Ugrás a fő tartalomra

Vegyes saláta

Van több bejegyzés-vázlatom; hozom is majd őket a napokban, de éppen nagyon dolgozom valamin - tipikusan egy "nem hagy aludni"-jellegű dolog -, ami amúgy a bloghoz is erősen kötődik, de még titkos fázisban van, úgyhogy most csak gyors helyzetjelentés fér bele az időbe. 

  • Tavasz: 
tavasszal születtem, úgyhogy kikérem magamnak ezt az egész, évek óta tartó félreértést, miszerint ilyenkor sapkában járunk - a gyerekek kesztyűben is -, tegnap ronggyá áztunk a kedvenc parkunkban húsz perc alatt, folyton a lakásban kell lenni, és ilyen... várakozó állásponton van mindenki. Meg takaréklángon.


  • Cuccok:
a) azt találtam ki, hogy a meglévő ruháinkból fogok majd olyan szetteket összeállítani, mint amilyeneket a magazinokban szoktak, és akkor talán nem mindig azt fogom hordani, amit évek óta mindig. Mert jelenleg a helyzet nagyjából ez, hehe:

csíkosok a csíkoson ;-)
b) izgalmas lesz a Vitorlás szoba - bárcsak már a berendezésénél tartanék! Ezt az - egy ideje tartogatott - ágyneműt kompenzációnk tekintem a titkos gabonatároló helyiség felfedezéséért cserébe, és az első adandó alkalommal fel fogom avatni. A bútorgombok, azt hiszem, éjjeliszekrényekre kerülnek majd. Feltéve, persze, hogy lehet majd bútort festeni, mert lesz száraz idő is még idén.


  • Húsvét:
nem nagyon vagyok oda érte, és most is kimerül a kreativitás abban, hogy elmentem az érdekes dolgokat a Pinterestről festünk tojást, illetve felteszünk néhány nyuszis füzért. Azért néhány kedvenc gyerekbarát ötletem képét ideteszem, de megcsinálni most nem vagyok képes őket, sorry.






  • Ház: 
szeretném majd, ha a kertnek farmházas elemei is lennének, pl. fehér kaviccsal felszórt részek és alacsony fehér kerítés, akár a telken belül valahol. Ez a vidéki-kertvárosi Amerika-feeling egy kicsit kell.


  • Utazás:
A legjobb lenne elhúzni délre. Elég párszáz kilométerrel délebbre is, egy jó alapos időjáráscsekkolás után én kb. bármelyik horvátországi/olasz városkában való andalgásban benne vagyok. Állatira hiányzik a tenger. És a spontaneitás.

Nagyon jó pihenést mindenkinek!

Ti hogy vagytok?





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p