Ugrás a fő tartalomra

Nyári konyha, a finalista

Az elmúlt pár napban sikerült kifestetni ezt a helyiséget is. 

Nagyon régóta vártam erre, és hiába próbáltam elfogadni, hogy még várat magára, eléggé utáltam már bemenni is oda. A villanyszerelési vésések bevakolt csíkjait és a szigetelés miatt levert vakolat helyére felkent új vakolatot nézegettük több mint fél éve. Ja, és a félig letépett, szétázott farostplafont.

 deprimál(l)ó

Végre-valahára, két héttel ezelőtt sikerült beszerezni mindent ahhoz, hogy kifesse valaki. Többen segítettek ideszállítani a gipszkarton táblákat, a "kanna Jupolt" és a többit, nagyon hálás voltam érte. Kezdődhetett a munka. Ahogy azonban már megszokhattuk, nem ment teljesen simán ez sem...

Sokáig gondolkodtam, hogyan lehetne megmenteni a füstös mennyezetet vagy legalább a gerendákat, és az volt az eredeti terv, hogy a rossz állapotú deszkákat bevonjuk gipszkartonnal, a két hosszanti gerenda pedig látszani fog, mégpedig ilyen friss szürkés-mentaszínűen, hogy ne az a szalonnaszagú stílus jusson eszünkbe róluk.

Aztán kiderült, hogy a farostborítás alatt egy rendesen kilécezett rész található, ehhez azonban durván belefaragtak a gerendákba. És még csak nem is kárhoztathatom őket a barbárság miatt: sajnos, így kellett tenniük, ha nem akarták, hogy a behajló gerendák miatt ne legyen egyenes a pozdorjaborítás (amire pedig azért volt szükség, hogy a padlásról ne potyogjon le a sár, amit szigetelőrétegként használtak régen, és a deszkázat már nem zárta el rendesen).

Mindegy, addig is, amíg nem vagyunk ráérő milliomosok, az egységes és tiszta hatás, valamint a haladás érdekében kompromisszumot kötöttünk, és teljesen beborítottuk gipszkartonnal a mennyezetet. Egyébként, amint arra a félbehagyott teraszmennyezet-festés megtanított, nem akkora buli gerendákat csiszolni és festegetni, ráadásul így, hogy alacsonyabb, könnyebb lesz kifűteni a nyári konyhát.


A fontos az, hogy végre fehér a fal és a mennyezet,

és a finishez közelít a zuhanyzó is, ami egy tündéri, világos kis oázis lesz (és abban, mivel régen az volt a kamra, félig poénból, félig hagyományőrzésből meghagytam a sonka- és kolbásztartó rudat, azér' mégis. Majd megmutatom, ha szerelvényeztek.).

Azért hívtam döntősnek a címben a nyári konyhát, mert szerintem a ház három legkedveltebb helyiségének egyikévé fog előlépni, pláne úgy, hogy apartmanként szeparálható is lesz.

Nagyon örülök a haladásnak, mert valóban sokat használjuk már most is, éppen onnét jövök (mentaszörpöt főztem holnapra), előtte ülök a kis padon, és miközben gépelek, az ordenáré szúnyogokat hessegetem el a lábamról. :-)





Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Márta, voltak fogalmaim arról, hogy milyen egy felújítás, de ennyi munkára azért nem számítottam, az az igazság. :-)

      Törlés
  2. Nagyon haladtok.A fürdő ígéretes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, ma még jobban kitakarítottam, és remélem, nemsokára használatba lehet majd venni.

      Törlés
  3. Nagyon izgalmas, csak így tovább!

    VálaszTörlés
  4. Mi 12 éve élünk a házunkban, azóta folyamatosan újítgatjuk. Két éve léptünk nagyokat: hozzáépültünk, a négy gyerek nő (11,11,9,7 évesek), a ház meg valahogy összement közben :) kellettek új szobák és aztán egyik dolog hozta a másikat maga után: lett gázbevezetés, teljes fűtéskorszerűsítés: régi csövek bevésve a falba, új radiátorok, és ha már az új részben újak a nyílászárók, kicseréltük a régi házrészben is, lett igazi új konyha, mosókonyha és gyerekszobák, hálószoba és födémszigetelés, folyamatban van nálunk is most éppen a második fürdőszoba. A férjem nagyon ügyes, szinte mindent egyedül csinál, pontosabban csinálunk ketten (barátok és a családban lévő szakik segítettek). Közben bent élünk hatan a házban... nem egyszerű, de a haladás nagyon tud bennünket lelkesíteni és már lassan a végéhez érünk. Kitartást nektek is, biztosan minden nagyon melegséges-otthonos lesz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Era, egyszer írtam neked választ ide, de úgy tűnik, elszallt közzététel előtt! Nagyon kedvesen írsz arról, ami biztosan nehéz volt sokszor: pontosan tudom, milyen cementporos szobában aludni, félkész állapotban nézni egy helyiséget hónapokig stb... abban reménykedem, hogy a gyerekek is tanultak valamit a sok közös munkából. Köszönöm a lelkesítő sorokat!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má