Ugrás a fő tartalomra

Tyúklétra és csónaklakk

Nem csoda, hogy -- az előző posztot leszámítva -- harmincnál is több napja írtam utoljára. (A héten válaszolok a kommentekre is.)

Mindig elkezdtem blogolni, de mindig rengeteg volt a munka. 

Ha az emlékezetem nem csal, először a beltéri ajtók fehérre festését fejezték be, ezzel párhuzamosan előkészítettük mindhárom szobát a padló lakkozásához: ehhez szükséges volt a bútorok és minden egyéb össze- és kipakolása, ötszöri felsöprés és felmosás.

Nálunk így néz ki a tavaszi nagytakarítás: visszamegyünk az alapokig, ha-ha. Arra egyébként nagyon jó volt, hogy átgondoljam, mi kerülhet vissza a szobába. Szuper tabula rasa-érzés.

Csak most már ablakot is kéne mosni. (Húsvétra nagyjából ez is meglett.)

Finom csiszolás és a szegőlécek padlóhoz szegelése után felkerült a csónaklakk (találtam egész jó áron négyliteres kiszerelésben, így tudtam venni mellé vastaglazúrt is, amit a hátsó ablakokra fogok kenni).

A lakkozásra azért volt szükség, mert a keményviaszolajos kezelés ellenére a fa hajópadló könnyen koszolódott, alig lehetett takarítani.

Egyik nap döbbenten láttuk, hogy a tyúkól totálisan szétnyílt, ezzel eljutott a "bármelyik pillanatban összeomolhat" fokozottan életveszélyes állapotba -- miért is ne éppen most --, de fogalmam sem volt, hogyan lehetne elbontatni.

Onnan is kipakoltunk gyorsan. Állandóan pakolunk egyébként.

Néhány nap múlva a tyúkólat pár perc alatt gépekkel le lehetett dönteni, és attól kezdve öt napon át szortíroztam a szarufákat, a cserépléceket, 

a szelemeneket 

(imádom ezt a szót), a törött és nem törött cserepeket, illetve téglákat, és hát, a sittet. Ez volt az elmúlt három-négy hét egyik legkeményebb melója, kicsit túl megterhelő volt még E. segítségével együtt is.

Nőies mozgásformák: nem = tégla- és törmelékhordás.

thanks for the catification literature, M.

Lazításképpen készítettünk egy kisebb "catio"-t, macskahálós kiülőt R.-nek: ehhez polcot szegeltünk és szó szerint nyolcszáz darab kapcsot lőttünk be tűzőgéppel az akácdeszka-keretbe stb. Egyelőre nem szereti annyira...

Bent is kapott igazi fát és plüss ülőkét, megköszönte meg minden, de eddig még azzal sem barátkozott meg teljesen.

Vissza a tyúkól-projekthez:

mostanáig a fala és egy pillére készült el annak az újrahasznosított anyagokból épülő sütögető és virágültető, félig nyitott helynek, amit a tyúkól helyére szánunk.

Építettünk a falba feliratos és tyúklábmintás (sic) téglát is, illetve régi ablakot.


Teszek még ide random képeket az elmúlt napokból.







Megjegyzések

  1. Judit, macskának két darab banános doboz, ami egymás mellé helyezhető, nyílások ajtónak, ablaknak, tetőre, szóval mindenhova, amiken keresztül bujkálhat. Imádni fogja. Többször kipróbált.Már hiányoltalak, hova tűntél?!

    VálaszTörlés
  2. s egyre szebbek lesztek, gratulálok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vicces, hogy a macskák mennyire nem sznobok.. Nálunk is nagy sláger a papirdoboz, majd ebben a formában is ki kell próbálni!

      Törlés
  3. Köszönöm a folyamatos figyelmet!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Függöny, festeni akarás, kárpit és kert

Nálatok is vannak mindenféle, "majd egyszer jó lesz" céllal vásárolt textilek? A múltkor rendet raktam a városi nagy szekrényben, és találtam több függöny(anyago)t. Néhányat elajándékoztam, ezt a gézszerű anyagból készült, eléggé harsány virágosat pedig az előszobában fogjuk használni, ott a cementlappal szerintem jó merészen mutat majd. (Most a Vitorlásban tudtam lefényképezni, mert az előszobában éppen dolgozunk.) A Gerendás szobában három ablak van, oda még korábban találtam natúr-zöld népi jellegű, nem nehéz szőttes anyagot, majd megmutatom őket, ha készen lesznek. Vettem háromféle krétafestéket a Lidlben, mert a nyári konyhában jó pár dolgot át szeretnék kenni velük. Ha maradna festék -- és maradjon --, akkor a retro bútorok furnérozott részeit is felfrissítem a házban.  Ami ennél meredekebb, hogy megvan a padlófesték is a nyári konyhába, mert kétlem, hogy greslaphoz meg tudnám találni a megfelelő csiszolókorongot. Ugyanezt a cikkcakkmintát kéne reprodukálni, de ehhez na

Keser // édes

Nagyon úgy tűnik, hogy a családban harmadikként engem is megcsípett egy fertőzött kullancs. Négy év alatt ez három eset a legszűkebb körömben. És amellett, hogy már az előzőek miatt is szétidegeskedtem magam, pont Covid idején kell a végére járnom.  Vettünk helikopteres legot, rózsatövet, kis málna- és tőzegáfonyabokrot, amiket el is ültettem; isteni volt még a magamfajta kertészeti antitálentum számára is. (A legot természetesen nem ástam el.) Fél éve szenved hallótávolságon belül néhány (sok) kutya. Többször sírtam a tehetetlenség és a kibírhatatlan hangok miatt. Egy napig azt hittem, el tudtunk érni valamit hivatalos úton, de azt hiszem, mégis kudarcot vallottunk. Meglátjuk; elkeserítő a helyzet az egész országban.  R., ha azt mondjuk neki, "szeretlek", pörrögve elalszik a mellkasunkon. Tökre sajnálom, hogy vannak emberek, akikkel ahelyett, hogy barátok lennénk, kölcsönös hülyeségeink miatt inkább leckék vagyunk egymás életében (ennek még a leírása is borzasztóan rosszul e

Túl sok, túl kevés

Érdekes ez a kelet-európai neurózis. Nem tudunk feloldódni a fogyasztói társadalom felszínes örömeiben, mert - abban reménykedem legalábbis - túlságosan intellektuálisak vagyunk hozzájuk, ugyanakkor számos esetben, amikor jó lenne, képtelenek vagyunk felszabadultan örülni, amire éppen azért lenne szükség, hogy amikor igazán nagy baj van, legyen mire emlékezni, noch dazu, miből töltekezni , hogy ezt a rettenetesen elcsépelt formulát használjam. Filozofálás helyett azt hiszem, inkább tornázom egyet hajnalok hajnalán, jobb lesz mindenkinek :D, viszont előbb, ha már elkezdtem, még egy kis fejtegetés arról, hogy az éppen elég lenne a célom, de sokszor billenek ki, ha lelkileg vagy testileg nem áll fenn az equilibrum, és hát, mostanában nagyon tudatosan kell visszalódítani magam. Vannak pozitív és negatív tendenciák. 1. Túl sok hírt olvasok. ...és túlságosan gyakran frissítem az oldalakat. Nem is értem magam, tényleg. Mindig is abban hittem, hogy a politika merő időpazarlás, és az sem érdek