Ugrás a fő tartalomra

Telitalálat (ajándék)

Szerző:
Még mindig annyira naiv vagyok, hogy néha nem számítok semmi érdekesre vagy meglepőre, aztán bammm. Megtörténik.


Így volt ez az idei – szerencsére, a háznál töltött – születésnapommal kapcsolatban is. 

Egyrészt tök jó volt az előkészítés, mert olyan ajándékokat kaptam, amilyeneket szerettem volna.

- telefont (a fotózás miatt, a többi része nem igazán érdekel);
- esőkabátot (ezt magamtól);
- koncertjegyet (Müpa Jazztavasz, kíváncsi vagyok);
- érkezéskor egy csomagot B-től és T-től, benne finom illatú testpermet (pedig ezt nagyon nehéz eltalálni), testápoló, lakkok, arcmaszk, virág és egy fából készült szív a nevemmel;  
- torta helyett: oreo-s csokit áfonyával;
- rajzokat a gyerekektől;
- kerámia macskaszobrot; 
- birs-zselét;
- csodálatos, tavaszi időt és kirándulásokat (utóbbiakról még írok).

Ezzel elégedett is voltam.


Másrészt, mivel az én úgynevezett ünneplésem, az "én napom" és az utána következő hétvége egybeesett a gyerekek szünidei neurózisával (elnézést kérek az éles fogalmazásért), tehát azzal az időszakkal, amikor hozzászoknak a megváltozott környezethez és napirendhez, eközben pedig nem kímélik azokat a személyeket, akik a legjobban szeretik őket, azaz, akikkel tudják, hogy majdnem bármit megtehetnek, örültem, ha öt percig éppen nem volt konfliktus, hiszti, tombolás, rombolás, engedetlenség vagy feltörölnivaló.

mindezek mellett/ellenére fantasztikus játékokat találtak ki
(és hát, nem tudom nem észrevenni a freudi jellegű <3-et) 

Úgyhogy, totálisan meglepődtem, amikor V. előhúzott egy kis zsákot.

Vagyis, kettőt.

És ezek voltak bennük:


bal oldalon, a svédkulcs fölött: Maxwell's silver hammer

Teljesen le vagyok nyűgözve, hogy mennyire praktikus, vicces és esztétikus ajándéközönt válogatott össze: hogy ezt a rengeteg dolgot mind én kaptam, a derékra csatolható szerszámtáskával együtt, ami egyszerűen csúcs.

Mondta, hogy olvasott egy bizonyos blogbejegyzést valamikor, régen.

Tessék: valaki figyel arra, amit írok!


                       patakmeder                          &                      szülinaplemente

Ui.: Kövessetek az Instagramon is; folyamatosan készülnek olyan fotók, amelyeket direkt oda szánok.




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk