Ugrás a fő tartalomra

My Bad

Szerző:

Sokáig azok közé az emberek közé tartoztam, akiknek kapásból rosszabb kedve van, ha esik az eső (I got some issues that always come up /Teddy Swims/). Mostanában viszont olyan hosszú a tennivalóim listája, hogy képes vagyok felspannolni magam, és valahogyan mindig eltelik a nap -- általában nem is rosszul. Azért jó érzés, ha elcsíptük a jó időt, és sikerült minden virágot földbe tenni még az eső előtt.


Nyilván azért is, mert nem vagyok gyakorlott kertész, mindig elképedek azon, mennyire terápiás hatású az ültetés, kb. attól a perctől kezdve, hogy felveszem a kesztyűt. Beszereztem ötszáz forintért hat darab ágyásnövényt az Aldiban, és van egy kertészet a Dunakanyarban, ahol néha, de tényleg csak néha veszünk apró virágokat, most a sziklakerthez ezt-azt, illetve egy döglődő fonnyadtabb árvácskát. Bírom, hogy faládákba lehet kiválogatni, ami tetszik. Nálam húsz évvel fiatalabb csajok dolgoznak ott, és fizetéskor, az árvácska fölött, a szakadó esőben kicsit szigorúan átszólt az egyikük, hogy "rendben, de most már árnyékos helyre tegyük, jó?" Mondtam, hogy oké. :D

Sajnos R. pont azt a cserepet rúgta fel -- az árnyékos helyen --, de hátha sikerül megmenteni.

Ez abszolút nem tartozik ide, de muszáj elmondanom, néha mennyire idegesít a Billie Eilish-jelenség, főleg az artikulációja, miközben nem vitatom el a tehetségét. Mivel az egyik kedvenc YouTuberem feldolgozta egy dalát, és azt agyon szoktam hallgatni, plusz azt hiszem, egyszer véletlenül abba az új, kígyós számába is beletrafáltam, ami egyébként nagyon fontos dolgokról szól, a YT-algoritmus büntetésből sorozatosan interjúkat és egyebeket dob fel, nem győzöm leoltogatni őket.

Vissza a virágokhoz: isteni volt kitalálni, hogy a szintén lomizott ládába melyik virágot tegyem. Nagyon jó a föld a háznál, a pajta mögött pedig humusszá változott régi faanyag volt, amíg el nem hordtam -- tényleg, arról a laza, egyhetes munkáról nem is írtam végül --, szóval, minden burjánzik. A gyom legfőképpen.

Ha valakinek van vegyszermentes ötlete arra, idén hogyan ne rágja majd el a csiga a tök indáját, feltétlenül ossza meg itt is!






Megjegyzések

  1. Holdgyöngy2021. május 16. 10:24

    Amikor már a bokrokon!!! rágnak a csigák a vegyszermentes ötlet kevés. Esetleg, teríts ki hullámpapírt, alámennek reggel, aztán pusztíthatod őket vagy elviszed a közeli erdő szélére. Én már velük kapcsolatban elveim ellenére cselekszem, ide juttattak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2021. május 19. 10:38

      Holdgyöngy, azért is így kérdeztem, mert a macskát féltem a vegyszertől. Magasra tett, nagy cserép esetleg...?

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk