Ugrás a fő tartalomra

Alaprajzi (nem)változtatások II.

- Micsoda házat találtam, atyaég! - szoktam néha gondolni. Pedig még nagyon messze van a vége a felújítási folyamatnak, de a legutóbb is, amikor nagyobb szünet után beléptem, jött az a bizonyos "hazaérkeztem"-érzés. A kert és az alján kezdődő susogó kis erdő is mindig nagyon megnyugtató. És kösz a visszajelzéseket, sokan írjátok, hogy igazán tetszik a ház; nagyon örülök neki - írjatok mindig sok kommentet is!
rooibos


Attól az egy problémától eltekintve, hogy az utcára néznek a szobák ablakai, fantasztikus az épület tájolása. Egy nyári délutánon, öt óra körül azok a legszerencsésebb emberek, aki a Gerendás kinyitható kanapéján hesszelnek éppen. És helyesbítek: az utcára tervezett hosszanti front sem hiba, sőt: így esztétikus, arányos, és ezért van ilyen klasszul rejtve a verandánk a kíváncsi szemek elől.

fények (megközelítőleg)
Az utcát kellene a túlzott forgalomtól tehermentesíteni, illetve talán a sebességhatárokat betarta(t)ni - de frankón megy ez ebben a faluban is: egy nyomorult terelőútra vagy fekvőrendőrre nem telik. Eközben rendületlenül fejlődik az ország, dübörög az agrárszektor, satöbbi.


Írtam, hogy az erdőnk* és a szántónk** a telek alján kezdődik. Mint egy ismerőstől (a villanyóraleolvasótól [!], aki a faluból származik, egyébként építész, és gyerekkorában, évszaktól függően sokat korcsolyázott/focizott a kertünkben) megtudtam, anno azért ültetett nyárfákat az építtető bácsi, mert az ott egy meglehetősen vizenyős terület.

Magyarul: ha a házat 1927-ben odaépítették volna, messzebb az úttól, már nem lenne házunk.

A Vitorlás szoba egyelőre, ahogy az alaprajzon is látszik, kisebb, mint a Gerendás, mert ugye, évtizedekkel ezelőtt sikerült odafittyenteni egy illegális tárolóhelyiséget (cca. 8 m2). Nem döntöttem el, hogy pontosan mi legyen vele, de azt hiszem, idén nyáron még nem másznék bele a falbontásba azért, mert akkor a tárolóba vezető fölösleges padláslejárót is le kell zárni, és kicsit parázok attól, hogy ezt mégsem sikerül, izé... hermetikusan megtenni. Ha mégis megbontjuk ezt a zárt, lefalazott részt, akkor a fürdő folyosója felől fogjuk tenni.

Szóval, higgyük el, hogy a Vitorlás szoba 18 m2. Ebben a méretben is teljesen kényelmes; még játszósarkot is be lehet rendezni majd itt. Nagyon finomakat lehet aludni benne, nyáron jó hűvös.

A képen látható részlet közvetlenül az ajtó mellett van. Ez a kályha egy pöpec kis darab, almát lehet sütni a tetején stb. - a hatvanasévek-bútorokkal ellentétben biztosan megtartjuk.


A fürdő és WC valószínűleg marad így, ahogyan van, az egykori kamra helyén. Az én szemem/arányérzékem ugyan bántja, hogy a hetvenes években, amikor kialakították a vizes helyiségeket, egy túl keskeny folyosót sikerült kimérni - és persze, a fürdő vékony, folyosó felőli falában fut a vízvezeték, nehogy könnyen meg lehessen bontani -, de most sokkal fontosabb problémák vannak ennél.
nem világoskék a csempe! yeah


A nyári konyha és a hozzá kapcsolódó spejz




egy nagyon nehéz, de egy igen csinos kérdés, merthogy annyira tágas, hogy tökéletesen be lehet rendezni ott egy teljes apartmant. Mondjuk egy olyan vendégnek - vagy nekem! légyszi! -, aki nagyon nem szereti az utcazajt. Még így sem menekül(ök) meg tőle teljesen, de kicsit jobb a helyzet, mint a három egymás melletti szobában.

Odavisszük majd a Salgó tűzhelyet (van kémény), mert ott még funkciója is lesz, plusz van egy irtó menő, pici indukciós főzőlap (szuper vétel volt, imádom), konyhaszekrény, a szoba másik részén ágy, polcok, asztal - és a spejz helyére már elképzeltem egy cementlapos, tök szép kis fürdőszobát, ad duplakomfort.


* és ** : az erdő és a szántó miért is kellett? - nemsokára írok az egy évvel ezelőtti ingatlan-ártárgyalásunkról, ami elég nagy kabaré volt

"az élet értelme" vol. 1




Megjegyzések

  1. Tudod, nálunk is van utcai szoba forgalommal, és hátsó nyugalommal. Ez a háló. Ha vendég van, vagy régebben az utcaiban aludtunk, megszoktuk nem is a zajt, a kutyaugatást, mert nagyon behangolnak időnként. Képzeld, nálunk a fürdőben van a padlásfeljáró, tehát évek óta nem jártunk fenn.(Nincs lépcső, bonyolult a létráról felhúzni magunkat. Mi lehet ott?) Viszont csak egy padlásajtó van, ehhez nyitott padlástér, s mégsem hideg a fürdő. Néha nem is értem, vagy a fürdő előtt van a kályha, s melegen tartja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, igen, cifra helyeken tudnak lenni ezek a fel- és lejárók... A zajtűrés nálam ilyen igazi pszichés feladat, úgy tűnik. Viszont tényleg hatalmasakat tudok aludni ott, és emlékszem, az egyik éjjel azon röhögtem magamban, hogy órákon keresztül nem jött autó (merthogy az átmenő forgalom annak is köszönhető, hogy egy közeli gyárba járnak dolgozni váltott műszakban az emberek, 0-24h), és állati zavaró volt a csönd.... :D

      Törlés
  2. Mi is sokáig az utcára néző hálószobában aludtunk, de aztán áthelyeztük magunkat hátra a kertre néző teraszos hálószobába. Nem is értem, hogy miért nem oda mentünk egyenesből amikor átköltöztünk a nagyobbik házba. Sokkal csendesebb, és a hátsó hosszú kertre néz. Úgy egyébként is nagy zaj nagyon ritkán van, a forgalom minimális, bár a szomszéd irtó büdös IFA teherautója, amikor indul hajnalban, attól tényleg ki lehet esni az ágyból. Ez volt a fő ok a költözésre, a kutyaugatás azt akárhol vagy, meg kell szokni, mert mindenütt hallatszik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jujj, igen, az a szobátok az egyik legjobb, az egy igazi építészeti truváj, amit az ember nem is várna egy parasztháztól! IFA: I can relate :)))

      Törlés
  3. Ja, azt elfelejtettem megírni, hogy abba a flancos mintájú cementlapba beleszerettem. Azt feltétlenül tessék megtartani!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Az már az én szerzeményem, és ha nem is nagy felületen, biztosan fel is használjuk (itt kerülgetjük kb. 3 éve :o) Örülök, hogy tetszik!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…