Ugrás a fő tartalomra

Viszlát, veranda!

Bocs a hatásvadász címért: akármilyen vénséges, nem fogjuk lebontani, csak...


...mostantól hallgatok rátok és a józan eszemre, és 

tornác

néven fog szerepelni a blogon. Nem tudom, hogy mikor lesz új faanyagra keretünk, és mikor leszek olyan izmos, hogy lefessem az egészet, de rajta van a listán. Nagyon régi, nagyon szétesőben van, és csak a pontos mását tudom majd elképzelni egyszer, ha le kell bontani, annyira szeretem.

A veranda amolyan vágyvezérelt elnevezése volt annak, amit a házunkat lerajzoló építész nemes egyszerűséggel "terasz"-nak hívott a rajzán  na, egyvalamiben biztos vagyok: azt, hogy terasz, sosem mondták rá azok, akik anno a házban laktak. 

Az nagyon urbánus szó.


A veranda szót szerintem használta az eladó, amikor két éve először beszéltünk telefonon, szóval, nem én találtam ki.

Verandát borzasztóan akartam, úgyhogy, kapóra jött az elnevezés, és egészen mostanáig rá is ragadt.

Amúgy, azt hiszem, tőlem távol áll a paraszti élet attribútumainak a felstilizálása, egészen egyszerűen azért, mert nem szeretem másnak látni őket, mint amik. Nem tartom őket cikinek, és nem is romanticizálom őket túl (csak néhanapján 😜).

A ver...

A tornácunk egyébként kicsit más, mint az általam megszokott, keskeny, oszlopokkal és/vagy faragott korláttal szegélyezett, kinti előtér jellegű toldalékok: a házunk, vagyis az L alakú épület körülöleli, és ettől szélesebb is, mint a hosszú parasztházakéi. Tehát, nem ilyenforma:



Imádom, hogy zöld, és azt is, hogy ennyire méretes. A húsvéti hosszú hétvégén is ott időztünk óraszám'.







Megjegyzések

  1. Micsoda szépséges ajtódísz, gratulálok a készítőknek. Veranda, használd nyugodtan, ha neked az. S gyönyörű, emeli a házatokat, tartsátok amíg bírja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kosárka a gyerekek alkotása, köszönöm, Holdgyöngy! Addig, amíg erre még nincsen anyagi keret, legalább van idő tervezgetni, hogyan, milyen anyagból, legfőképpen pedig: kivel készíttessük el a feltételezem, esztergált lécek másolatát, az oszlopokat.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p