Ugrás a fő tartalomra

Tyúkól => Sütögető (2. rész)

Úgy tervezem, hogy az utolsó, harmadik részben a több évvel ezelőtti, a napokban előbányászott és a friss fényképeken mutatom majd meg, honnan indultunk, és 2021. nyarának végére, őszének elejére hová érkeztünk meg, de addig is, ebben a mostani, második részben azt nézzük meg, mi következett azután, hogy a ház falába bekötöttünk egy teljesen új hátsó falat, amelyik kapcsolódott a megmaradt ól-oldalfalhoz, és készült elöl két pillér.

A padlót a bontott tégláinkból rakták, ahol lehetett, feliratosakat használtunk. Ahogy mondani szoktam, itt már láttam, hogy ez igen jó lesz.

Dilemmák sora következett, mert a megmaradt falról láttuk, hogy nem maradhat csupaszon, annyira csúnya. A kőműves végül a legnagyobb hézagokat kitömködte és rusztikusan bevakolta mindkét oldalát, miután tett rá lábazatot és díszítést is (majd mutatom az utolsó részben).

A tető volt talán a legkeményebb dió: mivel eléggé nagy a fesztáv, kénytelenek voltunk új szarufákat, bádogot és tetőlécet hozatni, a nagyon szőrös fát kicsit megcsiszolni, lekezelni -- nagyon nem szerettem csinálni --, az esőtől védeni, és persze, a teraszon kerülgetni. Ami a méregdrága építőipart tekintve nagy fegyvertény volt, az az, hogy a bontott cserepet egy közeli helyről ajándékba kaptam, és a saját mentett darabjainkkal éppen elég lett. 


Hátul, az árok felől kellett ereszcsatorna; ehhez is a régi kampókat, a megmaradt darab ereszt használtuk.

Bár eldöntött tény volt, hogy félig-meddig nyitott épület lesz, ha elkészül, nekem elöl hiányzott valamilyen jelképes lezárás, így lett egy félpillér is, felül egy árnyékoló, alatta csukható ablak és ajtó, százéves ól-zsanérokkal felfogatva és egyéb, meglepő eredetű faanyagból elkészítve.

Az egész folyamat alatt a raktárunk a garázs volt, ahol a felújítás során megmaradt-lebontott deszkákat tároltuk, közöttük sok, mások szerint egyértelműen tűzre való, leesett darabbal. Mindig oda kellett bebotladozni, ha hiányzott egy újabb léc vagy ék vagy hasonló, többször majdnem végzetesen elvesztem benne. :-)

Az a fő, hogy a tető anyagainak kivételével mindig addig kerestünk, amíg meg nem találtuk az odaillő darabot. Komolyan úgy gondolom, hogy a 

maradékhasznosítás magasiskoláját 

mutattuk be; az egyik eklatáns példája ennek a rácsos ajtó és ablak, amelyik a disznóól tetőléceiből, illetve a Gerendás és a Vitorlás szoba hajdani padlódeszkáiból készült, és mint ilyen, mindig eszembe juttatja, mennyi minden van már mögöttünk.

Közben eldöntöttük, hogy a két oldalsó fal meszelt lesz, mert az illik ide, sőt, elfogadtam azt a tanácsot is, hogy egyszer a vizet is arrébb hozzuk majd, hogy kényelmesen lehessen előkészíteni az ételt a sütögetéshez. Azért már a munkálatok közben is készítettem ott ebédet, amit a teraszon, a zöld asztalnál ettünk meg, nagy megelégedéssel.

Egy-két dolgot majdnem elfelejtettem: adta magát, hogy az épület előtti rész is téglaborítást kapjon, illetve odakerült személyes kedvencem, a korlát, ahová a lovakat kell kikötni. ;-)

Ki tudja? Lehet, hogy egyszer ez is megtörténik majd. 🐴🐴

nem áprilisi tréfa




Megjegyzések

  1. Ez hihetetlenül csodás poszt. Erről szól a vidéki élet, a saját dizajnod alapján való építkezés, de még a természetbarát és a bolygó errőforrásait megkímélő életmód is. Már nagyon várom a harmadik részt is, ahol meglátjuk majd a kontrasztokat. Az "Ilyan volt, és ilyen lett." feelinget. Nem tudom miért, de sok barátom építkezik, vagy nemrég fejezte be az építkezést, és bár nekem már nem hiányzik otthon a majdnem 10 éves strapa után, de így virtuálisan én még mindig építkezem, gyűjtök, berendezek, ahogy nézem a mások képeit, meg olvasom a sztorijaikat. Rajtatok kívűl Balatonalmádiban renovál és nagyobbít egy teljesen szörnyű, romos épületet egy angol barátom, míg egy nagyon kedves házaspár barát most már a célegyenesben van a vadiúj házukkal, ami az ő saját dizájnjuk, de vállalkozó építette, Csobánkán. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is itt akarok tartani! :-) Nem, ez tényleg életforma már, és öt hatalmas problémát tudok kapásból mondani, amit nagyon meg kellene oldani jövőre, addig nézzük őket a telken. Egyik sem túl lelkesítő, de hátha sikerül valami szépet létrehozni megint. Köszönöm a lelkesítést!

      Törlés
  2. Utóirat: Megmutattam Roy-nak a képeket és nagyon tetszett neki minden. Irigyli a régi téglákat, mert ő is tégla padlót szeretett volna itt, csak akkor nem volt és szerezni se tudtunk. Gratulál Nektek a fantáziáért, hogy soha semmit ki nem dobtok és a Sütögető nagyon, de nagyon tetszik neki. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Roy-nak külön köszönöm, én is emlékszem sok megoldásra, ami nagyon inspiráló volt nálatok. A téglarakodás egészen hilarious módon ment; többször raktuk rossz helyre, és egy nap alatt arrébb kellett vinni stb..... Gyertek el egyszer, és megmutatom belülről --- van egy része, amit nem fogok itt feltárni, de elég jó. :-)

      Törlés
  3. Mit írhatnék még a fentiek után? Nagyon mutatós lett, ehhez külön gratulálok. S ahogy mindent hasznosítottatok. Valahogy ezzel viszitek tovább azt amit az elődöktől hoztatok, kaptatok. S ez így nagyon jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Közben egy igazi úriember üveges bácsival is megismerkedtünk, akitől használt üveget kaptunk ajándékba; voltak jó történetek.... Köszönöm az értő olvasást ismét, Holdgyöngy!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Függöny, festeni akarás, kárpit és kert

Nálatok is vannak mindenféle, "majd egyszer jó lesz" céllal vásárolt textilek? A múltkor rendet raktam a városi nagy szekrényben, és találtam több függöny(anyago)t. Néhányat elajándékoztam, ezt a gézszerű anyagból készült, eléggé harsány virágosat pedig az előszobában fogjuk használni, ott a cementlappal szerintem jó merészen mutat majd. (Most a Vitorlásban tudtam lefényképezni, mert az előszobában éppen dolgozunk.) A Gerendás szobában három ablak van, oda még korábban találtam natúr-zöld népi jellegű, nem nehéz szőttes anyagot, majd megmutatom őket, ha készen lesznek. Vettem háromféle krétafestéket a Lidlben, mert a nyári konyhában jó pár dolgot át szeretnék kenni velük. Ha maradna festék -- és maradjon --, akkor a retro bútorok furnérozott részeit is felfrissítem a házban.  Ami ennél meredekebb, hogy megvan a padlófesték is a nyári konyhába, mert kétlem, hogy greslaphoz meg tudnám találni a megfelelő csiszolókorongot. Ugyanezt a cikkcakkmintát kéne reprodukálni, de ehhez na

Festék, próba, 🍒

Reggelenként nagyon észnél kell lenni, hogy haladjon az ember a dolgával, mert aztán beüt a délelőtt tíz óra, és akkortól nem lehet semmit csinálni a hőség miatt. Esetleg bent, de ott se nagyon. Mondjuk, mindig is reggeli típus voltam, de néha úgy elméláznék a cikóriakávé fölött egy fél órát, ha lehetne. Vicces és jó dolgok az elmúlt napokból: Van narancsszínű liliom-mezőnk a terasz előtt, de ők is megérzik a szárazságot, locsolni kell őket.  Még a városban sikerült készíteni a balkonon egy üveg tökéletes kovászos uborkát. (A "kezdők szerencséje"-szabály szerint.)  A második adag, amelyik a háznál készült, ideális körülmények között, persze, már nem lett annyira lenyűgöző, de azért el fog fogyni. E.-vel véletlenül felgyalogoltunk a Várba. Tényleg csak a Rumini-közeli másik célpontunkhoz indultunk, és egyszer csak (f)eltévedtünk a Halászbástyára. A legcsodálatosabb nem is a panoráma volt, hanem -- az egész spontaneitása mellett -- a Pest hőmérsékletéhez képest mínusz 15 fok és

Aktív, szódával

Berobbant a nyárnak az a formája, amikor olyan erősen tűz a nap, hogy nem látom, mit fényképezek. ...és UV-felsőben szedjük a levendulát Szeretem azt az érzést, amikor az ide-oda utazások miatt a délutáni alvásból felébredve egy pillanatra nem tudom, melyik házban vagyok.  A rózsák egy nap alatt nyílnak ki és fonnyadnak el. Pár naponta úszunk és nem vagyunk nagy lángosozó csapat; ez arra is jó, hogy ha egyszer egy szezonban mégis eszünk strandkaját, az igazi különlegesség a gyerekeknek. Talán júliusban lesz egy ilyen alkalom, otthonra pedig vettem lángoshoz való lisztet. A luxus, amit most megengedtünk magunknak, a termelői gyümölcs. Kb. minden alkalommal, amikor elmegyek a sárgabarackokkal teli tál mellett, elsírom magam a gyönyörűségtől. Rengeteg kubikosmunka van az ex-tyúkól miatt, elég kemény a kánikulában, majd beszámolok a haladásról. A Vitorlás szobában a sámli egyelőre ilyen lett, majd még megkoptatom kicsit. A traktoros függő és a lomis fogas is nagy kedvenc. Összeraktam a gye