Ugrás a fő tartalomra

Szintet lépni

 Az elhatározást -- és L. tegnapi hozzászólását -- tett követte.

A képen a saját készítésű bodzabogyószörpünk látható. Szénsavas víz nem volt itthon*, de minden más, ami kellett, véletlenül igen. Most cukorral, citromsavval és citromlével kevertem a krumplinyomóval átnyomott és kis szűrőn átszűrt, előzőleg a szárról leszedett, átválogatott, megmosott fekete bogyókat. 

*Jár hetente egyszer erre a szódás kocsi; lehet, hogy ez egy jel, és nekünk is fel kéne iratkozni??!

Kihagytam azt a részt, amikor órákig állni hagyjuk, majd botmixerrel pürésítjük, így kevesebb a mosatlan, és attól a pillanattól kezdve, hogy kiléptem a kertbe, receptkereséssel, elkészítéssel együtt nem volt több, mint fél óra. A 10-12 tányérnyi bogyóból pár deciliter, felesben vagy ízlés szerint akár 1:4 arányban hígítandó szörp lett. Fantasztikus, fanyar, friss. Készül hozzá a jégkocka is.

Ma reggel egészen szürreális volt a tetőnk egyébként.

Richárd


Finom a patisszonos lecsó, ma ebédre ezt találtam ki. Olyan jó ilyesmit kapni.






Megjegyzések

  1. Gyönyörű színű a bodzaszörpöd, pompásan hangzik az elkészítése! :-) Ráadásul frissen szedett gyümölcsből! Idén alig termettek a fák, zseniális megoldás a bodza, nem ismertem ezt a receptet. Bármelyik bokor/fajta jó hozzá?
    Szóda: már önmagában egy "hangulati elem", ahogy hozzák-viszik a rekeszt, a szifon itt-ott-amott a hűvösön, aztán fejjel lefelé rázogatni, hogy kisziszegje magából az utolsó pohárra valót... Környezettudatos választás, az biztos! :-)
    Gólya a napfénytől színezve: :-).
    L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akartam jelezni, hogy csak a fekete jó, szerintem sokan tudják is, és majdnem mindegyik receptben ott van ez a fontos információ, itt is: https://lekvaroshaz.hu/bodzabogyo-szorpot-keszitunk/

      Meghoztad a kedvem: ha lesz szódánk, én egyenesen a pincébe viszem hűteni, ha már! :D

      A gólyacsalád most a táplálékláncban elfoglalt szerepében tobzódik, nagyon happy és kövér mindegyik. Özönvíz pár héttel ezelőtt = > egymillió szúnyog => százezer kuruttyoló béka...

      Törlés
  2. https://vegavarazs.hu/mentaszorp-es-citromfuszorp/ Évek óta készítem, mert a kertben van menta is és citromfű is. Ezt isszuk ill. az uram és a családom egész évben. Én a karikázott citromot is belenyomom. Van ismerős aki fele cukorral készíti, nekem úgy nem jött össze. A kertben mindkét növény megterem, szabadom, különös felügyelet nélkül. Bocs, a menta szereti a vizet. S én, ami mentánk van, mindből teszek bele, akkor már. Van, hogy tiszta mentaszörp készül, máskor keverek bele citromfüvet, vagy a citromfűbe egy kis mentát, szóval variálhatók tetszés szerint. Próbál ki,nem bánod meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, Holdgyöngy, nem láttam a szememtől a szörp-alapanyagot a kertben! Mindegyik változat nagyon jól hangzik.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má