Tyúklétra és csónaklakk

Nem csoda, hogy -- az előző posztot leszámítva -- harmincnál is több napja írtam utoljára. (A héten válaszolok a kommentekre is.)

Mindig elkezdtem blogolni, de mindig rengeteg volt a munka. 

Ha az emlékezetem nem csal, először a beltéri ajtók fehérre festését fejezték be, ezzel párhuzamosan előkészítettük mindhárom szobát a padló lakkozásához: ehhez szükséges volt a bútorok és minden egyéb össze- és kipakolása, ötszöri felsöprés és felmosás.

Nálunk így néz ki a tavaszi nagytakarítás: visszamegyünk az alapokig, ha-ha. Arra egyébként nagyon jó volt, hogy átgondoljam, mi kerülhet vissza a szobába. Szuper tabula rasa-érzés.

Csak most már ablakot is kéne mosni. (Húsvétra nagyjából ez is meglett.)

Finom csiszolás és a szegőlécek padlóhoz szegelése után felkerült a csónaklakk (találtam egész jó áron négyliteres kiszerelésben, így tudtam venni mellé vastaglazúrt is, amit a hátsó ablakokra fogok kenni).

A lakkozásra azért volt szükség, mert a keményviaszolajos kezelés ellenére a fa hajópadló könnyen koszolódott, alig lehetett takarítani.

Egyik nap döbbenten láttuk, hogy a tyúkól totálisan szétnyílt, ezzel eljutott a "bármelyik pillanatban összeomolhat" fokozottan életveszélyes állapotba -- miért is ne éppen most --, de fogalmam sem volt, hogyan lehetne elbontatni.

Onnan is kipakoltunk gyorsan. Állandóan pakolunk egyébként.

Néhány nap múlva a tyúkólat pár perc alatt gépekkel le lehetett dönteni, és attól kezdve öt napon át szortíroztam a szarufákat, a cserépléceket, 

a szelemeneket 

(imádom ezt a szót), a törött és nem törött cserepeket, illetve téglákat, és hát, a sittet. Ez volt az elmúlt három-négy hét egyik legkeményebb melója, kicsit túl megterhelő volt még E. segítségével együtt is.

Nőies mozgásformák: nem = tégla- és törmelékhordás.

thanks for the catification literature, M.

Lazításképpen készítettünk egy kisebb "catio"-t, macskahálós kiülőt R.-nek: ehhez polcot szegeltünk és szó szerint nyolcszáz darab kapcsot lőttünk be tűzőgéppel az akácdeszka-keretbe stb. Egyelőre nem szereti annyira...

Bent is kapott igazi fát és plüss ülőkét, megköszönte meg minden, de eddig még azzal sem barátkozott meg teljesen.

Vissza a tyúkól-projekthez:

mostanáig a fala és egy pillére készült el annak az újrahasznosított anyagokból épülő sütögető és virágültető, félig nyitott helynek, amit a tyúkól helyére szánunk.

Építettünk a falba feliratos és tyúklábmintás (sic) téglát is, illetve régi ablakot.

Teszek még ide random képeket az elmúlt napokból.