Ugrás a fő tartalomra

Április II.

Szerző:

A tavaszi szünet elején sikerült kivágatni három, a leendő kerítést veszélyeztető kőrist, így lett tüzelőfa-utánpótlás. Nagyon sajnáltam őket, hatvanszor mérlegeltem, hogy meg lehetne-e úszni, de kénytelen voltam belátni, hogy szükséges -- és remélem, hogy sok későbbi bajt tudtunk így megelőzni.

A hagyományos hangulat kedvéért mindig érdemes ellátogatni a skanzenbe. Most is tök jó pezsgés volt, az emberek próbálkoztak a tojás írókázós festésével, miközben angol, német, holland és magyar nyelven segítettek egymásnak, és persze, nagyon szép volt minden. Örültem, hogy húsvétkor nem is volt annyira rossz idő, mint amilyet jósoltak.



Lassan a Vitorlás (legészakabbi) szobát is újra fogjuk használni; hiába nem volt igazán kemény a tél, azért a hideg hónapokban nem szoktunk ott aludni. A kedvenc helyiségem egyébként. A nyári konyha pedig továbbra is igazi "high traffic area": mindenki oda megy be kezet mosni, oda ül be reggelizni, átmelegedni, kávézni. Nagyon szeretem a ház elrendezését, miközben továbbra is úgy gondolom, hogy egy régebbi, kis ház = a fürdő (egykori kamra) -- nyári konyha -- szerszámos -- pince és egy újabb, nagyobb, reprezentatívabb ház (a három szoba és az előszoba) egybeépítése lehet -- és ezért is L-alakú, tehát valószínűleg nem "organikus," mégis pont így jó nekünk.

Jártunk még egy vásárban, ahol régi tárgyak mellett a legjobban a palánták érdekeltek. Kaptam is többféle paradicsomot és uborkát, amiknek először a városban, a balkonon kellett kibírniuk egy hetet, hogy aztán kicsit kornyadozva a földbe kerülhessenek. Ugyanígy transzportáltam a szülinapomra kapott tölcsérjázmint és a kókadozó lobéliákat, illetve mást is -- erről majd legközelebb írok.


Érdekesség magamról: nagyon ritkán teszek vágott virágot az asztalra. A nárciszokat és a jácintokat is inkább kint nézegettem, amíg lehetett.







Megjegyzések

  1. Névtelen2022. május 4. 17:37

    Rokonlelkek vagyunk, sajnálom őket, a virágokat vázába leszakítani. Nagyon ritka kivétel.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk