Az egyik reggel, amikor iskolába vittem a lányom, találtam egy üzlet előtt, egy szemétkupac tetején lomként kirakva egy tömör fa hirdetőtáblát, és nem lehetett kérdés, hogy hazahozom.
Teljesen fel is dobott, hogy lám-lám, ha nyitott szemmel jár az ember, mikre bukkanhat a város közepén, egy laza kiflivásárlás után. A mostanra mindent elborító, MDF anyagú tárgyak után (a kisszobában lévő, fehér gyerekíróasztalunk is kb. 40 dkg, vicc az egész) kész felüdülés, hogy milyen dögnehéz darab.
Hónapok óta kerestem az oroszlános fogantyúk helyét, és bár még kell fatapasz a fölösleges lyukakba, látszik, hogy működni fog.
Ha már "mindent fel kell használni", akkor egy másik dolgozósarkot is elkezdtem kialakítani. Ajándékba kapott asztal, szék és rattan írószertartó a kerületi börzecsoportból + térkép + az egyik kedvenc gyerekrajzom ("Fura lény, fura formában" - ceruza, papír, 2017). Az asztalt le kell festeni, erre már nagyon vágyom is - de, ha kérhetem, megszakítás nélkül, hogy jöhessen a flow.
Nagyon bírom az uszadékfa-dekorációt - de csak akkor, ha nem fordul át stilizált giccsbe (tépett halászháló... / dekupázsolt tengericsillagos szalvéta... / arany homokszórás...), hanem megmarad a fa a természetes primitívségében. Ezt a franciák tudják irtó sikkesen művelni, fő szakirodalmam a témában a Campagne Decoration magazin. A Házban is lesz valamilyen formában uszadékfa, természetesen a Vitorlás szobában.
Ide kapcsolódik, hogy sokféle faágat gyűjtöttünk már, és BorsaBoxnál láttam esőcsepp-díszt, úgyhogy egy Matisse-naptárt felhasználva mi is elkészítettük a saját változatunkat.
Nagyon szeretnék visszamenni Nizzába és a környékre: az eddigi négy látogatásom mérföldkő volt az életemben, a város-szerelmekben, a gasztronómiai élményekben, a múzeumlátogatásokban. (Most ugrott be, hogy egyszer még Marcus Millerrel is chateltem egy rövidet - komolyan! -, hogy pontosan mikor fog fellépni az ottani jazzfesztiválon, hátha tudunk úgy repülőjegyet venni, hogy hallhassam, és Mr. Tiszta Tesztoszteron jól meg is mondta a még nem hivatalos koncertdátumot. :P Akkor végül sajnos nem jött össze, úgyhogy mindenképpen vissza kell menni.)
Tele vagyunk régi kulcsokkal - ezekből lett - és még lesz is - szélcsengő a kertünkbe, Pinterest-ötletek nyomán. A színt arany sprayfesték és régi körömlakk adja.
Űr-tematika: találtam itthon egy bontatlan, ikeás textiltárolót. A múltkor említett aliexpress-es, felvasalható rátétek egy része ruhákra,
 |
| foltos póló újjászületés |
 |
| flitter/glitter |
egy része pedig a zsebes tárolóra került, és még mindig van belőlük; teljesen beindítják az ember fantáziáját.
Egyébként, akik igazán ismernek, tudják, hogy alapjában véve egy türelmetlen, impulzív kis Kos vagyok, aki abszolút nem alkotó-szöszmötölős fajta - és mégis, úgy látszik, ezekben a kreatív tevékenységekben időről időre meg tudok találni valamit, ami még nekem is idegnyugtató felhőjáték.
Fel is írom: festéket kell venni!
Ó, ezek tényleg szuperek!
VálaszTörlésVasalható matricákat egyszer kaptam gyerekként ajándékba, és bár Anyukám megígérte, sosem vasalta rá a ruhámra :(
A kulcsos szélcsengő is jópofa, nagyon jó ezeket a képeket nézegetni!
Engem a faanyagok felületkezelése (festés/ alapozás/ csiszolás) kapcsol ki, szeretem.
Újrahasznosításban nem vagyok bajnok, sajnos! Viszont a gyerekeknek szuper kisházat csináltam a fűnyíró dobozából ;)
vic,
Törlésa rávasalós rátéteknél gondolkodom még más témákban is - de, mielőtt rendelek, mondjuk, tengereset/járműveset, "mindent fel kell használni"... :) Majd adunk egy párat nektek, hátha valami kis projekthez jól jön.
Akkor újrahasznosítottad azt a fűnyírós dobozt, nagyon jól hangzik!
Szeretem én is a fát nagyon, sőt, még a béna formájú fém nagykaput is szívesen festem.
Úgy hirtelenjében a kisebbik fiam francia ágyának a fejfája jutott eszembe. Ez még Angliában történt, amikor hazafelé menet észrevettem, hogy a mi utcánkban pár száz méterre otthonról valaki kirakta. Gondolom remélte, hogy valaki elviszi és nem neki kell a szemét telepre menni vele. Így gondoltam magamnak is meg neki is örömet okozhatok ha hazaviszem. Roy meglátta és rögtön nekiesett, leszedte a randa öreg lakkot róla és bekente matt lakkal, mert nálunk mindenki utálja a fényes lakkot. Aztán beszerzett két acél sín szerű izét, (valószínűleg az ócska vas telepről, már nem emlékszem pontosan) az oldalának, amit olyan háromszög alakú sarokkal összeszerelt a fejfával. A lábánál lécekból csinált valamit, hogy meglegyen a váz és azután már csak a matracot kellett megvenni, de azt úgyis terveztük, mert addigra a gyerek majdnem 2 méter lett és a kis régi ágyából nagyon kilógott. Amikor hazajöttünk a fejfa jött a teherautóban Európán keresztül és jelenleg egy maradék faanyagból összetákolt pad hát támasza. :)
VálaszTörlésNagyon sikkesen hangzik, emiGrants! Orok, multifunkcionalis darab :)
Törlés