Ugrás a fő tartalomra

Alaprajzi (nem)változtatások I.

József Attila                

Nyári délután a szobában    

Fuldoklik már a széternyedt szoba.
A polituros asztal és a székek
Vén arca kéksötét homályba réved.
Vár rám a lépcső villogó foga.
De lenn a fürdő-strandon, a Dunán,
Piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. -
Jó ára van a könnyü tüllnek,
A friss szél futkos fodrai után.
Nem volna rossz az ódon Óbudába,
Ingujjba lenni, vagy nem is ruhába.
Kis korcsmában a sört isszák. - Talán
Ha én is innék, habzana a szám.
Száradt a számpadlása és a nyelvem.
Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem.

(1922)


Miért tartja magát évtizedek óta a parasztház-kultusz? Mit tudnak ezek a régi házak? Sokan úgy gondolják, volt valami tiszta, romlatlan, természetközeli abban, ahogyan eleink éltek. Ennek az életmódnak a túlzott romanticizálása szerintem ma nem célravezető, de igaz, ami igaz: valamit nagyon értettek a régiek. Ugyan a mi házunk nem klasszikus, hosszúkás, tornácos parasztház, hanem L alakú épület, nyilván ezt is a 20. század elejének paraszti életmódjához igazodva tervezték, méghozzá igen okosan. Levegős, barátságos, és néhány ügyes kiegészítéssel funkcionálisan pontosan olyan jól fog működni százévesen, mint újkorában.


Bár a kisfiam kitartóan firtatja, hogy a lovakat mikor fogjuk megvenni, az az igazság, hogy gazdálkodás helyett a házat, a kertet, sőt, rendbehozás után még a melléképületeket is pihenésre fogjuk használni. (Lovak nélkül is dolgozunk éppen eleget, amikor ott vagyunk, sorry. De lovardába idén nyáron elviszlek. És imádlak.)

Már a megvételkor tudtam, hogy komoly, nagy mértékű alaprajzi variálást nem fogok erőltetni.

Ennek anyagi okai is vannak, de a ház hangulata is befolyásolt, valóban. És mivel lassan egy éve használjuk, ki is derült, hogy jól van így, ahogy van. Arról, hogy hogyan lehet belőle duplakomfortos otthont csinálni, később mesélek.

Nézzük a szobákat újra.

A Gerendás:


arról kapta a nevét, hogy egyedül itt vannak látszó mennyezeti fagerendák. Máris ellentmondok magamnak, mert... Eleink nem nappalinak használták, hanem tisztaszobának. Azaz, kb. nem használták.

a cserépkályha jól működik
Azt szeretném, ha a következő funkciókat látná el: dolgozó-könyvtár (nem ötezer kötettel, nyilván)-étkező-/kártyaasztallal/-társalgó (kanapéval).

A kör alakú faasztal eredetileg is ide tartozott. Jól belealkudtam a vételárba, és jól visszahozattam a házba. Itt a helye.

hozok majd jobb képet is

Előtér: kis, épített konyha kerül a sarokba. Egy Bonanza-szekrényelemet kellene még besuvasztani ide, tálalószekrény funkcióban, nagyjából a tükrös szekrény helyére.

előtér: szemben a Gerendás szoba ajtaja, jobbra a bejárati ajtó


Étkezőasztal az előtérben nem fér el, ami kompromisszum, de amikor bent fogunk enni (10%) és nem a verandán (90%), akkor a Gerendás szoba asztalánál jól fog esni (az őszi szünetben teszteltük).

balra a Vitorlás, szemben az egykori konyha
előtér futtában: szemben a középső szoba, jobbra a Gerendás nyílik

Cipőhúzó pad és fölé fogasok: a fürdő felé van egy sarok, és vagy oda fog kerülni, vagy a Vitorlás szoba ajtaja mellé (a mosogató majdani elhelyezésétől függ).

Mudroom-problematika: bármilyen okosak voltak az elődeink, túl jó volt itthon az időjárás a nagy-britanniai viszonyokhoz képest, mert ott szinte minden kulipintyóban van ilyen előszoba, ami kicsit mosókonyha is lehet. Amellett, hogy száz éve még nem volt vezetékes víz, ez lehet a magyarázata annak, hogy nálunk nem vált a parasztházak hagyományos, kötelező elemévé egy olyan helyiség, ahol le lehet venni a sáros csizmát, kezet lehet mosni stb - és ami nem az előszoba, nem a fürdőszoba és nem a veranda/tornác. Mi is a kerti csapnál szoktuk lemosni a gumicsizmákat, de elég macerás.

Középső szoba:

ez egykor konyha volt, ahogy a benne hagyott Salgó tűzhely, a két kémény és a cementlap-burkolat is mutatja. Nálunk gyerek- és esetleg vendégszoba lesz (egy emeletes- és egy normál ággyal). Falhiba-érzékenyek most legyenek szívesek eltakarni a szemüket:

eredeti állapotok

Folytatjuk a Vitorlással, a fürdővel, a nyári konyhával és a belőle nyíló kis kamrával. Maradjanak-e úgy, ahogy vannak, vagy bolygassuk meg az alaprajzot?

Ti a fenti helyiségekben mit javasoltok az eddigi képek alapján?




Megjegyzések

  1. Szerintem ne változtassatok semmit, pláne ha nincs rá pénz. Egy ilyen házikó nagyszerűen változtatható később. Amikor esetleg lesz rá több pénz, vagy hozzépíteni kell az unokák miatt, vagy az addigra már megunt beosztást variálni akarnátok. Addig is tökéletes így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, megerősítettél. És annyi vele a munka, hogy nem is hiányzik a falmozgatás ezek mellé. Azonkívül szerintem nem tudnánk okosabbak lenni, mint az eredeti tervezők (esetleg a vízzel lehetne variálni, de a középső szoba feláldozásával nyert/rehabilitált konyha nem kell - három szoba viszont de.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…

3+1 dolog, amiben megváltoztam

Pár évvel ezelőtt nagyon másmilyen volt a prioritáslistám. Sokféle, kissé szerteágazó hobbim és kényszeresbe hajló szokásom volt, amelyek örömöt is szereztek, de komoly áldozatokat is követeltek: például pénzt és helyet. Elég sok pénzt és nagyon sok helyet. Örülök annak, hogy múlt időben beszélhetek róluk. Pedig nem is volt igazi minimalista fordulat az életemben. Még. 
1. IKEA-mánia: 

Fogalmam sincs, mikor jártam ott utoljára. Évek óta nem tud lázba hozni, holott még a lakberendezés iránti érdeklődésem is az IKEA hazai megjelenésével függ össze. Besokalltam az egyre kelet-európaibb, egyre műanyagabb, egyre lehúzósabb stílustól, az ottani vásárlás és nézelődés szép lassan elvesztette számomra a kikapcsolódás-jellegét. Lettek konkurenciái is, de azokba az áruházakba sem nagyon járok. Ti szeretitek még?

2. Bútorhalmozás:

Fú, nagyon örülök, hogy ide eljutottam. Mondjuk, most, hogy írok róla, kicsit sajog még ennek a hobbimnak a helye, de jobb, hogy vége, illetve, hogy túl vagyok a túlkapás…