Ugrás a fő tartalomra

Május (éljen)

Szerző:

 Már május elseje előtt olyan orgonaillatban úszott a kert, hogy muszáj volt ajándéknak venni.

A házhoz érkezést megelőző napon a Parlament környékén jártam, és odafelé még nem mertem, hazafelé viszont már összeszedtem a bátorságom, és elkértem egy fácskát a kertészektől, akiknek az volt a feladatuk, hogy a Földművelésügyi Minisztérium és a Néprajzi Múzeum körül, a kordon mögött található összes kisebb növényt kiirtsák (sic). Azt hiszem, szimpatikusnak találták az ötletem, mert adtak egy gyöngyvessző-bokrot is, illetve mondták, hogy menjek vissza később, akkor az új szakaszon bármilyen fát óvatosan kiszednek, amire csak rámutatok. A földlabdával együtt dögnehéz fácskát és bokrocskát elcipeltem az autóhoz, de délután már sajnos, más programunk volt (azért sokszor eszembe jutott, hogy vissza kellett volna menni). Most nagyon izgulok, hogy életben marad-e a Kossuth téri fácska kétszáz km-rel arrébb, a Kossuth utcában.

Mivel még mindig vajmi keveset tudok a virágokról, nekem tök nagy flash az is, hogy az árvácska magától kikelt a zöld virágládában újra.

Rengeteg dolgom volt, ezek közül a gyomlálás a legfárasztóbb, de hát, a május már csak ilyen. Rendbe tettem a sziklakertet és kicsit a veteményest, ültettem még tököt, cukkinit, snidlinget, bazsalikomot, karókat kerestem a paradicsompalánták mellé. Kaptam málnát és sövényt (köszönöm, S.!), hátha megerednek azok is a hátsó, hosszú kerítés mellett.

A rezgő levendulát a madáritatóhoz tettem, a kalapos ember szobrához még ki kell találnom valamilyen futóvirágot.

A nap végén pedig kivonultam az árokpartra a csákánnyal a híd maradékához, és egy-két ágyásnövényt oda is ültettem, mert az egyik utamon láttam egy árokmenti téglafalat leomló pici virágokkal, és nagyon tetszett.

Meglátjuk, miből mi lesz.






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk