Ugrás a fő tartalomra

Alaprajzi (nem)változtatások I.

József Attila                

Nyári délután a szobában    

Fuldoklik már a széternyedt szoba.
A polituros asztal és a székek
Vén arca kéksötét homályba réved.
Vár rám a lépcső villogó foga.
De lenn a fürdő-strandon, a Dunán,
Piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. -
Jó ára van a könnyü tüllnek,
A friss szél futkos fodrai után.
Nem volna rossz az ódon Óbudába,
Ingujjba lenni, vagy nem is ruhába.
Kis korcsmában a sört isszák. - Talán
Ha én is innék, habzana a szám.
Száradt a számpadlása és a nyelvem.
Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem.

(1922)


Miért tartja magát évtizedek óta a parasztház-kultusz? Mit tudnak ezek a régi házak? Sokan úgy gondolják, volt valami tiszta, romlatlan, természetközeli abban, ahogyan eleink éltek. Ennek az életmódnak a túlzott romanticizálása szerintem ma nem célravezető, de igaz, ami igaz: valamit nagyon értettek a régiek. Ugyan a mi házunk nem klasszikus, hosszúkás, tornácos parasztház, hanem L alakú épület, nyilván ezt is a 20. század elejének paraszti életmódjához igazodva tervezték, méghozzá igen okosan. Levegős, barátságos, és néhány ügyes kiegészítéssel funkcionálisan pontosan olyan jól fog működni százévesen, mint újkorában.


Bár a kisfiam kitartóan firtatja, hogy a lovakat mikor fogjuk megvenni, az az igazság, hogy gazdálkodás helyett a házat, a kertet, sőt, rendbehozás után még a melléképületeket is pihenésre fogjuk használni. (Lovak nélkül is dolgozunk éppen eleget, amikor ott vagyunk, sorry. De lovardába idén nyáron elviszlek. És imádlak.)

Már a megvételkor tudtam, hogy komoly, nagy mértékű alaprajzi variálást nem fogok erőltetni.

Ennek anyagi okai is vannak, de a ház hangulata is befolyásolt, valóban. És mivel lassan egy éve használjuk, ki is derült, hogy jól van így, ahogy van. Arról, hogy hogyan lehet belőle duplakomfortos otthont csinálni, később mesélek.

Nézzük a szobákat újra.

A Gerendás:


arról kapta a nevét, hogy egyedül itt vannak látszó mennyezeti fagerendák. Máris ellentmondok magamnak, mert... Eleink nem nappalinak használták, hanem tisztaszobának. Azaz, kb. nem használták.

a cserépkályha jól működik
Azt szeretném, ha a következő funkciókat látná el: dolgozó-könyvtár (nem ötezer kötettel, nyilván)-étkező-/kártyaasztallal/-társalgó (kanapéval).

A kör alakú faasztal eredetileg is ide tartozott. Jól belealkudtam a vételárba, és jól visszahozattam a házba. Itt a helye.

hozok majd jobb képet is

Előtér: kis, épített konyha kerül a sarokba. Egy Bonanza-szekrényelemet kellene még besuvasztani ide, tálalószekrény funkcióban, nagyjából a tükrös szekrény helyére.

előtér: szemben a Gerendás szoba ajtaja, jobbra a bejárati ajtó


Étkezőasztal az előtérben nem fér el, ami kompromisszum, de amikor bent fogunk enni (10%) és nem a verandán (90%), akkor a Gerendás szoba asztalánál jól fog esni (az őszi szünetben teszteltük).

balra a Vitorlás, szemben az egykori konyha
előtér futtában: szemben a középső szoba, jobbra a Gerendás nyílik

Cipőhúzó pad és fölé fogasok: a fürdő felé van egy sarok, és vagy oda fog kerülni, vagy a Vitorlás szoba ajtaja mellé (a mosogató majdani elhelyezésétől függ).

Mudroom-problematika: bármilyen okosak voltak az elődeink, túl jó volt itthon az időjárás a nagy-britanniai viszonyokhoz képest, mert ott szinte minden kulipintyóban van ilyen előszoba, ami kicsit mosókonyha is lehet. Amellett, hogy száz éve még nem volt vezetékes víz, ez lehet a magyarázata annak, hogy nálunk nem vált a parasztházak hagyományos, kötelező elemévé egy olyan helyiség, ahol le lehet venni a sáros csizmát, kezet lehet mosni stb - és ami nem az előszoba, nem a fürdőszoba és nem a veranda/tornác. Mi is a kerti csapnál szoktuk lemosni a gumicsizmákat, de elég macerás.

Középső szoba:

ez egykor konyha volt, ahogy a benne hagyott Salgó tűzhely, a két kémény és a cementlap-burkolat is mutatja. Nálunk gyerek- és esetleg vendégszoba lesz (egy emeletes- és egy normál ággyal). Falhiba-érzékenyek most legyenek szívesek eltakarni a szemüket:

eredeti állapotok

Folytatjuk a Vitorlással, a fürdővel, a nyári konyhával és a belőle nyíló kis kamrával. Maradjanak-e úgy, ahogy vannak, vagy bolygassuk meg az alaprajzot?

Ti a fenti helyiségekben mit javasoltok az eddigi képek alapján?




Megjegyzések

  1. Szerintem ne változtassatok semmit, pláne ha nincs rá pénz. Egy ilyen házikó nagyszerűen változtatható később. Amikor esetleg lesz rá több pénz, vagy hozzépíteni kell az unokák miatt, vagy az addigra már megunt beosztást variálni akarnátok. Addig is tökéletes így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, megerősítettél. És annyi vele a munka, hogy nem is hiányzik a falmozgatás ezek mellé. Azonkívül szerintem nem tudnánk okosabbak lenni, mint az eredeti tervezők (esetleg a vízzel lehetne variálni, de a középső szoba feláldozásával nyert/rehabilitált konyha nem kell - három szoba viszont de.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…