1. I am a morning person.
2. Gondolom, a vonatkozó bejegyzésemből is kiolvasható,
- és biztosan köze van az öregedéshez is, hehe -, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy az állatok sokszor jobb fejek, mint az emberek. Nem keserűen mondom ezt, hanem újra és újra rácsodálkozom. Most kihagyom a giccses vallomásokat (elég nehéz megállnom, az az igazság). 🐈💓
3. Nem szeretem a túlsózott ételeket.
Borzasztóan károsnak tartom a só mértéktelen használatát, ezért próbálok inkább picit nem ízetlenül, de sótlanul főzni. Ha egy ételbe túl sok só került, akkor számomra el is van rontva.
4. Bár többször vicceltem már ezzel,
az egyik terület, amelyik igazán passzolna hozzám, a szociológia. Emlékszem az egyetemről a szociolingvisztikára, Sárosi Zsófia nagyszerű szemináriumára, arra a kutatásra, amit neki írtam, illetve Nádasdy Ádám zseniális óráira. (Nádasdy nem - vagy nem közvetlenül - szociolingvisztikát tanított, csak annyira szeretem, hogy muszáj megemlítenem.) Lehetséges, hogy hobbiszinten még jobban bele fogom ásni magam - mondjuk, két betonréteg elterítése között, képzelte el Móricka.
5. Karácsonyra csavarhúzókészletet szerettem volna kapni,
de nem kaptam. :-) Olyan mértékben lekötött a többi eltalált ajándék és a gyerekek öröme, hogy ez csak napokkal később tűnt fel. Úgyhogy, kedves szponzorok, itt a lehetőség. Nem bitfejeset szeretnék, hanem klasszikusat, jól záródó táskában - csak, hogy biztosra menjünk.
6. A budapesti épületek szépsége
nagyban hozzájárul ahhoz, hogy meg tudtam szokni és el tudom viselni a nagyvárost. Rendszeresen felhergelem magam pl. a vasútállomások és pályaudvarok egészen balkáni állapotán, aztán felnézek, és ahhhh.
7. Azért kezdtem el a rendezo365 kihívást az Instagramon,
mert nem adom fel azt a célt, hogy kacatmentesített és megnyugtató hely legyen az otthonunk; viszont, amilyen durva a helyzet most, kell egy év hozzá. Érdekes, mi mindent talál az ember rendrakás közben. Ezek a kis önjutalmazó cuccok mindig újabb lendületet adnak.
 |
| citromfű-levendula tea, fürdősó, m&m's |
Happy New Year!!!
VálaszTörlésA csavarhúzó készlet kivételével, rám is stimmel minden amit írtál. A citrmofű teát imádom bár inkább mentával keverve, (emlékszel?) Budapest épületeinek a felnézéssel valő felfedezése még a blog korszak ősidejéből az én ötletem volt, amikor egy új blogger megkérdezte az olvasóit, hogy milyen ötleteik vannak posztokra/kamp'nyokra. Persze, mondanom sem kell, hogy 6 hónap múlva meg is jelent, de nem ismerte el, hogy az én ötletem volt. Mindegy! Azért attól még élvezni lehet azt a tucatnyi különböző stílust amit felfedezhetsz azzal, hogy egy kicsit felnézel..
A lomtalanítás már nálunk is folyik, de nem egy éve, hanem minimum 12 éve. Azaz, azóta amióta itt lakunk állandóra. A végére soha nem fogunk jutni, de az állandó rendrakás/kidobás valahogy egyensúlyba tartja a kacatot a normál cuccal.
A szociológiát minden formájában szeretem, a sós ételeket viszont utálom és mindig is utáltam. Manapság, ha még szeretném is a szívem miatt nem szabad. Az állatokról szintén megegyezik véleményünk, de az igazi poén a reggeliség. 5-7-ig én is nagyon szeretek bütykölni, sőt sokszor már 4-kor meg még korábban is. Persze akkor egy kicsit szunyálni is kell később, napközben, de a kora hajnal varázsát csak az ilyen kukorékolós típusok, mint Te meg én tudják igazán értékelni.
Mégegyszer sok-sok boldogságot 2019-ben az egész családnak és talán ez lesz az újra találkozásunk éve! :-) <3
Kedves emiGrants,
Törlésfiatal még a reggel, :-) így hajnali négy tájban válaszolok. Emlékszem a frissen szedett levelekből készített, csodálatos teára, amit nálatok kaptam.
Ad épületek: a szuper ötletekkel az a baj, hogy a gyakorlottabbak/exhibicionistábbak/ötletszegényebbek gátlástalanul átveszik őket. Ó, hányszor maradt el a forrásmegjelölés a javaslataim kapcsán... legalább 3 olyan kollaborációt tudnék mondani, amelyik konkrétan az ötletem alapján született (én mutattam be a feleket egymásnak stb.), csak nyomulás híján kimaradtam belőlük, még említésszinten is. Teljesen megértelek, és én sem pazarolom az energiáimat már ezekre a projektekre. A szellemi termék védelme is fontos dolog, acsarkodni viszont nem elegáns. Amúgy - majd lehet, hogy erről is írok egyszer - az évek múlásával az irigység kezd teljesen kiveszni belőlem. Ó, nem tudom, ma mikor lesz délutáni alvás, de kb. csak arra tudok gondolni már most, hogy milyen isteni lesz. :-) Köszönöm a jókívánságokat, és ha ügyesek vagyunk, idén megtaláljuk a földrajzi metszéspontot!