Ugrás a fő tartalomra

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát (te-ázás, hahaha), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt.

1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó.

2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a 

"ki kinek a kije" 

nevű társadalmi társasjáték.

3. Ritka, amikor így érzem, de a múltkor a Gerendás szobában hibátlan volt az összhang: a garázsban még valamikor nyáron megtaláltuk H. ágyának ikertestvérét, és pár hete eredeti színében, sötétbarnán bekerült az egyik sarokba. Nagyon kényelmes (jó magas), és onnan nézve a kerek asztalt a székekkel, a felkapcsolt falikarokat, az íves ablakokat, hallgatva a kályhában ropogó tüzet, megállapítottam, hogy ez rendben van.

4. Néha szoktam munka közben mondani a YouTube-nak, hogy lepj meg, bébi. (Mondjuk, meglephetne valaki reklámmentes YouTube-bal karácsonyra.)

5. Néha ilyenkor sajnos, az érdeklődési körömbe nem egészen vágó videók jönnek fel ("Michael Jackson orrműtéteinek szakértői elemzése").

6. Néha viszont olyan gyöngyszemekre bukkanok, mint a Lomb Kató (szuper név)--Vitray-beszélgetés, amit valamiért most eléggé sokan kaptak meglepetésül az algoritmustól, Grecsó is írt róla az ÉS-ben -- a recenziót amúgy jóval később láttam meg, mint a videót.

7. A fenti beszélgetésből számomra az egyik legfontosabb üzenet, hogy csak 

a monomániás ember 

az igazán érdekes. Teljesen egyetértek, zseniális és megalapozott gondolat, és az is az, ahogyan az interjúalany bele tudta szőni a társalgásba -- fenntartva, természetesen, hogy a monománia nem szabad, hogy másoknak ártson. A ház is ilyen szenvedély vagy monománia, de nem bánom.

8. Az Instagramra vissza kéne térnem valahogyan, csak egyre jobban hiszek abban, hogy az offline az új luxus. Ez azért is vicces, mert a rendezo365-re temérdek anyagom lenne. Soha annyit nem pakoltam, mint mostanában.

9. A fiatal Jagger -- amellett, hogy nagyon szeretett háromkor teázni -- azért sok mindenkinél szebb volt. A 7. ponttal összhangban pedig: mindig büszkén fogom hirdetni, hogy S.W. legtöbb ötvenéves számában -- és benne mint előadóban -- több a dög, mint a mai popdalok és -előadók 99%-ában (pedig nála a jópasi-faktor szóba sem jön).

...ellentétben másokkal
(The Portrait of the Artist as a Young Man)

10. Visszakanyarodva a tea-témához: amióta a múltkor a forró víztől szétrobbant az ikeás kancsó (igen.. igen.. ez az a történet), egy Hüttl Tivadar jelzésű porcelánkannában készítem a teát, *mert azt találtam a konyhaszekrényben,* és minden alkalommal mosolygok azon, hogy mennyire jó név ez is.





Megjegyzések

  1. Erre a Lomb Katós riportra vagy beszélgetésre évtizedek távlatából emlékszem, s szépek az emlékeim. Ezek a jó riportok, jó emberek, mindkét oldalon. Nem árt, ha valaki monomániás, legalább valamit letesz az asztalra. Megkerestem, ismét meghallgatom. A Gerendás szobát elképzeltem, s az érzést teljesen átéltem. Csodás. Lehetett, lehet. Ilyenkor kerek a világ!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elképzelhető, hogy harsány butaságok helyett csak ilyen riportokat fogok nézni a jövőben. Egyetértünk: muszáj, hogy meglegyen az a fókusz, ami egy tárgy mániákus megszállásából következik, különben nehéz komoly eredményt elérni. Azt hiszem, ez a fajta megszállottság kell ahhoz, hogy valaki ne unjon rá a tárgyára, ahogyan az átlagos elme menekülne egy idő után.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Függöny, festeni akarás, kárpit és kert

Nálatok is vannak mindenféle, "majd egyszer jó lesz" céllal vásárolt textilek? A múltkor rendet raktam a városi nagy szekrényben, és találtam több függöny(anyago)t. Néhányat elajándékoztam, ezt a gézszerű anyagból készült, eléggé harsány virágosat pedig az előszobában fogjuk használni, ott a cementlappal szerintem jó merészen mutat majd. (Most a Vitorlásban tudtam lefényképezni, mert az előszobában éppen dolgozunk.) A Gerendás szobában három ablak van, oda még korábban találtam natúr-zöld népi jellegű, nem nehéz szőttes anyagot, majd megmutatom őket, ha készen lesznek. Vettem háromféle krétafestéket a Lidlben, mert a nyári konyhában jó pár dolgot át szeretnék kenni velük. Ha maradna festék -- és maradjon --, akkor a retro bútorok furnérozott részeit is felfrissítem a házban.  Ami ennél meredekebb, hogy megvan a padlófesték is a nyári konyhába, mert kétlem, hogy greslaphoz meg tudnám találni a megfelelő csiszolókorongot. Ugyanezt a cikkcakkmintát kéne reprodukálni, de ehhez na

Festék, próba, 🍒

Reggelenként nagyon észnél kell lenni, hogy haladjon az ember a dolgával, mert aztán beüt a délelőtt tíz óra, és akkortól nem lehet semmit csinálni a hőség miatt. Esetleg bent, de ott se nagyon. Mondjuk, mindig is reggeli típus voltam, de néha úgy elméláznék a cikóriakávé fölött egy fél órát, ha lehetne. Vicces és jó dolgok az elmúlt napokból: Van narancsszínű liliom-mezőnk a terasz előtt, de ők is megérzik a szárazságot, locsolni kell őket.  Még a városban sikerült készíteni a balkonon egy üveg tökéletes kovászos uborkát. (A "kezdők szerencséje"-szabály szerint.)  A második adag, amelyik a háznál készült, ideális körülmények között, persze, már nem lett annyira lenyűgöző, de azért el fog fogyni. E.-vel véletlenül felgyalogoltunk a Várba. Tényleg csak a Rumini-közeli másik célpontunkhoz indultunk, és egyszer csak (f)eltévedtünk a Halászbástyára. A legcsodálatosabb nem is a panoráma volt, hanem -- az egész spontaneitása mellett -- a Pest hőmérsékletéhez képest mínusz 15 fok és

Aktív, szódával

Berobbant a nyárnak az a formája, amikor olyan erősen tűz a nap, hogy nem látom, mit fényképezek. ...és UV-felsőben szedjük a levendulát Szeretem azt az érzést, amikor az ide-oda utazások miatt a délutáni alvásból felébredve egy pillanatra nem tudom, melyik házban vagyok.  A rózsák egy nap alatt nyílnak ki és fonnyadnak el. Pár naponta úszunk és nem vagyunk nagy lángosozó csapat; ez arra is jó, hogy ha egyszer egy szezonban mégis eszünk strandkaját, az igazi különlegesség a gyerekeknek. Talán júliusban lesz egy ilyen alkalom, otthonra pedig vettem lángoshoz való lisztet. A luxus, amit most megengedtünk magunknak, a termelői gyümölcs. Kb. minden alkalommal, amikor elmegyek a sárgabarackokkal teli tál mellett, elsírom magam a gyönyörűségtől. Rengeteg kubikosmunka van az ex-tyúkól miatt, elég kemény a kánikulában, majd beszámolok a haladásról. A Vitorlás szobában a sámli egyelőre ilyen lett, majd még megkoptatom kicsit. A traktoros függő és a lomis fogas is nagy kedvenc. Összeraktam a gye