Ugrás a fő tartalomra

Kommersz helyett egyedi - rajzasztal a lányszobába

Azért hívom rajzolóasztalnak, mert az eredeti értelemben vett íróasztalnak azért általában még a gyerekváltozata is szögletesebb és praktikusabb: van rajta például néhány fiók. Ezen viszont nincs.


Nem az a mindenáron praktikus fajta. Mégis úgy gondoltam, hogy kezdeni kellene vele valamit.

Olyan szépecske asztal volt mindig is, de sok haszna az évi egy karácsonyi ital-rápakoláson kívül nem nagyon volt. (Egyébként egyberakhatós asztalok legnagyobbika, de akkor sem használtuk ki.)

Úgyhogy, mivel egy konkrétan 75 cm nagyságú résbe, a hajdani cselédszoba - most kislányszoba - ablakmélyedésébe kerestem asztalt, és új bútort venni megint csak nem akaródzott, a sötétbarna szervírozóasztal egy nap alatt átlényegült világosszürkévé. Végre elég magas, ami azért fontos, mert a lányom lába most már mindig beszorul a tipikus, jobb híján odatett IKEA LACK asztal lába alá.

Megmutatom, honnan indultunk:

sötétbarna asztal, egyelőre a konyhában, rajta a téli Stahl magazinból tanult "kuglóf befőttesüvegben" nevű finomság, amit házi ribizli- (köszönjük, R.!) vagy narancslekvárral (ezer kösz, Á.!) nagyon ajánlok.



Csiszolás után:


Khmm, az eredeti, kissé kupis állapot a félszobánál is kisebb kuckóban:


A Farrow and Ball Estate Eggshell típusú festékének Elephant's Breath árnyaltára festett asztal a végleges helyén:


Az egész karcsú lábú asztal-szürke szín tematika a a szoba romantikusabbá tételéhez kapcsolódik. Ahogy korábban írtam, a narancsos és napsárga falak a hét-nyolc évvel ezelőtti gyerekszoba-képemet tükrözik (egy olyan lakásban, amelynek stílusa miatt más szobában totálisan kizárt a színes fal, úgyhogy, mondhatni, itt éltem ki magam).


a felcsavarozott mágneses csíkot a spejztakarításkor találtam
Tervezek még szép rolót (annyira vicces, a cselédszobához nem járt redőny...), szép széket, szép falszínt és egy kis részen (mondjuk a tükör mögött) valamennyi romantikus tapétát. Meglátjuk, hogy az asztal mennyire válik be; ha kell, hamarosan keresek egy felújítandó, funkcionálisabb íróasztalt a helyére. Most azonban átment a teszten; H. hazaért az oviból, leült mellé és elkezdett rajzolni. :-)

U.i.: Bizony, ez még mindig ugyanaz a 0,75 literes festék, amit eddig minden elefántszínű bútornál használtam.




Megjegyzések

  1. Kukucccs! :) Fogalmam sincs, hogy miként is keveredtem erre az oldalra, de nagyon megörültem neki! :) Nagyon sok szépséget láttam már első benyomásra is, szóval gratulálni szeretnék :) Nagyon tetszik ez a befőttes-kuglófos ötlet!! Lehetne esetleg többet is megtudni róla? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm a dicséretet :-) Szóval, a befőttesüveg olyan, mint a jénai, ezért ha ecsettel jól kivajazzuk, nyugodtan süthetünk benne sütit. Ez most egy diód-kandírozott narancsos-vörösáfonyás kuglófrecept a magazinból, de bármilyen bevált kuglóf jó hozzá. Masszát szétosztjuk, megsütjük, hagyjuk kihűlni, majd 1-1 kanál sziruppal/alkohollal (pl. brandy) kb. 3 napig locsolgatjuk. Szerintünk lekvár is kell hozzá :-).

      Törlés
  2. Valami gyonyoruség az az asztal!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nyuuulka! A szoba további alakulását is kövesd majd figyelemmel, ha lesz hozzá kedved :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...