Ugrás a fő tartalomra

Kapszulagardrób II. (városi)

Tanultam egy új szót: skort. A szoknya és a (rövid)nadrág egyesítéséből jött létre. Nem a hagyományos értelemben vett, bő szárú nadrágszoknya, hanem a nadrág és a szoknya rétegesen vannak egymáson. Szerintem tök vagány; ez "az" alkalmi/koncertre járós darabom, amióta megvan (1995.- forintba került).

Csak mondom, magam is ösztönözve: ha arra gondolok, hogy láttam egy csinosan öltözött lányt/nőt az utcán, és megpróbálom felidézni, mi volt rajta, 90%-ban nem nadrág, hanem ruha vagy szoknya. Vagy skort. :)


Azt hiszem, nagy meglepetést nem fogok okozni a bejáratott tavaszi ruháimmal: virágos felsők (a sötétkéket most már inkább a lányomnak adom), kék-fehér csíkos ruha (több képemen szerepelt), bordó, cipzáros, kapucnis "biciklis" vékony dzseki, szürke kockás dzseki (új, 990.-), kék overshirt, alatta pedig egy kötött poncsó, amit figyelmeztetésül raktam a fotóra, hogy hordjam is, ha már ezer éve megvan. (#mfkh = mindent fel kell használni)



Kapucnikból egyébként csak azokat szeretem, amik tényleg a fejre = fülre simulnak. És, bár virágba borult minden, engem nem lehet átverni (vagyis, viszonylag könnyen át lehet, de most nem ez a téma, ugye): tudom, hogy szükség lesz még erre a kötött anyagú dzsekire.

 

#áprilisivagyok

A kitűzőkről jut eszembe: amikor kb. egy hónapja 40%-os leárazás volt a Flying Tigerben, (magamat is beleértve) legalább tíz embernek vettem apró ajándékot ötezer-ötszáz forintból, tizenöt perc alatt (indult a buszom & több készpénz nem volt nálam meg kártya sem, hála a jó égnek). Nagy részüket már szét is osztottam, de hát, elképesztő volt. Pöttyös zoknik, vicces képeslapok, notesz, szalvéta, díszpárna és 🐇 alakú utazós flakon, hajkefe, 🐠formájú palack stb. A csináldmagad hűtőmágnest Á.-tól kaptuk, az is a Tigerből származik, a többit pedig én vettem húsvétra/gyereknapra, úgyhogy 🤫..

dekortapasz, kitűző, papírfüzér, pecsét
Na, de: vissza a ruhákhoz. A kedvenc színeim a zöld, a kék, a fehér és a szürke. Nagyon hálás téma  szőke haj esetén, a többiről nem tudok nyilatkozni  a bordó és a narancssárga is. A rózsaszínből fokozatosan kiszerettem, azt hiszem. 

A pirosat pedig (nagyon) nem szeretem, pedig állítólag az is hálás téma (lenne).

A feketét egy bizonyos kor felett nem nagyon érdemes túltolni. Itt üzenem a huszon- és harmincéveseknek: ha szeretitek a feketét, most nyomjátok!

Visszatérve az első gardróbposzthoz: úgy gondolom, a fehér póló/trikó és a friss, ropogós fehér vagy csíkos ing farmerrel* mindig jó választás. Szeretem a csipkés, áttört, kicsit romantikus blúzokat is.



*elvégre, általában nem állami ünnepségre megyünk.

Nagyjából ennyi + az előző posztban mutatott mennyiség teszi ki az aktuális ruhatáramat. Lassan bővül majd a meglévő nyári ruháimmal, amiket a legtöbbször dzsekivel/blézerrel és vászon tornacipővel kombinálva fogok hordani.

Nektek mik a kedvenc ruháitok vagy szettjeitek városi programokhoz?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...