Ugrás a fő tartalomra

Kisebb hekkek

Mióta tartogatok bizonyos dolgokat! Rakosgatom őket ide-oda, bosszantanak, impulzív vásárlásokra ("ezt ugyan miért vettem meg, ha nem is használom?"), határozatlan rábólintásokra, mások felesleges cuccainak elfogadására emlékeztetnek, és növelik a rendetlenséget.

A házfelújítás egyik legjobb része viszont az, amikor kreatív módon helyet találunk a korábban csak kallódó tárgyaknak. Ezekre a kis túlzással "design hack"-eknek nevezhető megoldásokra hoztam most három példát.

1. Polc vinklivas-konzolokkal

Inkább poén, sufni-hack és extrém mfkh-példa, de teljesen bevált, sőt, a fotó készítése óta aggattam rá egy kaktuszos kis fényfüzért is, nagyon bírjuk.

A polc maga a kis konyhába nem kellő, leeső pultrészből készült, és mivel éppen illett a kémény és a fal közötti falszakaszra, feltettük -- vinklivassal. 

Van még egy-két "rendes" konzolunk, de úgy éreztem, a középső szobában ez működni fog, részben a pult vastagsága, robosztussága miatt. És úgyis a poszter a lényeg (ami szintén évek óta várt arra, hogy feltegyem, szintén újrahasznosított keretben).

Itt jegyzem meg, hogy bármit el tudok viselni, csak a padlón tárolt cuccokat nem, mostanában ez az egyik fő rendrakási motivációm. Szívem szerint mindenhová polcokat tennék (éjjeliszekrények helyett is), de tudom, hogy a igazi megoldás a dolgok mennyiségének csökkentése. Mindenesetre, nagyszerű érzés, hogy ott fenn, a keskeny, maradékból mentett polcon elfér egy csomó minden.


2. Bútorgombok a falra

A nyári konyha retro csempéihez végre pont passzoltak a Zara gombok, és viccen kívül, az egyik legfunkcionálisabb akasztó lett ez a páros. Rajta tartom a vászonszatyrot, ami a boltba induláshoz kell, de konyharuhát is lehet akasztani rá. Még egy-két maradék bútorgomb van talán, azoknak is hasonló szerepet szánok, nem fogom őket tovább dobozokban őrizni.


3. Megmutathatom a bélyeggyűjteményemet, ugye?

Igazság szerint ez O.-é volt (tehát, lassan száz éves), és mindig arra emlékeztet, hogy régen az emberek azért is kézzel írott leveleket küldtek egymásnak a világ két, távoli pontjáról, hogy a bélyeget el lehessen tenni a borítékról. Maguk a postai pecsétek is olyan szépek, az egész emléktárgy olyan, mint egy miniatűr grafikai remekmű, hogy a bélyegek leáztatása (?!) helyett inkább bekereteztük a legkülönlegesebbeket.


Ti miket hekkeltetek meg az otthonotokban?





Megjegyzések

  1. Remek kompozíció mind: csupa szín, csupa geg! A humor serkenti legjobban a kreativitást.
    A kényszer szülte vagy mfkh megoldás aztán tényleg egyedi és megismételhetetlen. Pompás a sok bélyeg keretben, éljen a vinklivas, a csempematrica mint kollázs-, vagy inkább assemblage-szervező elem, kész happening! :-)
    Saját kényszer: konyha hatalmas ablakkal, szép kilátással - aminek egy részét elfoglalja egy brutális felső szekrény. Beköltözés után felső elem le. Alatta nincs burkolat, csak körülötte. Újraburkolni reménytelen. A falszakaszt képkeretként hasznosítva ott lóg a réz kuglófsütő. Meg egy mángorló. Meg ez-az. A konyha modern, kellett a rusztikus ellenpont.
    Hajrá hekkek! :-)
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A réz konyhai eszközökről mindig a múlhatatlan frankomán rajongásom jut eszembe. Biztosan nagyon jó lett a furcsa rész a modern konyhátokban: tudod, én eleve szeretem ezeket a megoldásokat, és még dolgozom azon, hogy nálunk is több legyen az egyedi, bohém ötlet.

      A vidékiházas élet, a többi bejegyzésben említett talált tárgyak, tárgytorzók is erre sarkallnak - és erőteljes ihlet az is, hogy nem akarok venni lehetőleg semmit, hehe.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p