Bocs a hatásvadász címért: akármilyen vénséges, nem fogjuk lebontani, csak...
...mostantól hallgatok rátok és a józan eszemre, és
tornác
néven fog szerepelni a blogon. Nem tudom, hogy mikor lesz új faanyagra keretünk, és mikor leszek olyan izmos, hogy lefessem az egészet, de rajta van a listán. Nagyon régi, nagyon szétesőben van, és csak a pontos mását tudom majd elképzelni egyszer, ha le kell bontani, annyira szeretem.
A veranda amolyan vágyvezérelt elnevezése volt annak, amit a házunkat lerajzoló építész nemes egyszerűséggel "terasz"-nak hívott a rajzán – na, egyvalamiben biztos vagyok: azt, hogy terasz, sosem mondták rá azok, akik anno a házban laktak.
Az nagyon urbánus szó.
A veranda szót szerintem használta az eladó, amikor két éve először beszéltünk telefonon, szóval, nem én találtam ki.
Verandát borzasztóan akartam, úgyhogy, kapóra jött az elnevezés, és egészen mostanáig rá is ragadt.
Amúgy, azt hiszem, tőlem távol áll a paraszti élet attribútumainak a felstilizálása, egészen egyszerűen azért, mert nem szeretem másnak látni őket, mint amik. Nem tartom őket cikinek, és nem is romanticizálom őket túl (csak néhanapján 😜).
A tornácunk egyébként kicsit más, mint az általam megszokott, keskeny, oszlopokkal és/vagy faragott korláttal szegélyezett, kinti előtér jellegű toldalékok: a házunk, vagyis az L alakú épület körülöleli, és ettől szélesebb is, mint a hosszú parasztházakéi. Tehát, nem ilyenforma:
Imádom, hogy zöld, és azt is, hogy ennyire méretes. A húsvéti hosszú hétvégén is ott időztünk óraszám'.
Micsoda szépséges ajtódísz, gratulálok a készítőknek. Veranda, használd nyugodtan, ha neked az. S gyönyörű, emeli a házatokat, tartsátok amíg bírja.
VálaszTörlésA kosárka a gyerekek alkotása, köszönöm, Holdgyöngy! Addig, amíg erre még nincsen anyagi keret, legalább van idő tervezgetni, hogyan, milyen anyagból, legfőképpen pedig: kivel készíttessük el a feltételezem, esztergált lécek másolatát, az oszlopokat.
Törlés