Ugrás a fő tartalomra

Vízmű-kék

Szerző:

Pár hete megláttam egy tipikus, farm-stílusú kerti faajtót -- azt hiszem, a Country Homes & Interiors magazinban, ennek hatására vettem egy doboz festéket (1500 forint @Tesco), és ameddig az tart, mindent kékre festek.


Az erre a célra kinézett ólajtót még nem sikerült, mert azt komolyabban elő kell készíteni, de festettem már régi vödröt, festékes bödönt, és a fakkos tárolót is ezzel a színnel frissítettem fel (utóbbi a Vitorlás szobába került, szuper "pop of colour", amikor belépünk).

a repülőtér is lomis

Egyébként úgy látom, a franciákétól eltekintve (náluk természetesen még a deszkaajtó is csodálatosan artisztikus és hordozza a teljes Cote d'Azur-életérzést, nem tudom, hogyan csinálják) 

a vidéki kék nem igazán kifinomult, úgyhogy ez a hazai fajtája, amit például az utak mellett található nyomós kutakról ismerünk, szerintem teljesen megfelel. Főleg majd akkor, amikor kicsit megkoptatja az idő.

Az álmaimban az szerepel, hogy az ólak helyére mindenféle fészer és félig nyitott tároló kerül, és az egyiknek ilyen ajtaja van.

Ha egyszer legalább egy kis szakaszon egy alacsony, igazi kőfalat és/vagy újabb futórózsát, esetleg lila akácot is sikerül elhelyezni valahová a kertben, nagyon-nagyon boldog leszek, elvégre az ízlésem nagyrészt ezeknek az angol vidéki kerteknek a fotóin iskolázódott. Soha rosszabb giccset.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk