Ugrás a fő tartalomra

Szóló szőlő

Szerző:

 A hosszú hétvégén ismét nem a lábunkat lógattuk.

Jobban felkavar, ha ugrik a CD-lemez az autó lejátszójában (igen, erre is volt példa bőven), mint ha a féktárcsa és a fékbetét egymáson csúszik, fém a fémen, de hát, az utóbbival is kellett foglalkozni, miért is ne éppen most. Amikor sétálni mentünk várakozás közben, mágikus helyre keveredtünk, és fanyar, csodás szőlőt ettünk. Hazatérve az autószerelőtől azt láttuk, hogy a macskánk, R. újabb szúnyoghálót hasított ki, és kint várt, a szívrohamomra kb. azzal az arckifejezéssel reagálva, hogy nyugalom, nem állt szándékában elmenni, és amúgy is a helyhez kötődik, nem az emberhez. 

Hosszú és tagolt listám van a tennivalókról, egyszerre megnyugtató és frusztráló: szerepel rajta mindaz, amit muszáj még augusztusban elvégezni (külső ablakkeretek csiszolása és festése például), az, amit csak a jövő hónapban fogunk tudni megvenni és elkezdeni (időjárásálló festék az árok felőli, szinte fekete falra) stb. Jó, mert tudom, hogy mit logikus elkezdeni, viszont idegesít, hogy ez mind pepecs munka, miközben fizikailag is megterhelő. Folyton csiszolok, folyton tapaszolok (már amennyire tudok), folyton alapozom a fakereteket, és mindig van újabb.

Kár, hogy csak egy hét van hátra ebből a hónapból, és hiányzik az úszás, a Balaton.

Az elmúlt napokban javítottunk a homlokzat foltjain, kopásain, repedésein (erről majd írok külön bejegyzést).


színpróbák


Átadtam másnak a terasz farészeinek a zöldre festését, mert nagyon tartottam az állványtól, főleg a középső részeken, ahol meg sem lehet kapaszkodni/támaszkodni.

A nyári konyhában és a fürdőszobában felkerült a padló és a fal találkozásához az ún. kísérő, így könnyebb felmosni. 

Nagyon satisfying, ahogyan H. mondaná, hogy kezdünk kifogyni a maradék anyagokból, a fél doboz csempékből, a bontott zsák ragasztókból. Egyszerűbb rendet tartani a szerszámos kamrában, és nem megy tönkre a sok cucc.

Ugyanide tartozik, hogy az outletben vett, szűk egy négyzetméternyi fózolt csempét is fölrakták a nyári konyhába, a majdani főzősarok falára. 

A fali fugák frissítése és a padlón lévő greslapok végső tisztítása még hátravan. Ki fogom próbálni az ún. kőlakkot -- valaki használt már ilyet közületek?






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk