Ugrás a fő tartalomra

Restancia

Próbálom utolérni magam, eközben újabb és újabb feladatok merülnek fel.

Meséltem, hogy találtunk az egyik óriásdézsa alján egy csillárszerű, romokban álló tárgyat. Van hozzá ilyen súlyos és szép nem tudom, mi is.

Rozsdaoldóztam tovább, de a réz alkatrészek egyelőre nem lettek jobbak tőle.

Átkentem Hammerite-tal a sonkatartó rudat, és rendrakás közben találtam hozzá kampókat is: felraktam őket a készülő zuhanyzóba, törölközőtartónak.

Alig várom, hogy tényleg esős idő legyen, mert akkor festhetem tovább bent a fugákat. Az egyetlen kiegészítő, amit mostanában magamnak vettem, ez a deluxe-brutál spakli a Lidlből (a Hobbi Bútorfestők csoportban ajánlották, és marha jó). 

Bár korainak érzem, mert lesz padlócsiszolás, fúrás-faragás, de már nem érdekel: kiakasztottam néhány kedvenc tányért is. 


A vasüzletekben lehet kapni sűrű hálót: ebből vágtam kisebb téglalapokat, és két szellőzőablakra fel is szögeltem őket a padláson.

A padlástakarításnak soha nem lesz vége, de legalább kiderült, hogy az egyik korábbi bejegyzésben mutatott mellett van fent egy másik, pont ugyanolyan dézsa, illetve egy kis aranyos darab is. A másik sarokban pedig spaletták, amiket három éve dekorációként akartam használni a Vitorlás szobában. Lehet, hogy most jött el az idő, úgyhogy unatkozás ősszel sem várható. :-)






Megjegyzések

  1. Ó, az a szakajtó! :-)
    A rejtélyes csilláralkatrészek(?) miatt beugrott egy korábbi bejegyzésed: "furcsa és érdekes kiegészítők a konyhában" - és íme, itt is vannak! :-)
    Ha létezik ügyes asztalos, az ablakszárnyakból remek vitrin- vagy könyvszekrény-ajtó lehet, mivel nálunk kilincs nem volt, elforgatható kis kallantyúval adódott így a pormentes tárolás. A zsalugáterekből gardrób. Vagy ágytámla. Aki nálunk kivitelezett, alkoholista lett, közelébe se kerüljön inkább semminek...
    Bár a zsalugáter kétségkívül zsalugáternek a legjobb. :-)
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca, ahhh, nagyon jó ötletek, kösz! Most ott tartunk, hogy a romos zsalugáterről kiderült, hogy végül is mesteri munka, ahogy az is, hogy efféle zsanért/pántot igen nehéz lesz találni. Kezdem úgy látni, hogy mégis csak egy kincsesbánya ez a ház. A fürdő ablakára szánom az egyik spalettát, és mivel több van, lehet, hogy szekrényajtót is kiad! Majd beszámolok róla, ha találok alkatrészt.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má