, B. megkérdezte: "És annak a helyiségnek hol az ajtaja?" Ilyen heuréka-élmény jellege volt. Érdekes, mert egyre jobban kötődöm a Házhoz. Minél több a történet, annál jobban...

      Törlés
    2. El sem hiszed mennyit gondolkodtam a titkos szobátokon. Nincs ajtaja, jól sejtem. Tudod, a háziaknak kellett jól falazni, vagy a rokonságban szakembernek lenni, mert ha más tudott róla feljelentgették egymást. Bitang világ volt(az is, csak másért). Mostanában olvastam két könyvet ilyen rejtegetésekről, elásásokról.

      Törlés
    3. Igen, a kor, amikor a feljelentgetésért jutalom járt...

      Törlés
  5. Nálunk az istállóban volt egy nagy üreg az egyik végén, lécekkel fedve, amit aztán a sok évtizedes trutyi eltemetett és csak amikor elkeztük felújítani az épületet, került elő. Be kellett temetni, mert oda beton alap került, így rengeteg sittet kellett összegyűjteni ehhez. A helybeliek nagyon jó tudták, hogy ott mit rejtettek: puskát és bort. Szintén a rekvirálások elkerülése végett. Engem csak az izgatott, hogy miért nem találták meg a razziák alatt, de aztán kiderült, hogy közvetlenül az állatok alatt volt, így, gondolom, nem volt olyan rendőr, katona vagy pénzügyőr aki ott túl sokat matatott volna.
    És csak hogy illusztráljam azt, hogy ez a rejtegetés évszázadokra visszamenőleg divat volt az én falumban. A völgy másik oldalán levő pincesorban van olyan pince amelynek a hátulja elfalazott alaguatakat takar. Oda a 15. és 16. században rejtették a gabonát a török elől.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon komoly, emiGrants! És kicsit úgy érzem, mintha bentmaradtak volna ebben a titkolózási narratívában az eladók, mert ugye, mi nem rekvirálni mentünk oda...

      Törlés
  6. Udvarunkon, pont a hatalmas eperfa mellett a nagy esőzésekkor "behorpadt" a föld... Megtudtam, hogy régen betemettek egy pincét, de nem is akármilyet, hét-nyolc lépcső vezetett le. Sajna hiába nyafogtam, megoldhatatlan volt a kibontás, mert valamikor szeméttel, sittel töltötték meg, mivel a hátsó fal beomlott. A feltárás, elszállítás, és a helyrehozás költségéhez nincs erő, pénz és megközelítési lehetőség sem. Talán, ha a kert kialakítása előtt észrevettük volna.
    Valaha itt a Duna fölötti partoldalban gabonatároló pincék voltak, akkor még vízimalom működött...


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, és most már fel tudtátok úgy tölteni, hogy nem horpad tovább? Azért is nagyon hasznos, amit írtál, mert arra figyelmeztet, hogy a sittet soha nem szabad elásatni a telken.

      Törlés
  7. A házunk vételekor az volt az egyezség, hogy a bentlévő bútorokat is megkapjuk. Igazából csak diszletként funkcionáltak volna, szalmazsákos régi ágyak, néhány szék...A legelső felújítás közepette -szigetelés, új villanyvezetékek, fürdő, gázbevezetés - az udvaron próbáltam rendbetenni a tárgyakat,o az udvaron felrázni az ágybetéteket, irtani a szút.
    Elterjedt, hogy "keresem az elrejtett vagyont".
    Amikor legközelebb mentünk a házunkba, megdöbbenve láttuk a butorok hűlt helyét...
    A külső padláson át be tudtak menni a lakásba, kinyitva az egyik belülről zárt ajtót elhordták szépen a nagyjából már rendbetett darabokat.
    Sírtam...
    Ez volt a fogadtatásunk, azóta csak kicsivel éreztem jobban magam itt.
    Öt bejárat van, mindet zárva tartom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglehetősen nagy becstelenség, ami mellékesen teljesen jogtalan is...
      Sajnálom.
      Én még keresem az új lakot, mely unokák közelébe vinne. Titokkal, titkok nélkül... csak találnék végre...

      Törlés
    2. Szerintem a behatolás illegális volt, kimeríti a lopás fogalmát,nem is értem hogy merték megtenni? Én feljelentettem volna őket, bár falu, ki tudja? Akkor is, huh.

      Törlés
    3. Nagyon nehéz helyzet lehetett, ráadásul éppen akkor, amikor eldől, hogy az ember megszeret-e egy helyet... Eszembe jutott az érzés, amikor felfedeztem, hogy nálunk nem csak a szekrényben "van benn" a szú, illetve, amikor először számoltam meg, hogy pár percenként hány autó megy el a csendes, falusi utcán..

      Holdgyöngy, teljesen igazad van, bár az ember, gondolom, éppen nem erre a "feltűnősködésre" vágyik, szeretne beilleszkedni stb.

      Márta, és milyen most az ingatlanhelyzet? Tavaly ilyenkor eléggé elszállt, bár én éppen ezekben a napokban leltem rá a miénkre egy évvel ezelőtt.

      Törlés
    4. Ha tőlem kérdezed... Általánosságban nem tudom. Két ellenkező példám van. Szépséges partfalunkon, a Dunától egy percre éppen most kótyavetyélem el a házamat. (Nem az, amit a blogomon esetleg megláthatsz...) és keresek unoka közeli kecót. Budaörsre költöznek a nyáron - nos ott egy fűthető kutyaólat sem kaphatnék az itteni tágas ház árának duplájáért sem. Tömegközlekedős, fejemre nem szakadós, kis zöldes, nem egy udvarban négy családos - ez áll keresésem fókuszában.
      De semmi...

      Törlés
    5. Nem értem, miért alakul ilyen őrült módon a piac... drukkolok, Márta!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…