Itt van az ősz (kösz, időjárás, tényleg!), naponta kell menni mindenféle intézményekbe, és el kell fogadni, hogy az idei nyárból az emlékek maradnak meg. Semmi különlegeset nem csináltunk, mégis nagyon jó időszak volt, és máris sóvárogva gondolok vissza rá. Abszurd: még az is hiányzik, ahogy este, a nyitott ablaknál majdnem alszunk, miközben tízpercenként lepottyan egy körte a veranda előtti fáról. De a leginkább az hiányzik, ahogy kuncogva mondjuk egymásnak a sötétben, hogy "nyugi, csak egy körte...!" Szentimentális tartalom.
Hiányozni fognak a nyár abszolút sztárjai, James Herriot állatorvosos történetei (kamaszkorom lieblingjei, milonkánál is olvastam róluk pár hete). Kivettük az összes létező példányt a könyvtárból, versenyt olvastunk H-val, és napokig magyarra fordított yorkshire-i tájszólásban beszéltünk egymással, kb. úgy, ahogy Herriot kuncsaftjai, amikor kihívják őt egy ellő tehénhez. Marha jó volt (pun intended).
Vettünk ki munkagépes könyvet is, hogy értsük, milyen monstrumok zúgnak el az ablakunk előtt napjában minimum kétszer ("Nézzétek: ez egy kukoricaszecskázó lesz!"). Apropó, zaj: jobb. De nem akarom elkiabálni. Nyilván a túlélési ösztönöm is működik, és >>homályos<< a hallásom, mert bele vagyok zúgva a házba és a kertbe, de mintha jobb lenne a zajhelyzet, mint tavaly - vagy mintha a zajtűrő képességem lenne jobb, mint tavaly.
A Kufli-könyvek. Kb. úgy érzek irántuk - nem véletlen a párhuzam -, mint az angol humorral kapcsolatban. Vegyesen. Szilárd meggyőződésem, hogy némelyik elszállt mese szimplán azért lett, hogy a szerző rajzolhasson pár vicceset. Tényleg nagyon érdekes a képi világ. Nyelvileg-szóalkotásilag azonban nem vettek le a lábamról. Az elbeszélő rendkívül meggyőzően reflektál az epikai művek szerkezetére, csakhogy ez a roppant szofisztikált eltartás-kikacsintás az értelmiségi szülők felé [akik persze, Pagony-könyveken nevelik föl kivételezett helyzetben lévő porontyaikat] bosszantó is egyben - és pöcköli a szociális érzékenységemet. Szóval, nem vagyok elvakult rajongó. DE a vonatkozó példányt azért a legszebb mohaszőnyegünkön fotóztam le, jóindulatom jeléül).
 |
| Az Elmés lelemények nagyon színvonalas és menő könyv, gyakorlati vonatkozása, hogy amióta elolvastuk, a kisfiam lelkes zöldpaprika-fogyasztó lett; Szent-Györgyi Albert rulez. |
Hiányzik ennek a számnak a meglehetős hangerővel való lejátszása az autóban, magyar-toszkán tájakon való áthaladás közben. Akkor is, ha Ericet továbbra sem az énekhangjáért szeretjük.
Tudom, hogy fokozottan érdekel titeket a lábam állapota, ezért itt a helyzetjelentés.
A krémmel kenegetésből esti szeánsz lett. Szuperjól ellazít. Ennél jobban már csak a lefekvés utáni... olvasás lazít el. Az ikeás szolár olvasólámpa egyre gyengülő fényében, ohh. Éjszaka is, félig tudattalanul jó volt konstatálni, hogy sima a bőröm és rendbejött a talpam. Mesés érzés.
Utána azért egy nap különbséggel rányitottam a nagykaput a lábfejemre (éppen gondolkodtam valamin), és kiment a bokám is (az pedig nyárfaág-fűrészelés közben történt, bocccs), csak, hogy ne unatkozzunk.
Rámozdultam a pinceajtóra, még nincs készen, pláne a belső része. Hiányzik a nyugodt, elmélyült festegetés, de hátha ősszel még lesz néhány száraz nap. Jó volna haladni ezekkel. Megjegyzés magamnak: a csiszológép bepakolását most már nem elfelejteni! Biztosan én vagyok irigy meg rossz fej, de az ötliteres olajfesték-bödönből valahogy nem szokott kedvem lenni ahhoz, hogy gyerekekkel együtt fessek. Az az én időm (lenne), és tökre nem akarok ecsetet keresni nekik, századszor is elmondani, hogy lehúzzuk a felesleget a szélén, utána pedig lakkbenzin-hígítóval törölgetni a kezüket. Ennek ellenére mindig jönnek segíteni. Ők kevesebbet olvastak az énidő(m) fontosságáról, azt hiszem.
A körte egyébként azért potyog, mert még a létra + teleszkópos nyéllel ellátott gyümölcsszedő* kombinációval sem érünk fel nyolc méter magasra, ahol már igazán érik.
*E. szerint vissza kell vinni a boltba, mert nincs is rajta teleszkóp (pedig a bácsi azt mondta) =>> csillagvizsgálásra teljesen alkalmatlan
Készül az objektív-realista beszámoló és tervezet is, majd hozom a napokban.
A minap mondja a szomszédasszony, hogy kamionok!!!! járnak el a ház előtt. Nem figyeltem fel rá. Érdekes. Mikor a házat megvettük a temetőbe, s a hegyre mentek előttünk el az autók. Azóta hatalmas mezőgazdasági gépek is közlekednek erre, s sajnos nem csendesek. Ez van. Más lett, változott a hegy felé vezető területek használata, gazdálkodása. Lepottyanó körte hangja, micsoda hang. Örüljetek neki. Jó visszagondolni rá, jól érzem?
VálaszTörlésNálunk is van farönkszállító kamion és még sok más. Forr bennem az indulat néha, hogy miért is ezen az egy alsóbbrendű úton?! Meg fogom próbálni, hogy el lehet-e érni valamit civil kezdeményezéssel. Körte: igen, nagyon vicces (és nagyon magas a fa :-) ).
TörlésKicsit traumatikus volt az elmúlt hét, így magunkon kívül nem igazán foglalkoztam semmi/senki mással, erre ma hajnalban eszembe jutottál. Jé, már régen nem olvastam blogodat, hátha azóta volt új poszt. És lőn! Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek a potyogó körtén. Ilyen sztorim nekem is van, csak nálunk rosszul végződött. Az első körteérési időszak után úgy döntöttünk, hogy mivel nem a földre, hanem a tetőre potyogott minden érő körte, és ott van a hálószobánk, ez kb. olyan volt mintha egy légitámadás közepébe pottyantunk volna. Mivel akkor még a fa a szomszédé volt, így sajnos nem volt megoldás, kivéve a füldugasz.
VálaszTörlésAztán egy pár évre rá megvettük a szomszédék házát/telkét, és azonnal kivágtuk a szerencsétlen fát. Pedig milyen csodás régimódi körte volt rajta. Egy egész pálinka üstöt meg lehetett volna tölteni minden évben a termésével, ami 20 és 40 liter közötti mennyiséget hozott volna. Hála Istennek, másutt a kertjükben (ami már a miénk) még mindig van egy ahhoz hasonló, bár sokkal kisebb fa, ami olyan öreg, hogy minden évben félünk attól, hogy elhalt szegény, de nem, még mindig nől rajta az az alma kinézetű körte, de már egyre kevesebb. Azt nem engedem a cefrébe, abból kompót van minden évben.
Ja, és az a lengyel gyümölcs/zöldség lé sorozat isteni, én is ismerem és iszom, bár ahol én veszem (Tesco) ott kicsit másként néz ki a kartonja. Kedvencem az alma/cékla meg a sárgarépa. Nem higítjuk, töményen szeretjük. Próbálj kevésbé 'accident prone' lenni! Bár én mindig örülök amikor kiderül, hogy mások is szerencsétlenkednek, nemcsak én. Bocsi! :)
emiGrants, ad pálinka: még nekem is eszembe jutott! Annyira sok körte került a komposztra, hogy nem is tudom, hány liter lehetett volna belőle. Kaptunk ilyen "úristen, szegény, szerencsétlen, dilettáns városiak" nézéseket, amikor csak ettük, illetve kidobtuk a rossz részeket = a kincset. :D A balesetezés nálam két dologgal függ össze: 1. fáradtság; 2. beszéd. Szoktam figyelmeztetni a gyerekeket, hogy LEHET, hogy most nem kéne beszélni hozzám...
Törlés