Ugrás a fő tartalomra

Alaprajzi (nem)változtatások II.

- Micsoda házat találtam, atyaég! - szoktam néha gondolni. Pedig még nagyon messze van a vége a felújítási folyamatnak, de a legutóbb is, amikor nagyobb szünet után beléptem, jött az a bizonyos "hazaérkeztem"-érzés. A kert és az alján kezdődő susogó kis erdő is mindig nagyon megnyugtató. És kösz a visszajelzéseket, sokan írjátok, hogy igazán tetszik a ház; nagyon örülök neki - írjatok mindig sok kommentet is!
rooibos


Attól az egy problémától eltekintve, hogy az utcára néznek a szobák ablakai, fantasztikus az épület tájolása. Egy nyári délutánon, öt óra körül azok a legszerencsésebb emberek, aki a Gerendás kinyitható kanapéján hesszelnek éppen. És helyesbítek: az utcára tervezett hosszanti front sem hiba, sőt: így esztétikus, arányos, és ezért van ilyen klasszul rejtve a verandánk a kíváncsi szemek elől.

fények (megközelítőleg)
Az utcát kellene a túlzott forgalomtól tehermentesíteni, illetve talán a sebességhatárokat betarta(t)ni - de frankón megy ez ebben a faluban is: egy nyomorult terelőútra vagy fekvőrendőrre nem telik. Eközben rendületlenül fejlődik az ország, dübörög az agrárszektor, satöbbi.


Írtam, hogy az erdőnk* és a szántónk** a telek alján kezdődik. Mint egy ismerőstől (a villanyóraleolvasótól [!], aki a faluból származik, egyébként építész, és gyerekkorában, évszaktól függően sokat korcsolyázott/focizott a kertünkben) megtudtam, anno azért ültetett nyárfákat az építtető bácsi, mert az ott egy meglehetősen vizenyős terület.

Magyarul: ha a házat 1927-ben odaépítették volna, messzebb az úttól, már nem lenne házunk.

A Vitorlás szoba egyelőre, ahogy az alaprajzon is látszik, kisebb, mint a Gerendás, mert ugye, évtizedekkel ezelőtt sikerült odafittyenteni egy illegális tárolóhelyiséget (cca. 8 m2). Nem döntöttem el, hogy pontosan mi legyen vele, de azt hiszem, idén nyáron még nem másznék bele a falbontásba azért, mert akkor a tárolóba vezető fölösleges padláslejárót is le kell zárni, és kicsit parázok attól, hogy ezt mégsem sikerül, izé... hermetikusan megtenni. Ha mégis megbontjuk ezt a zárt, lefalazott részt, akkor a fürdő folyosója felől fogjuk tenni.

Szóval, higgyük el, hogy a Vitorlás szoba 18 m2. Ebben a méretben is teljesen kényelmes; még játszósarkot is be lehet rendezni majd itt. Nagyon finomakat lehet aludni benne, nyáron jó hűvös.

A képen látható részlet közvetlenül az ajtó mellett van. Ez a kályha egy pöpec kis darab, almát lehet sütni a tetején stb. - a hatvanasévek-bútorokkal ellentétben biztosan megtartjuk.


A fürdő és WC valószínűleg marad így, ahogyan van, az egykori kamra helyén. Az én szemem/arányérzékem ugyan bántja, hogy a hetvenes években, amikor kialakították a vizes helyiségeket, egy túl keskeny folyosót sikerült kimérni - és persze, a fürdő vékony, folyosó felőli falában fut a vízvezeték, nehogy könnyen meg lehessen bontani -, de most sokkal fontosabb problémák vannak ennél.
nem világoskék a csempe! yeah


A nyári konyha és a hozzá kapcsolódó spejz




egy nagyon nehéz, de egy igen csinos kérdés, merthogy annyira tágas, hogy tökéletesen be lehet rendezni ott egy teljes apartmant. Mondjuk egy olyan vendégnek - vagy nekem! légyszi! -, aki nagyon nem szereti az utcazajt. Még így sem menekül(ök) meg tőle teljesen, de kicsit jobb a helyzet, mint a három egymás melletti szobában.

Odavisszük majd a Salgó tűzhelyet (van kémény), mert ott még funkciója is lesz, plusz van egy irtó menő, pici indukciós főzőlap (szuper vétel volt, imádom), konyhaszekrény, a szoba másik részén ágy, polcok, asztal - és a spejz helyére már elképzeltem egy cementlapos, tök szép kis fürdőszobát, ad duplakomfort.


* és ** : az erdő és a szántó miért is kellett? - nemsokára írok az egy évvel ezelőtti ingatlan-ártárgyalásunkról, ami elég nagy kabaré volt

"az élet értelme" vol. 1




Megjegyzések

  1. Tudod, nálunk is van utcai szoba forgalommal, és hátsó nyugalommal. Ez a háló. Ha vendég van, vagy régebben az utcaiban aludtunk, megszoktuk nem is a zajt, a kutyaugatást, mert nagyon behangolnak időnként. Képzeld, nálunk a fürdőben van a padlásfeljáró, tehát évek óta nem jártunk fenn.(Nincs lépcső, bonyolult a létráról felhúzni magunkat. Mi lehet ott?) Viszont csak egy padlásajtó van, ehhez nyitott padlástér, s mégsem hideg a fürdő. Néha nem is értem, vagy a fürdő előtt van a kályha, s melegen tartja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, igen, cifra helyeken tudnak lenni ezek a fel- és lejárók... A zajtűrés nálam ilyen igazi pszichés feladat, úgy tűnik. Viszont tényleg hatalmasakat tudok aludni ott, és emlékszem, az egyik éjjel azon röhögtem magamban, hogy órákon keresztül nem jött autó (merthogy az átmenő forgalom annak is köszönhető, hogy egy közeli gyárba járnak dolgozni váltott műszakban az emberek, 0-24h), és állati zavaró volt a csönd.... :D

      Törlés
  2. Mi is sokáig az utcára néző hálószobában aludtunk, de aztán áthelyeztük magunkat hátra a kertre néző teraszos hálószobába. Nem is értem, hogy miért nem oda mentünk egyenesből amikor átköltöztünk a nagyobbik házba. Sokkal csendesebb, és a hátsó hosszú kertre néz. Úgy egyébként is nagy zaj nagyon ritkán van, a forgalom minimális, bár a szomszéd irtó büdös IFA teherautója, amikor indul hajnalban, attól tényleg ki lehet esni az ágyból. Ez volt a fő ok a költözésre, a kutyaugatás azt akárhol vagy, meg kell szokni, mert mindenütt hallatszik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jujj, igen, az a szobátok az egyik legjobb, az egy igazi építészeti truváj, amit az ember nem is várna egy parasztháztól! IFA: I can relate :)))

      Törlés
  3. Ja, azt elfelejtettem megírni, hogy abba a flancos mintájú cementlapba beleszerettem. Azt feltétlenül tessék megtartani!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Az már az én szerzeményem, és ha nem is nagy felületen, biztosan fel is használjuk (itt kerülgetjük kb. 3 éve :o) Örülök, hogy tetszik!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p