Ugrás a fő tartalomra

Kapaszkodók

Nem volt elég jó az április, pedig megérdemeltem volna, hogy szuper legyen.


Voltak benne emberileg nagyszerű, megható, támogató pillanatok, a szülinapomat szerencsére a legfontosabbakkal töltöttem, de sokkal kevesebb stressz járt volna*, és akarhattam én ezt, ha a körülmények pedig nem akarták.

*Nem jár semmi, bla, bla. 

You can't always get what you want, bár jobban örültem voltam, ha a Rolling Stones inkább nem írja meg, a Dr. House pedig nem dolgozza fel ezt az örökbecsű számot, folyton emlékeztetve az emberiség nagyobbik részét a saját nyomorúságára. :P

Amikor még -- több mint egy évtizede -- nagyon menő volt blogot írni, akkor is megőrültem a dicsekvő felhangoktól. Ma az Instagramon megy ugyanez, de persze, az is igaz, hogy nagyon nehéz nem laposan vagy túlszerénykedve írni mindenféléről, ha ezt az elemet -- ti., hogy nekünk milyen klasszul áll a szénánk, és hát, nyilvánvalóan azért, mert jól csináljuk a dolgainkat -- szándékosan kihagyjuk.

Egyébként tök jó kedvem van és nem nyafogni jöttem :D, csak tisztességtelenül óriási részt takarnék ki, ha ezt nem írtam volna le.

Mivel D. Attenborough-nak tegnap volt a születésnapja, gondoltam, bevezetem E.-t az életművébe, ami már az én gyerekkoromban, a nyolcvanas években is elképesztő volt, imádtam nézni a filmjeit.

Nos, ti ezt ne a "D. A. top 5 pillanata" c. gyűjteménnyel kezdjétek a YouTube-on, mert kicsit horrorisztikus és elrettentő (E. elkerekedő szemmel nézte a beletekerés ellenére folyton felszakadó flesh-t és a mellé áradó vérfolyamot, nem győztem elnézést kérni tőle...), mindenesetre, a lényeg, hogy korrigáltam a hibát, és estére megtaláltam a Galapagos-opuszt: ez viszont elképesztően gyönyörű, lenyűgöző és még úgy is fantasztikus élmény lesz, hogy kb. negyedórányi etapokban tudjuk nézni, annyi a fordítanivaló és a felmerülő kérdés. Csodálatos.

Elkezdtünk egy sziklakertet építeni a gyerekekkel. Szerintem jó lesz, bár messze még a vége, de pont ez a kikapcsolódás benne.

Végre beszereztünk egy szerszámtartó cuccot az Aldiból, zongorázni lehet a különbséget a korábbi állapotok és az új rendszer között. Tudjátok, vannak a kis, 

idegrángást okozó, 

mindennapi problémák (angolul: pet peeves), amiket azért többnyire meg lehetne oldani, mit tudom én: nekem ilyen, 

ha egy férfi fekete, trottyos nadrágot barna (neadjisten: hegyes orrú) cipővel hord, 

ha a slag össze van gabalyodva,

ha valaki belöki a mélyhűtő ajtaját, és az visszarúg, majd nyitva marad,

ha hozni kell a szerszámosból egy 

gereblét vagy (vas)vellát, 

és át kell bukdácsolni az ide-oda boruló kapákon és lapátokon.

Ez utóbbit tudtuk kiküszöbölni ezekkel a felcsavarozott tartókampókkal.

Az előszobát fél óra alatt legurítottam kőbalzsammal; a képen látszik, hogy a szegőléc mellett már kezeltem, alatta három sorral akkor éppen még nem.



Szerencsére nem felejtettem el teljesen biciklizni, bár az egyensúlyérzék tényleg meglepő módon romlik az idővel. R.-rel is mentünk, illetve voltam egyedül egy iszonyú jót tekerni a Margitszigeten, ahol reggel 7:40-kor már rendes élet van, és egyáltalán nem csak a futók miatt. Majdnem elfelejtettem mondani, hogy nekem van a legjobb pumpám a világon, hehe.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Függöny, festeni akarás, kárpit és kert

Nálatok is vannak mindenféle, "majd egyszer jó lesz" céllal vásárolt textilek? A múltkor rendet raktam a városi nagy szekrényben, és találtam több függöny(anyago)t. Néhányat elajándékoztam, ezt a gézszerű anyagból készült, eléggé harsány virágosat pedig az előszobában fogjuk használni, ott a cementlappal szerintem jó merészen mutat majd. (Most a Vitorlásban tudtam lefényképezni, mert az előszobában éppen dolgozunk.) A Gerendás szobában három ablak van, oda még korábban találtam natúr-zöld népi jellegű, nem nehéz szőttes anyagot, majd megmutatom őket, ha készen lesznek. Vettem háromféle krétafestéket a Lidlben, mert a nyári konyhában jó pár dolgot át szeretnék kenni velük. Ha maradna festék -- és maradjon --, akkor a retro bútorok furnérozott részeit is felfrissítem a házban.  Ami ennél meredekebb, hogy megvan a padlófesték is a nyári konyhába, mert kétlem, hogy greslaphoz meg tudnám találni a megfelelő csiszolókorongot. Ugyanezt a cikkcakkmintát kéne reprodukálni, de ehhez na

Keser // édes

Nagyon úgy tűnik, hogy a családban harmadikként engem is megcsípett egy fertőzött kullancs. Négy év alatt ez három eset a legszűkebb körömben. És amellett, hogy már az előzőek miatt is szétidegeskedtem magam, pont Covid idején kell a végére járnom.  Vettünk helikopteres legot, rózsatövet, kis málna- és tőzegáfonyabokrot, amiket el is ültettem; isteni volt még a magamfajta kertészeti antitálentum számára is. (A legot természetesen nem ástam el.) Fél éve szenved hallótávolságon belül néhány (sok) kutya. Többször sírtam a tehetetlenség és a kibírhatatlan hangok miatt. Egy napig azt hittem, el tudtunk érni valamit hivatalos úton, de azt hiszem, mégis kudarcot vallottunk. Meglátjuk; elkeserítő a helyzet az egész országban.  R., ha azt mondjuk neki, "szeretlek", pörrögve elalszik a mellkasunkon. Tökre sajnálom, hogy vannak emberek, akikkel ahelyett, hogy barátok lennénk, kölcsönös hülyeségeink miatt inkább leckék vagyunk egymás életében (ennek még a leírása is borzasztóan rosszul e

Túl sok, túl kevés

Érdekes ez a kelet-európai neurózis. Nem tudunk feloldódni a fogyasztói társadalom felszínes örömeiben, mert - abban reménykedem legalábbis - túlságosan intellektuálisak vagyunk hozzájuk, ugyanakkor számos esetben, amikor jó lenne, képtelenek vagyunk felszabadultan örülni, amire éppen azért lenne szükség, hogy amikor igazán nagy baj van, legyen mire emlékezni, noch dazu, miből töltekezni , hogy ezt a rettenetesen elcsépelt formulát használjam. Filozofálás helyett azt hiszem, inkább tornázom egyet hajnalok hajnalán, jobb lesz mindenkinek :D, viszont előbb, ha már elkezdtem, még egy kis fejtegetés arról, hogy az éppen elég lenne a célom, de sokszor billenek ki, ha lelkileg vagy testileg nem áll fenn az equilibrum, és hát, mostanában nagyon tudatosan kell visszalódítani magam. Vannak pozitív és negatív tendenciák. 1. Túl sok hírt olvasok. ...és túlságosan gyakran frissítem az oldalakat. Nem is értem magam, tényleg. Mindig is abban hittem, hogy a politika merő időpazarlás, és az sem érdek