Ugrás a fő tartalomra

Fejlemények a kis konyhából

Pontosan öt perce ettem meg félig titokban egy forró minipitét (apró darabokra tört csoki & apróra vágott alma pitetésztában, gépben sütve), úgyhogy a hotspot miatt balról a fülembe harsogó Rumini hangoskönyv és a tomboló szél sem számít, jó kedvem van. Mondjuk, akkor lesz a legjobb, amikor mindezt a kis konyhában lehet majd előadni. Ami, bár nincsen még kész, hogy szokták mondani? Alakul...


Arról a helyiségről van szó, amelyik az egykori magtárból lett. 


(Imádtam a téglafal struktúráját, csak gyáva voltam, és mindenképpen el akartam kerülni a prágai söröző-hangulatot, úgyhogy maradtam a tiszta, fehérre festett falnál. De nagyon-nagyon szép és karakteres volt.)

A padlóburkolat egy ideje készen van, a két doboz fényes szürke, fózolt metrócsempét egészen mostanáig rakosgattuk ide-oda, míg pár nappal ezelőtt jutott végre idő rájuk, és felkerültek a falra.

Az volt az elv, hogy újabb csempét nem veszünk, de azért mutatós legyen ez a szűk 2 m2.

Raktam én ki fejben és papíron úgy, hogy két sorban végigfut a falon vagy lépcsőzetesen fogy el, de az a helyzet, hogy egyben mutat a legjobban, ahogyan a neve is mutatja, éppen úgy, ahogy eredetileg a metróaluljárókban rakták ki. Úgyhogy, több variáció után úgy döntöttem, hogy a mosogató fölé kerüljön a nagyja, a tűzhely fölé pedig a maradék.

Igazán tetszik a végeredmény; mindig elmosolyodom, amikor ránézek. Ár-érték arányban is meggyőző: 3-4000 ft / m2 volt a csempe ára, maradék fugázóporral, fél zsáknyi ragasztóval készült, és nagyot dob a praktikumon és a látványon.

az nem folt a csempén, csak tükröződés

Eleve jó a helyiség energiája. Lehet, hogy azért, mert története van, vagy azért, mert egy kis luxust jelent majd az életünkben, vagy az benne a megnyugtató, hogy majdnem minden berendezési tárgy régóta megvan hozzá a bárszékektől a konzolasztalon át a szarvasi csarnoklámpáig.

Tipikus esete annak, amikor néhány egyszerű (oké, nem a legjobb szó...) lépésben egy béna, sötét, koszlott, ún. "dingy room"-ból szép, egészen világos, tágas tér lesz.

a stáflik tavalyi felszedése

Azért az, hogy a használt konyhaszekrény-elemekből, az eléggé szép ikeás fa munkapultból és a többiből hogyan lesz levegős, tiszta hatású konyha, amelyik a hozzá kapcsolódó lakószobával, a Vitorlással is harmóniában van, az még számomra is félig-meddig rejtély; majd, ha éppen nem több m3-nyi faanyagot pácolok, készítek róluk közös hangulati kollázst (moodboardot).

A héten másodszor vettem nem jó LED-fénycsövet a mosogató fölé, holnap újrapróbálkozom.

Indulok gyümölcslevest főzni, hogy ne csak én járjak jól. 




Megjegyzések

  1. Ez a minipite nagyon jól hangzik! :) Meg a többi fejlemény is. Igazán kiváncsivá teszed a gyanútlan olvasót! :)
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azóta már nem is veszek kész pitetésztát, hanem egy nagyon egyszerűt begyúrok, a felét lefagyasztom, és voila. A kiskonyhának legeslegkésőbb a fagyokra illene elkészülnie, úgyhogy reménykedem, hogy lesznek még izgalmas fejlemények.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p