Ugrás a fő tartalomra

A tyúkól-projekt

Az volt az álmom, hogy a vidéki házunkhoz tartozzanak melléképületek, mert azokból mindenféle szuper, érdekes tárolót és echte country stílusú kuckót lehet majd kialakítani. Így is lett; az álmom valóra vált. Azt egy picit kihagytam a számításból, hogy a pajták és sufnik állapota nem biztos, hogy elfogadható. Magyarul: szép dolog az értékmentés, de nem minden ólból lehet várat építeni. Halló! A valóság jelentkezik. 

A ház L alakú: az utcafrontján van egymás mellett a három szoba, azután elkanyarodik az épület, és a fürdőszoba következik. Emellett helyezkedik el a nyári konyha, a szerszámos kamra és a pince. A pince falához anno egy téglából készült tyúkólat tapasztottak, amelynek mára több helyen szétvált a fala, és kb. életveszélyes bemenni is. Úgy tudsz belépni, hogy az ajtaja, amikor kinyitod, konkrétan bedől, és te tulajdonképpen beesel rajta. Belülről pedig szemügyre tudod venni a mindjárt rád szakadó tetőt. 



A rajzom annyiban egyébként idealisztikus, hogy az ólnak csak három fala van. És hát, tyúkok no more.

Szóval, szerintem minél hamarabb bontsuk el.

Mi kerüljön a helyére?

Akármilyen egyszerű lenne kihúzni három méter drótot, nem szeretném, ha a szomszédoktól be lehetne látni, azt pedig egyáltalán nem, ha mindent lehetne hallani. 

Ez a ház többszörösen megtanított már arra, hogy ha a zaj és közted fal van, az jó.

Ha a zaj és közted épület van, még jobb.


Az a tervem, hogy egy szép, rusztikus, de nem flintstone-os stílusú kerítést teszünk az ól helyére, anyagokat a mindent-fel-kell-használni elv* alapján szerzünk hozzá, és adunk neki egy-két funkciót is, pl. virágültető-asztal vagy kerti zuhany lesz a tövében. Lehet, hogy téglaoszlopok fogják tagolni. Be kéne majd futtatni növénnyel.



A tőlünk kettővel arrébb lévő háznál van egy tökéletes példa: egy 1.80 méter magas, felül egy sor cseréppel lezárt, tömör téglafal. Nagyon szépen öregszik, nagyon szépen illik a környezetbe. Majd, ha beengednek tanulmányozni, hozok róla fotókat.

* A pajta tetejének és oromfalának bontásából van is ezer-ezerötszáz téglánk, cserepünk is bőven.


Ti mihez kezdtetek a melléképületekkel? Mire kell figyelni egy téglafal-kerítés építésénél?


(képek: Pettson és Findusz)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...