Mostanra tényleg nincsen túl sok cuccom, viszont majdnem mindegyik kedvenc. Megváltoztak a prioritások: ami van, az álljon jól. Lehetőleg pamutból legyen. És a legfontosabb: így, hogy végre tavasz van, lendüljek jó formába. Mert akkor minden jobban áll.
Az alábbi posztot a Dizain és Juditu hasonló témájú bejegyzései ihlették. 👚👗👡👟
Ad jó forma: annyira szeretnék többet biciklizni a természetben, mivel azonban ez nem kompatibilis a macskasétáltatással, még ki kell találnom, hogyan és mikor. Azért olyan nem nagyon van, hogy az egész napot alá lehet rendelni a testmozgásnak, akár R-ről, akár rólam van szó. És legtöbbször az ő igényeit (= fűben heverészését) helyezem előbbre, az is több órát tesz ki. Szoktam kicsit tornázni mellette, de több (és intenzívebb) kéne.
Nem állítom, hogy minden újabb ruhámat alapos megfontolásból vettem, mert az itt látható cuccok rögtön két elvnek is ellentmondanak:
1. Szőke hajúak ne hordjanak bézst, barnát, rozsdaszínt és sárgát. Szerintem.
2. SOHA ne vegyünk olyan ruhadarabot, amelyikbe most nem, de "egyszer, majd" beleférünk.
 |
| fentről indulva, balról jobbra: petrolkék blúz, könyves ing, csíkos rövidujjú ing fehér rövidujjú póló, fehér trikó, barna póló, leopárdos póló kék rövid harangszoknya, khaki trikó (+zöld lakk), barna nadrág bronzszínű cipő, kék bő nadrág |
Jöjjön hát az igazság pillanata: a két (S-es, ill. XS-es...) nadrág nem kényelmesen jó rám, de nem tudtam otthagyni őket az online leárazáson. (Igen-igen, volt egy kis februári elgyengülésem; és akkor most a vásárlásra és az evésre egyszerre gondolok.) Nagyon motivál, hogy hordani akarom őket, és nem pár órára, szóval, szerintem fitness-aspektusból is megérték az árukat (1995.-/db).
A tavaly vett zöld csíkos inget azért fotóztam le, mert – bár kicsit nagy rám – ő a sztenderd könyvfesztiválos viseletem, és közelg' az esemény. (1990.-) 🤓📗
A kék blúzt a házunk egyik lakója tette ki egyszer. ("A Gazdag Lány" néven fut nálunk. Isteni bizsui is voltak, amiket szintén hamar elunt. Sajnos elköltöztek. Pedig hatalmas kaland volt megtalálni a különféle zacskókat.) (0.-)
A trikókat azért fényképeztem, mert szeretek ujjatlant hordani, akár ing alá. (<990.-/db)
A többinél pedig el akartam magyarázni, hogy akkor miért vettem meg őket, ha nem az én színeim. Ráadásul, legfeljebb az 50%-uk készült pamutból.
Azért, mert a minőségük és az áruk meggyőzött. Nálam elv, hogy egy felső – vagy újabb kedvencem, egy body – nem kerülhet 1000.- forintnál többe. Ezen a fotón minden cucc 990.- forint volt (kivéve a mellényt, mert azt is találtam 🛍🙈, illetve a bordás ruhát [1995.-])
 |
| fentről lefelé: lakk, mustárszínű mellény, fehér body, sárga body, láncmintás body, sárga ruha, barna felső, terrakotta színű pulóver |
Az a trükköm, hogy olyan darabokkal kombinálom őket, amelyek színben passzolnak hozzám, vagy bejáratott darabok. Például van "a" nadrág. Ugye, mindenkinek van ilyenje? A gatya, amiért nyúlsz a hétköznapokban, ami nem kényes, nem hagy cserben, ami mindig kényelmes. Vagy "a" dzseki.
Úgyhogy, idén nagyjából a felsorolt a ruhákat vásároltam impulzusból, és elég rendesen hordom is őket. A következő részben megmutatom azokat, amelyek viszont tényleg a nekem való színek, és vagy többéves darabok, vagy jolly jokerek.
Még egy fontos dolog: természetesen, nem szabad elfelejteni, hogy a túlvásárlás sosem jó. Ha vannak (látszat)indokaink (tél volt. hideg volt. hó esett. jöttek az ünnepek. nem volt drága. unatkoztam. kopottnak éreztem a ruhatáramat. meg akartam jutalmazni magam valamiért.), akkor sem.
 |
| memento |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése