Ugrás a fő tartalomra

Tyúkól => Sütögető (2. rész)

Úgy tervezem, hogy az utolsó, harmadik részben a több évvel ezelőtti, a napokban előbányászott és a friss fényképeken mutatom majd meg, honnan indultunk, és 2021. nyarának végére, őszének elejére hová érkeztünk meg, de addig is, ebben a mostani, második részben azt nézzük meg, mi következett azután, hogy a ház falába bekötöttünk egy teljesen új hátsó falat, amelyik kapcsolódott a megmaradt ól-oldalfalhoz, és készült elöl két pillér.

A padlót a bontott tégláinkból rakták, ahol lehetett, feliratosakat használtunk. Ahogy mondani szoktam, itt már láttam, hogy ez igen jó lesz.

Dilemmák sora következett, mert a megmaradt falról láttuk, hogy nem maradhat csupaszon, annyira csúnya. A kőműves végül a legnagyobb hézagokat kitömködte és rusztikusan bevakolta mindkét oldalát, miután tett rá lábazatot és díszítést is (majd mutatom az utolsó részben).

A tető volt talán a legkeményebb dió: mivel eléggé nagy a fesztáv, kénytelenek voltunk új szarufákat, bádogot és tetőlécet hozatni, a nagyon szőrös fát kicsit megcsiszolni, lekezelni -- nagyon nem szerettem csinálni --, az esőtől védeni, és persze, a teraszon kerülgetni. Ami a méregdrága építőipart tekintve nagy fegyvertény volt, az az, hogy a bontott cserepet egy közeli helyről ajándékba kaptam, és a saját mentett darabjainkkal éppen elég lett. 


Hátul, az árok felől kellett ereszcsatorna; ehhez is a régi kampókat, a megmaradt darab ereszt használtuk.

Bár eldöntött tény volt, hogy félig-meddig nyitott épület lesz, ha elkészül, nekem elöl hiányzott valamilyen jelképes lezárás, így lett egy félpillér is, felül egy árnyékoló, alatta csukható ablak és ajtó, százéves ól-zsanérokkal felfogatva és egyéb, meglepő eredetű faanyagból elkészítve.

Az egész folyamat alatt a raktárunk a garázs volt, ahol a felújítás során megmaradt-lebontott deszkákat tároltuk, közöttük sok, mások szerint egyértelműen tűzre való, leesett darabbal. Mindig oda kellett bebotladozni, ha hiányzott egy újabb léc vagy ék vagy hasonló, többször majdnem végzetesen elvesztem benne. :-)

Az a fő, hogy a tető anyagainak kivételével mindig addig kerestünk, amíg meg nem találtuk az odaillő darabot. Komolyan úgy gondolom, hogy a 

maradékhasznosítás magasiskoláját 

mutattuk be; az egyik eklatáns példája ennek a rácsos ajtó és ablak, amelyik a disznóól tetőléceiből, illetve a Gerendás és a Vitorlás szoba hajdani padlódeszkáiból készült, és mint ilyen, mindig eszembe juttatja, mennyi minden van már mögöttünk.

Közben eldöntöttük, hogy a két oldalsó fal meszelt lesz, mert az illik ide, sőt, elfogadtam azt a tanácsot is, hogy egyszer a vizet is arrébb hozzuk majd, hogy kényelmesen lehessen előkészíteni az ételt a sütögetéshez. Azért már a munkálatok közben is készítettem ott ebédet, amit a teraszon, a zöld asztalnál ettünk meg, nagy megelégedéssel.

Egy-két dolgot majdnem elfelejtettem: adta magát, hogy az épület előtti rész is téglaborítást kapjon, illetve odakerült személyes kedvencem, a korlát, ahová a lovakat kell kikötni. ;-)

Ki tudja? Lehet, hogy egyszer ez is megtörténik majd. 🐴🐴

nem áprilisi tréfa




Megjegyzések

  1. Ez hihetetlenül csodás poszt. Erről szól a vidéki élet, a saját dizajnod alapján való építkezés, de még a természetbarát és a bolygó errőforrásait megkímélő életmód is. Már nagyon várom a harmadik részt is, ahol meglátjuk majd a kontrasztokat. Az "Ilyan volt, és ilyen lett." feelinget. Nem tudom miért, de sok barátom építkezik, vagy nemrég fejezte be az építkezést, és bár nekem már nem hiányzik otthon a majdnem 10 éves strapa után, de így virtuálisan én még mindig építkezem, gyűjtök, berendezek, ahogy nézem a mások képeit, meg olvasom a sztorijaikat. Rajtatok kívűl Balatonalmádiban renovál és nagyobbít egy teljesen szörnyű, romos épületet egy angol barátom, míg egy nagyon kedves házaspár barát most már a célegyenesben van a vadiúj házukkal, ami az ő saját dizájnjuk, de vállalkozó építette, Csobánkán. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is itt akarok tartani! :-) Nem, ez tényleg életforma már, és öt hatalmas problémát tudok kapásból mondani, amit nagyon meg kellene oldani jövőre, addig nézzük őket a telken. Egyik sem túl lelkesítő, de hátha sikerül valami szépet létrehozni megint. Köszönöm a lelkesítést!

      Törlés
  2. Utóirat: Megmutattam Roy-nak a képeket és nagyon tetszett neki minden. Irigyli a régi téglákat, mert ő is tégla padlót szeretett volna itt, csak akkor nem volt és szerezni se tudtunk. Gratulál Nektek a fantáziáért, hogy soha semmit ki nem dobtok és a Sütögető nagyon, de nagyon tetszik neki. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Roy-nak külön köszönöm, én is emlékszem sok megoldásra, ami nagyon inspiráló volt nálatok. A téglarakodás egészen hilarious módon ment; többször raktuk rossz helyre, és egy nap alatt arrébb kellett vinni stb..... Gyertek el egyszer, és megmutatom belülről --- van egy része, amit nem fogok itt feltárni, de elég jó. :-)

      Törlés
  3. Mit írhatnék még a fentiek után? Nagyon mutatós lett, ehhez külön gratulálok. S ahogy mindent hasznosítottatok. Valahogy ezzel viszitek tovább azt amit az elődöktől hoztatok, kaptatok. S ez így nagyon jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Közben egy igazi úriember üveges bácsival is megismerkedtünk, akitől használt üveget kaptunk ajándékba; voltak jó történetek.... Köszönöm az értő olvasást ismét, Holdgyöngy!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p