Ugrás a fő tartalomra

Decaf & detox

Ha a kávéról nem is biztos, hogy le fogok szokni, májusban koffeinmentesre, mellette pedig gyógyteákra váltottam, és szeretném, ha ez így is maradna. (Oh, you got plans? Don't say that.)

Azzal a céllal, hogy kicsit felfedezzük a fővárost, és hogy ne ott kössünk ki, ahol mindig, elmentünk egy másik játszótérre. Nagyon privilegizált hely a Rumini, remélem, mondjuk, Kőbányán is van/lesz ilyen (nehéz eltekinteni a társadalom tagoltságától, ami folyton megmutatkozik, az együttélés mindegyik szintjén). Nagyszerű élmény volt egyébként (helló! itt egy házmániás), és van új célpontunk is.

Az elmúlt napokban a legjobban a növénykiszedés sikerült Á. néninél (köszönjük a sütit!). Egyetlen fénykép után éppen akkor telt be ismét a telefonom memóriája, pedig csodálatos fotókat tudtam volna készíteni. Remélem, miután elültettem a töveket, nekünk is lesz citromfüvünk, körömvirágunk és még sok más.

Kiporoltam a másik, lomtalanításon talált szőnyeget (de még több napfény és valami hab is kellene rá, hogy biztosan tiszta legyen). Ez volt az egyetlen incidensem az egész akció alatt, amikor is mellém érkezett egy rendőrautó, mint a filmekben, lassan legördült az ablak, és amíg a lomok közül előrácigáltam a szőnyeget, kiszólt a rendőr, hogy "ugye, már megy?". Mondtam, hogy persze, azon vagyok - így lett meg ez a zsákmány.

Őz volt az erdőnkben, tőlem néhány méterre (igen, mert egyre jobban kiszorítják őket a többi természetes élőhelyükről), csak sajnos, hátra kellett szólnom E.-nek, hogy "mindjárt jövök!", amitől megugrott (az őz; E., azt hiszem, nem :P), és ezért nem láttam pontosan a sűrűben, pedig napokra feldobott volna. Így is izgalmas volt azért.

Gondolom, a németek nem viccelnek a minőségbiztosítással, ezért lehet, hogy az aldis növények eddig a legjobbak, amiket vettem. Amikor folyton esett, és éppen nem volt időm biztonságos helyre menekíteni őket, akkor is kibírtak egy komolyabb özönvizet.

Ez ugyan pont a kertészetből származik, kis kedvenc.

Megyek Southern Homes-ot olvasni, tornázni és lehetőleg nagyon keveset internetezni.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Függöny, festeni akarás, kárpit és kert

Nálatok is vannak mindenféle, "majd egyszer jó lesz" céllal vásárolt textilek? A múltkor rendet raktam a városi nagy szekrényben, és találtam több függöny(anyago)t. Néhányat elajándékoztam, ezt a gézszerű anyagból készült, eléggé harsány virágosat pedig az előszobában fogjuk használni, ott a cementlappal szerintem jó merészen mutat majd. (Most a Vitorlásban tudtam lefényképezni, mert az előszobában éppen dolgozunk.) A Gerendás szobában három ablak van, oda még korábban találtam natúr-zöld népi jellegű, nem nehéz szőttes anyagot, majd megmutatom őket, ha készen lesznek. Vettem háromféle krétafestéket a Lidlben, mert a nyári konyhában jó pár dolgot át szeretnék kenni velük. Ha maradna festék -- és maradjon --, akkor a retro bútorok furnérozott részeit is felfrissítem a házban.  Ami ennél meredekebb, hogy megvan a padlófesték is a nyári konyhába, mert kétlem, hogy greslaphoz meg tudnám találni a megfelelő csiszolókorongot. Ugyanezt a cikkcakkmintát kéne reprodukálni, de ehhez na

Keser // édes

Nagyon úgy tűnik, hogy a családban harmadikként engem is megcsípett egy fertőzött kullancs. Négy év alatt ez három eset a legszűkebb körömben. És amellett, hogy már az előzőek miatt is szétidegeskedtem magam, pont Covid idején kell a végére járnom.  Vettünk helikopteres legot, rózsatövet, kis málna- és tőzegáfonyabokrot, amiket el is ültettem; isteni volt még a magamfajta kertészeti antitálentum számára is. (A legot természetesen nem ástam el.) Fél éve szenved hallótávolságon belül néhány (sok) kutya. Többször sírtam a tehetetlenség és a kibírhatatlan hangok miatt. Egy napig azt hittem, el tudtunk érni valamit hivatalos úton, de azt hiszem, mégis kudarcot vallottunk. Meglátjuk; elkeserítő a helyzet az egész országban.  R., ha azt mondjuk neki, "szeretlek", pörrögve elalszik a mellkasunkon. Tökre sajnálom, hogy vannak emberek, akikkel ahelyett, hogy barátok lennénk, kölcsönös hülyeségeink miatt inkább leckék vagyunk egymás életében (ennek még a leírása is borzasztóan rosszul e

Túl sok, túl kevés

Érdekes ez a kelet-európai neurózis. Nem tudunk feloldódni a fogyasztói társadalom felszínes örömeiben, mert - abban reménykedem legalábbis - túlságosan intellektuálisak vagyunk hozzájuk, ugyanakkor számos esetben, amikor jó lenne, képtelenek vagyunk felszabadultan örülni, amire éppen azért lenne szükség, hogy amikor igazán nagy baj van, legyen mire emlékezni, noch dazu, miből töltekezni , hogy ezt a rettenetesen elcsépelt formulát használjam. Filozofálás helyett azt hiszem, inkább tornázom egyet hajnalok hajnalán, jobb lesz mindenkinek :D, viszont előbb, ha már elkezdtem, még egy kis fejtegetés arról, hogy az éppen elég lenne a célom, de sokszor billenek ki, ha lelkileg vagy testileg nem áll fenn az equilibrum, és hát, mostanában nagyon tudatosan kell visszalódítani magam. Vannak pozitív és negatív tendenciák. 1. Túl sok hírt olvasok. ...és túlságosan gyakran frissítem az oldalakat. Nem is értem magam, tényleg. Mindig is abban hittem, hogy a politika merő időpazarlás, és az sem érdek