Ugrás a fő tartalomra

Kicsi ellenségek (és az ellenszer)

Tegnap ismét le kellett vadásznom egy nyomorult kullancsot a macskánk szőréről. Igen, induláskor elfelejtettük lefújni magunkat. Úgyhogy, itt az ideje ennek a bejegyzésnek. 


Nota bene, nem térdig érő dzsumbujban történt az eset, hanem kicsire nyírt és rendszeresen ápolt gyepen.

Nagyon érdekes, mert olyan sűrű az állatunk bundája, hogy a kullancsnak keresnie kell a helyet, ezért többnyire, ha borzasztóan figyelek, van egy nanoszekundumnyi időm arra, hogy közbelépjek.

Magamon viszont a múltkor, még április elején, zuhanyozás közben találtam egyet. Mindig a csípőmnél támadnak, ezt sem értem (van ott valamilyen fő ér, ugye?), mindenesetre, vááááááááá.


Hetek kérdése, és a háznál kezdődik a szúnyoginvázió: ez a jó szó rá. Van egy árok (hajdani patakmeder) a kert aljában, és hatalmas békakuruttyolás is, de az ökoszisztéma valahogy nincs egyensúlyban. El tudjátok képzelni szerintem.

A gyerekek tudják, hogy muszáj bekenni vagy befújni magunkat szúnyog- és kullancsriasztó szerrel, mert még így is szinte összefüggő csípések szoktak lenni a bababőrükön, amitől néha alig tudnak elaludni. Nagyon sajnálom őket, ráadásul a bolti spray-ktől kimondottan rosszul vannak, annyira erős vegyszeríze és -szaga van szinte mindnek, plusz iszonyúan drágák is.


Idén ezért kísérletezünk házi készítményekkel. Több recept található az interneten, a mi kollaboratív, filléres kullancsriasztónk így készül:

- 1 pumpás testpermet palackja, az alján pár ml maradék citromos-mentás olajjal
- 15-20 csepp citromolaj (a dm-ből)
- 15-20 csepp geránium- (=rózsamuskátli-)olaj* (az eurós/450.- forintos boltból)
- meleg víz

Összerázzuk, használjuk (!). 

Őszintén remélem, hogy szúnyog ellen is ér valamit. 

Fogok keresni csípésre való krém-receptet is a neten.

*ennek pontosan olyan illata van, amilyen a neve alapján sejthető: egy ilyen nippes-csipkés-likőrös világot idéz. Elég, ha annyit mondok: nagyon kell mellé az a citrom-.


Ti hogyan védekeztek a szúnyogok és a kullancsok ellen?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...