Ugrás a fő tartalomra

Mindent fel kell használni #1: gyerekruhák + gyerekszobai dekoráció

Szerző:
Bocs, hogy magamtól idézek, de ezt a mondásomat már a gyerekek is kívülről fújják (mindig szemforgatással körítve): nálunk az az elv, hogy "mindent fel kell használni." Minden ennivalót, minden ruhát, ami már megvan, minden termékmintát, mindent - az a rögeszmém/meggyőződésem, hogy így kevesebb lesz - egyszer - a tárgymennyiség, a pazarlás és a  himi-humi. A #márciusbanmegspórolni küldetés után következik az áprilisi kihívás.  

1. Az egyik szombaton egy szuper, Indonéziáról szóló gyerekmúzeumi programra mentünk, és bár majdnem mindig tök ziláltan-kapkodva indulunk mindenhová (amit utálok), most előre készültem. Fantasztikus érzés kikészített ruhákat felvenni, tiszta zen az egész.

A képen a kikészített kisfiú-szett látható: egy majdnem teljesen kinőtt, de "felhajtva jó még" farmer és hozzá összeválogatott, meglévő ruhák. Enyhe fokú (hehe) obsessive-compulsive szindrómában jártas lelki társaimnak üzenem, hogy jól látjátok: az alsónemű is "űrös". (Kösz, É.!)

  
2. Van lány-változat is:


3. A gyerekszoba-dekorációból most azt a pár részletet mutatom meg, amit szeretek. 

a) Képtartó polcon bekeretezett maradék csomagolópapír-darabok (cirkuszos és farmos), kitépődött lap a gyerekkori Frakk-könyvemből, egy százforintos traktoros könyv, filléres rókás kép, egy mágneses játék dobozának teteje, sokáig csak kallódó, ajándékba kapott papír kezdőbetű arany sprayfesték-maradékkal lefújva.



b) A házikó-polc még az egyik legjobb vétel, amit valaha túlvásárlásaim alatt elkövettem - bár hozzá kell tennem, a jobban kihasználandó dekopírfűrészemmel fogok készíteni pont ilyet famaradékokból a Házba, és akkor nulla forintba fog kerülni. Alatta könyvtári könyvek és jobbra Pepco-ból származó csillagos kép.



Folyt. köv. 

Ti mi mindent használtok fel - kidobás helyett?




Címkék:

Megjegyzések

  1. Mona2018. július 17. 22:14

    Hol vetted azt a majmot???? :) (Mióta írtál a blogomra, olvasgatom a Tiédet ;) tetszik.) Lesz még hozzászólásom, de ezt muszáj MOST megkérdeznem, ahogy megláttam! :D - mert nekünk is van ilyen, most már a kislányomnak is, meg nővéremnek is... de mi egy turiban akadtunk rájuk. Hosszú történet, (most nem érek rá leírni), a miénknek neve is van: Sztavrosz :D csak nagyon meglepődtem az "egyezésen" ;) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2018. november 17. 6:03

      Mona, őrület, hogy hiába van beállítva, nem, illetve nem mindig kapok értesítéseket a megjegyzésekről, kb. vissza kell keresnem, hogy _kommentelt-e valaki_, ha tudni akarom... Szóval, egy turiban vettem őket gy évtizede!!!! Sztavrosznak pacsi a mi két majmunktól!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk