Ugrás a fő tartalomra

Április I. (faviccek)

Elnézve a képeket, azt hiszem, arról akartam írni több mint egy hónapja, hogy egy reggeli bevásárlásnál az Aldiban vettem zanótot és nyári orgonát a kertbe. Hogy mennyivel nagyobb élmény növényt vásárolni, mint alapélelmiszereket, elképesztő.

balra: a lomizott hokedli

Azután egy nappal egy másik Aldiban pedig egy hasítófejszét szereztem be. Ömlött az eső, siettem haza, örültem, hogy végre sorra kerültem a kasszánál. A pénztáros lehúzta a szőlőlevet, a lisztet, majd elért az utolsó termékhez, kedvesen végigmért, és hamiskás mosollyal azt kérdezte, hogy ugyan, minek pont nekem egy balta a város közepén. Mondtam neki, hogy higgye el, nem valami izgalmas sztori, fát fogunk vele vágni, bár nem éppen itt, mire ő: -- Persze, persze... Azért, ha már végzett az áldozatával, nyugodtan visszahozhatja -- csak addig feltétlenül őrizze meg a blokkot.

Tényleg -- bár tudom: minél jobban bizonygatom, annál kevésbé hihető -- favágáshoz vettem a fejszét, mert meguntam, hogy mindig kölcsön kellett kérni, ha komolyabb tuskót kellett J.-nek felhasogatnia. Nagyon jó eszköz egyébként, egyszer fél órát én is dolgoztam vele, ugyanis a hónap közepére elfogyott a tűzifa, és a maradék óldeszkákat kellett átválogatni és felaprítani. (Naggyon terápiás és derékgyilkos dolog.) Egyedül azért örültem annak, hogy nincsen már fakészletünk, mert így könnyen rendet tudtunk vágni a fészerben, isteni érzés volt.

Ha már fa-téma, még a tavaszi szünet -- és többmillió honfitársunk -- előtt mi is megnéztük a virágzó fasort a Várban. 

Jó volt a háznál végre használatba venni a lomtalanításkor talált dolgokat (hímzett párnahuzat, kaspó), és a nagy projektekkel is haladni valamennyit. Mindegyik erősen kapcsolódik a fákhoz, és külön bejegyzések lesznek róluk. Amit még fel tudok idézni, az az, hogy sokszor fáztunk kint, sőt, április elsején esett a hó, biztosan emlékeztek -- nehezen indult a szezon.



Á. néni virágai






Megjegyzések

  1. Kérhetem, hogy nagyobb betűket használj? Nehezen olvasható most. A nyári orgonával megjártam az idén, nem csipkedtem le időben a végét, s ezért nem virágzik....

    VálaszTörlés
  2. Á. néni virágai - a mennyország kulcsocskája. Tudtad :)?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má