Ugrás a fő tartalomra

Alaprajzi (nem)változtatások I.

József Attila                

Nyári délután a szobában    

Fuldoklik már a széternyedt szoba.
A polituros asztal és a székek
Vén arca kéksötét homályba réved.
Vár rám a lépcső villogó foga.
De lenn a fürdő-strandon, a Dunán,
Piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. -
Jó ára van a könnyü tüllnek,
A friss szél futkos fodrai után.
Nem volna rossz az ódon Óbudába,
Ingujjba lenni, vagy nem is ruhába.
Kis korcsmában a sört isszák. - Talán
Ha én is innék, habzana a szám.
Száradt a számpadlása és a nyelvem.
Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem.

(1922)


Miért tartja magát évtizedek óta a parasztház-kultusz? Mit tudnak ezek a régi házak? Sokan úgy gondolják, volt valami tiszta, romlatlan, természetközeli abban, ahogyan eleink éltek. Ennek az életmódnak a túlzott romanticizálása szerintem ma nem célravezető, de igaz, ami igaz: valamit nagyon értettek a régiek. Ugyan a mi házunk nem klasszikus, hosszúkás, tornácos parasztház, hanem L alakú épület, nyilván ezt is a 20. század elejének paraszti életmódjához igazodva tervezték, méghozzá igen okosan. Levegős, barátságos, és néhány ügyes kiegészítéssel funkcionálisan pontosan olyan jól fog működni százévesen, mint újkorában.


Bár a kisfiam kitartóan firtatja, hogy a lovakat mikor fogjuk megvenni, az az igazság, hogy gazdálkodás helyett a házat, a kertet, sőt, rendbehozás után még a melléképületeket is pihenésre fogjuk használni. (Lovak nélkül is dolgozunk éppen eleget, amikor ott vagyunk, sorry. De lovardába idén nyáron elviszlek. És imádlak.)

Már a megvételkor tudtam, hogy komoly, nagy mértékű alaprajzi variálást nem fogok erőltetni.

Ennek anyagi okai is vannak, de a ház hangulata is befolyásolt, valóban. És mivel lassan egy éve használjuk, ki is derült, hogy jól van így, ahogy van. Arról, hogy hogyan lehet belőle duplakomfortos otthont csinálni, később mesélek.

Nézzük a szobákat újra.

A Gerendás:


arról kapta a nevét, hogy egyedül itt vannak látszó mennyezeti fagerendák. Máris ellentmondok magamnak, mert... Eleink nem nappalinak használták, hanem tisztaszobának. Azaz, kb. nem használták.

a cserépkályha jól működik
Azt szeretném, ha a következő funkciókat látná el: dolgozó-könyvtár (nem ötezer kötettel, nyilván)-étkező-/kártyaasztallal/-társalgó (kanapéval).

A kör alakú faasztal eredetileg is ide tartozott. Jól belealkudtam a vételárba, és jól visszahozattam a házba. Itt a helye.

hozok majd jobb képet is

Előtér: kis, épített konyha kerül a sarokba. Egy Bonanza-szekrényelemet kellene még besuvasztani ide, tálalószekrény funkcióban, nagyjából a tükrös szekrény helyére.

előtér: szemben a Gerendás szoba ajtaja, jobbra a bejárati ajtó


Étkezőasztal az előtérben nem fér el, ami kompromisszum, de amikor bent fogunk enni (10%) és nem a verandán (90%), akkor a Gerendás szoba asztalánál jól fog esni (az őszi szünetben teszteltük).

balra a Vitorlás, szemben az egykori konyha
előtér futtában: szemben a középső szoba, jobbra a Gerendás nyílik

Cipőhúzó pad és fölé fogasok: a fürdő felé van egy sarok, és vagy oda fog kerülni, vagy a Vitorlás szoba ajtaja mellé (a mosogató majdani elhelyezésétől függ).

Mudroom-problematika: bármilyen okosak voltak az elődeink, túl jó volt itthon az időjárás a nagy-britanniai viszonyokhoz képest, mert ott szinte minden kulipintyóban van ilyen előszoba, ami kicsit mosókonyha is lehet. Amellett, hogy száz éve még nem volt vezetékes víz, ez lehet a magyarázata annak, hogy nálunk nem vált a parasztházak hagyományos, kötelező elemévé egy olyan helyiség, ahol le lehet venni a sáros csizmát, kezet lehet mosni stb - és ami nem az előszoba, nem a fürdőszoba és nem a veranda/tornác. Mi is a kerti csapnál szoktuk lemosni a gumicsizmákat, de elég macerás.

Középső szoba:

ez egykor konyha volt, ahogy a benne hagyott Salgó tűzhely, a két kémény és a cementlap-burkolat is mutatja. Nálunk gyerek- és esetleg vendégszoba lesz (egy emeletes- és egy normál ággyal). Falhiba-érzékenyek most legyenek szívesek eltakarni a szemüket:

eredeti állapotok

Folytatjuk a Vitorlással, a fürdővel, a nyári konyhával és a belőle nyíló kis kamrával. Maradjanak-e úgy, ahogy vannak, vagy bolygassuk meg az alaprajzot?

Ti a fenti helyiségekben mit javasoltok az eddigi képek alapján?




Megjegyzések

  1. Szerintem ne változtassatok semmit, pláne ha nincs rá pénz. Egy ilyen házikó nagyszerűen változtatható később. Amikor esetleg lesz rá több pénz, vagy hozzépíteni kell az unokák miatt, vagy az addigra már megunt beosztást variálni akarnátok. Addig is tökéletes így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, megerősítettél. És annyi vele a munka, hogy nem is hiányzik a falmozgatás ezek mellé. Azonkívül szerintem nem tudnánk okosabbak lenni, mint az eredeti tervezők (esetleg a vízzel lehetne variálni, de a középső szoba feláldozásával nyert/rehabilitált konyha nem kell - három szoba viszont de.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…