Ugrás a fő tartalomra

Állvány, párkány

Meghagyom a munkacímet, olyan szépen rímel.
Tegnap délután kipakoltunk majdnem mindent a nyári konyhából, mármint azok után, hogy egyszer, néhány héttel ezelőtt egy vagon cuccot kivittem onnan. Mostanra maradt a neheze: a fa munkapult, a sütő stb. Sajog mindenem, de persze, sikerélmény is. Még ma és holnap sütök ott egy hadseregre való krumplis-cukkinis-hagymás gratint, aztán kiviszem a főzőeszközöket is, és megpróbáljuk leszedni a mennyezetet takaró farostot.

Napok óta egy 2-4 méter magasság között állítható állványról festem a terasz fölötti lambériát. Nem akarok azon rugózni, hogy a kapkodós, csak a saját előnyüket szem előtt tartó munkások miért is hagyták ezt megtörténni (azaz, miért nem várták meg annak idején, amíg lent lekenjük), illetve visszafogom magam a tekintetben is, hogy ez milyen mértékű inkompetenciának a szimptómája, de az biztos, hogy igazán szenvedős, csigalassú munka, a tetejébe pedig (freudi elszólás) iszonyú veszélyes is. Ráadásul minden látogató megjegyzi, hogy "látom, festettél!", mire én már veszem a levegőt és lesütöm a szemem, hogy hát, igen, de kiderül, hogy csak a karomon és a könyökömön látható zöld festékfoltokra gondolnak.
chill

A festékszóróval lefestettük a széteső pinceajtót, miután megitattam a fát Xylamonnal, és így adtunk neki még egy kis időt, mielőtt végképp leválna a zsanérról. Tök jó élmény volt (egyik fele = 3 perc, másik fele = 3 perc), csak sajnos, úgy tűnik, hogy tönkrement a gép (igen, átfújattam elég sok hígítóval rögtön használat után). A szerszámos ajtajával viszont majdnem két napot szórakoztam; közelről mindig rájön az ember, mennyire elképesztően nagy és részletgazdag egy ilyen nyílászáró (csiszolás, szú elleni szer, tapaszolás, csiszolás, festés). Erről jut eszembe: lehet, hogy mégis tömködöm kicsit a lyukakat a zöld asztalon; majd jelentkezem, amikor látszik az eredmény.
Végre rendbehozták a terasz eddigi szégyenét, a négy méter magasan és tíz méter hosszan futó, szanaszét töredezett párkányt. Sem sablon, sem ún. "kocsizás", sem egy hét nem kellett hozzá, csak néhány óra és szakértelem. Nagyon szeretem a háznak ezeket a míves részleteit: a homlokzati díszeket, a kváderköveket, a padlás szellőzőit.
Volt árvizet okozó eső a környékünkön; nagyon nem hiányzott.

Kalandos úton eljutottak hozzám M. írisz- és sásliliomtövei, és el is ültettem őket, remélem, jól. Itt is kösz!
tüzép indusztriál









Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p