Ugrás a fő tartalomra

Decaf & detox

Ha a kávéról nem is biztos, hogy le fogok szokni, májusban koffeinmentesre, mellette pedig gyógyteákra váltottam, és szeretném, ha ez így is maradna. (Oh, you got plans? Don't say that.)

Azzal a céllal, hogy kicsit felfedezzük a fővárost, és hogy ne ott kössünk ki, ahol mindig, elmentünk egy másik játszótérre. Nagyon privilegizált hely a Rumini, remélem, mondjuk, Kőbányán is van/lesz ilyen (nehéz eltekinteni a társadalom tagoltságától, ami folyton megmutatkozik, az együttélés mindegyik szintjén). Nagyszerű élmény volt egyébként (helló! itt egy házmániás), és van új célpontunk is.

Az elmúlt napokban a legjobban a növénykiszedés sikerült Á. néninél (köszönjük a sütit!). Egyetlen fénykép után éppen akkor telt be ismét a telefonom memóriája, pedig csodálatos fotókat tudtam volna készíteni. Remélem, miután elültettem a töveket, nekünk is lesz citromfüvünk, körömvirágunk és még sok más.

Kiporoltam a másik, lomtalanításon talált szőnyeget (de még több napfény és valami hab is kellene rá, hogy biztosan tiszta legyen). Ez volt az egyetlen incidensem az egész akció alatt, amikor is mellém érkezett egy rendőrautó, mint a filmekben, lassan legördült az ablak, és amíg a lomok közül előrácigáltam a szőnyeget, kiszólt a rendőr, hogy "ugye, már megy?". Mondtam, hogy persze, azon vagyok - így lett meg ez a zsákmány.

Őz volt az erdőnkben, tőlem néhány méterre (igen, mert egyre jobban kiszorítják őket a többi természetes élőhelyükről), csak sajnos, hátra kellett szólnom E.-nek, hogy "mindjárt jövök!", amitől megugrott (az őz; E., azt hiszem, nem :P), és ezért nem láttam pontosan a sűrűben, pedig napokra feldobott volna. Így is izgalmas volt azért.

Gondolom, a németek nem viccelnek a minőségbiztosítással, ezért lehet, hogy az aldis növények eddig a legjobbak, amiket vettem. Amikor folyton esett, és éppen nem volt időm biztonságos helyre menekíteni őket, akkor is kibírtak egy komolyabb özönvizet.

Ez ugyan pont a kertészetből származik, kis kedvenc.

Megyek Southern Homes-ot olvasni, tornázni és lehetőleg nagyon keveset internetezni.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p