Ugrás a fő tartalomra

IKEA a tudatalattimban

  • nagy képkeret
  • dupla lepedő (piros??)
  • forgótálca
  • konyharuha (muffinos/sima)
  • family magazin!
  • gyerek ágyneműtartó
  • H. vmi apróság
  • áfonyalekvár
  • svéd keksz
  • rénszarvas-tészta
  • stb.
     Így néz ki az IKEA-listám a mai napon. Igen, a leghúzósabb tétel rajta a "stb.": a satöbbi az a cucc, amit nem tudok majd otthagyni. A satöbbi a gyengeség manifesztációja. A satöbbi fogja megdobni a végösszeget.

      
      Kedvenc kávésbögrémmel a kezemben nosztalgiázom. Az IKEA tizenéves korom óta számomra az etalon, ha lakberendezésről van szó. Pedig sok bosszúságot, csalódást éltem már át az áruház magyarországi húsz éve alatt, és mégis. A kupac tetején látható katalógussal kezdődött minden:

        
      A tegezéssel, a kimondhatatlan nevekkel, az "egy kávéra a vendégünk vagy"-gyal, a tőlünk akkor még teljesen idegen skandináv mentalitással, amely a lakberendezésben egyszerre jelentett laza és precíz hozzáállást. Teljesen lenyűgözött.      
      Az IKEA-katalógusok hatására az ideális lakás a képzeletemben egy ideig kizárólag modern fabútorokkal berendezett kecót takart, a "skandináv fenyőbútor" egyenlő volt a frissességgel, az igényességgel, az egységes stílussal. Később ez módosult. Érdekes módon ugyanakkor az IKEA fenn tudott maradni a piedesztálon. Tudom például, hogy az RS-bútorok nagy része tiszta fenyő, és mégis az IKEA kétes tartósságú székeit választanám az étkezőbe. Ezt ki tudja megmagyarázni? Dizájn és marketing, tudom, tudom.
     Anno álmaim netovábbja volt az IKEA lakberendezőjeként dolgozni.

 
      Nem biztos, hogy ott annyira álomszerű a dekoratőrök élete, de akkor ezt hittem. 
      Merthogy régebben a berendezett szobák jelentették az áruház varázsát - olyan inspirációt kaptunk, amely felért egy nyugati utazással. A berendezett szoba volt mindaz, ahogy mi nem éltünk. A komódok vonzására például máig emlékszem. Nekünk nem volt komódunk. Se antik, se skandináv. Szekrénysorunk volt. És tudom, hogy a férjem (blognyelv-jópofizás: a Zuram, ehh) teljes falat betöltő könyvespolca e miatt a hajdani szekrénysor miatt idegesít olykor végtelenül. A mozdíthatatlansága őrjítő.
     Ha már analízis, eléggé nyilvánvaló az is, hogy a volt cselédszobába, amelyet a lányom babaszobájává alakítottunk át, és amelyet a lányom hálás helyett következetesen csak öltözködésre használ, miért préseltem be két ikeás komódot is. (Uszkve 4,5 négyzetméterről van szó.)
     Nagyjából a 2000-es évek közepéig sugárzott az áruházi enteriőrökből az IKEA-filozófia - és tegyük hozzá, a jólét és az ízlés egyvelege. Ma kevésbé. Ha bejárom a berendezett mintalakásokat, már nem  érzem annyira sugározni. Népáruház lett, és a vevők finnyásabbja allergiás erre. Habár egy-két - természetesen countryba hajló - hálószoba és konyha még ma is igen ütős.
     

      Nagyon mély nyomokat hagyott bennem az ikeás gyerekjátékokban tetten érhető humor - és a gyerekközpontúság úgy általában. Már valószínűleg akkor eldőlt, hogy a gyerekemnek számos ikeás cucca lesz, amikor a 90-es évek végén először fogtam a kezembe mini-kuglófformát és sodrófát. Iszonyúan sajnálom, hogy a legjobb játékokat és méterárut - kivéve egy szenzációs textilt, ami nálunk csak a "libás anyag" néven fut, és gimnazistaként a zsebpénzemből vettem - nem tudtam évről-évre megvásárolni és eltenni a születendő porontynak. Hogy "legyen gyerekszobája" - mintha ezen múlna!
    Az a dekoratőr, aki ezt a plüssállat-étkezőt berendezte, valamit nagyon tud a gyerekekről. (A kép az IKEA-kiállításon készült.) Kevésbé szentimentálisan: nagyon jól fordítja le a látvány szintjére a kisgyerekes szülőket megcélzó marketinget. ("Mi jó fej szülők vagyunk, nálunk a gyerekek teljes jogú polgárok" stb. stb.) Nézzétek a vízilovat!



     Legutóbb hónapokig vártam arra, hogy újra kapható legyen a gyerekeknek való zöldségkészlet. És a múlt héten végre volt. És nagyon jó. A póréhagyma (vagy újhagyma, megoszlanak a vélemények) a kedvencem a készletből. Ja, nem mondtam még? A kedvenc reklámom is IKEA. Hát így megy ez, Mr. Freud.

 

(a képek forrása: 2., 4., 5., 6.
az 1. saját fotó; a 3.)




Megjegyzések

  1. arról a libás anyagról majd egy képet kéretik feltenni, ha még van belőle egy pici eldugva:)

    a satöbbit meg húzd ki a listádról! :)) én azt szoktam h sok satöbbit pakolok be menetközben, ami nagyon kell, meg ami csak kicsit...és aztán jó sokat kipakolok belőlük a pénztár előtt, amikor véggigondolom, hogy mi az, amit most mégis megveszek. ez csalás vagy ámítás? mindenesetre mindig büszke vagyok magamra, hogy csak ezt meg ezt vettem "pluszba" és mennyi mindent tettem vissza :D

    VálaszTörlés
  2. - libás anyag: vettem a kívánságot!
    - satöbbi: jó, megpróbálom. de a bűnös élvezetről nehéz lemondani :)

    VálaszTörlés
  3. A férjem azt szokta mondani, ha honvágyam van, én mindig az Ikeába megyek :)
    Szeretem az Ikeát, mert bár meg kell nézni, mit veszel, nagyon sok jó dolgot lehet kapni.
    A stb az én listámon is szerepelni szokott... és soha nem hagyom ki a leértékelt sarkot :)
    Ezt az oldalt ismered?
    http://www.facebook.com/IkeaHackers

    VálaszTörlés
  4. Alexandra: a Fynd-sarok néha nagyon király. Az IKEA-kiállításról származó madaras képet ott vettem 350 forintért (fehér keret, benne madaras anyag) - pedig micsoda múltja van!

    VálaszTörlés
  5. És kösz a tippet, most már rajongója is vagyok az IKEAHackers-nek!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…