Ugrás a fő tartalomra

3+1 dolog, amiben megváltoztam

Pár évvel ezelőtt nagyon másmilyen volt a prioritáslistám. Sokféle, kissé szerteágazó hobbim és kényszeresbe hajló szokásom volt, amelyek örömöt is szereztek, de komoly áldozatokat is követeltek: például pénzt és helyet. Elég sok pénzt és nagyon sok helyet. Örülök annak, hogy múlt időben beszélhetek róluk. Pedig nem is volt igazi minimalista fordulat az életemben. Még. 

1. IKEA-mánia: 

Fogalmam sincs, mikor jártam ott utoljára. Évek óta nem tud lázba hozni, holott még a lakberendezés iránti érdeklődésem is az IKEA hazai megjelenésével függ össze. Besokalltam az egyre kelet-európaibb, egyre műanyagabb, egyre lehúzósabb stílustól, az ottani vásárlás és nézelődés szép lassan elvesztette számomra a kikapcsolódás-jellegét. Lettek konkurenciái is, de azokba az áruházakba sem nagyon járok. Ti szeretitek még?

ezt az asztalt is én festettem át

2. Bútorhalmozás:

Fú, nagyon örülök, hogy ide eljutottam. Mondjuk, most, hogy írok róla, kicsit sajog még ennek a hobbimnak a helye, de jobb, hogy vége, illetve, hogy túl vagyok a túlkapásokon. Szeretek bútort festeni, és imádtam mindenféle kopott darabot venni vagy elfogadni az online csoportokban. A lakásból most fogok likvidálni egy csomó nem kellő gurulós asztalkát és kinőtt ágyat. Csak azt tartom értelmesnek, ha nem évekig tologatjuk a festésre váró darabokat. A Bonanza-székeket kellene most vagány színekre festeni, és éjjeliszekrénynek, illetve törölközőtartónak használni, ahogy a country magazinokban szokták.


3. Akciók figyelése: 

volt itt minden, legfőképpen szerszám- és gyerekruha-leárazások számon tartása. Mostanában inkább csak rácsodálkozom valamire, és szeretek megörülni a jó cuccoknak. Ma már nem szoktam felkerekedni csak azért, mert kinéztem egy ellenállhatatlan dekopírfűrészt farmersortot a katalógusból. Elég ritkán találok rá bármire is, mert élelmiszert ugyan muszáj venni, de a hátam közepére sem hiányzik, ezért hajtom a csapatot, hogy minél hamarabb végezzünk. Néha vannak kapások, ennyi. A nagy kerti gurulós hordozó kistestvérét például a múltkor találtuk nyolcszázvalahány forintért, és azóta többszörösen behozta az árát. Sokat munkázunk a kertben, az a helyzet.


+1: Torna:

már nem utálok csak úgy tornázni. Természetesen ez is a zenével függ össze, és azért olykor előfordul, hogy tulajdonképpen percek óta a dalszöveget olvasom a monitoron ("jé, ott tényleg azt énekli, hogy >>cold, kinetic heat<<?"), és egyáltalán nem a fenékizom-erősítő rúgásokat végzem, de elkezdődött valami. Van fix bemelegítőszámom. Annak a szövegét is tudom, hehe.

Szóval, a hatékonyságom még nem 100%-os, de jó kis kikapcsolódás, és most, szeptemberben meg is kellene találni azt az idősávot, amikor bekerül a napirendembe. A motivációs céllal megvett elasztikus tornaszalagokkal együtt. Push yourself, baby.




(a székes képek forrása)



Ti miben változtatok?



Megjegyzések

  1. Más téma, csak belefutottam, hátha nem ismered: https://www.otthonokesmegoldasok.hu/felujitas-2/felujitott-paraszthaz-kis-toronnyal-peteriben/

    VálaszTörlés
  2. S ég egy, régi megjelenésű, néha ráakadok, kedvelem: https://www.otthonokesmegoldasok.hu/felujitas-2/marina-home/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a tippeket! Be kell vallanom, az Otthonok és megoldások oldal szerintem lehetne sokkal nívósabb is, például saját fotóssal, stylisttal... értem, hogy mi a promóciós célja, de sokszor vegyes minőségű, amit bemutatnak. A zirci csodás épület, az biztos!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...