Tyúklétra és csónaklakk

Nem csoda, hogy -- az előző posztot leszámítva -- harmincnál is több napja írtam utoljára. (A héten válaszolok a kommentekre is.)

Mindig elkezdtem blogolni, de mindig rengeteg volt a munka.

Ha az emlékezetem nem csal, először a beltéri ajtók fehérre festését fejezték be, ezzel párhuzamosan előkészítettük mindhárom szobát a padló lakkozásához: ehhez szükséges volt a bútorok és minden egyéb össze- és kipakolása, ötszöri felsöprés és felmosás.

Nálunk így néz ki a tavaszi nagytakarítás: visszamegyünk az alapokig, ha-ha. Arra egyébként nagyon jó volt, hogy átgondoljam, mi kerülhet vissza a szobába. Szuper tabula rasa-érzés.

Csak most már ablakot is kéne mosni. (Húsvétra nagyjából ez is meglett.)

Finom csiszolás és a szegőlécek padlóhoz szegelése után felkerült a csónaklakk (találtam egész jó áron négyliteres kiszerelésben, így tudtam venni mellé vastaglazúrt is, amit a hátsó ablakokra fogok kenni).

A lakkozásra azért volt szükség, mert a keményviaszolajos kezelés ellenére a fa hajópadló könnyen koszolódott, alig lehetett takarítani.

Egyik nap döbbenten láttuk, hogy a tyúkól totálisan szétnyílt, ezzel eljutott a "bármelyik pillanatban összeomolhat" fokozottan életveszélyes állapotba -- miért is ne éppen most --, de fogalmam sem volt, hogyan lehetne elbontatni.

Onnan is kipakoltunk gyorsan. Állandóan pakolunk egyébként.

Néhány nap múlva a tyúkólat pár perc alatt gépekkel le lehetett dönteni, és attól kezdve öt napon át szortíroztam a szarufákat, a cserépléceket,

a szelemeneket

(imádom ezt a szót), a törött és nem törött cserepeket, illetve téglákat, és hát, a sittet. Ez volt az elmúlt három-négy hét egyik legkeményebb melója, kicsit túl megterhelő volt még E. segítségével együtt is.

Nőies mozgásformák: nem = tégla- és törmelékhordás.

thanks for the catification literature, M.

Lazításképpen készítettünk egy kisebb "catio"-t, macskahálós kiülőt R.-nek: ehhez polcot szegeltünk és szó szerint nyolcszáz darab kapcsot lőttünk be tűzőgéppel az akácdeszka-keretbe stb. Egyelőre nem szereti annyira...

Bent is kapott igazi fát és plüss ülőkét, megköszönte meg minden, de eddig még azzal sem barátkozott meg teljesen.

Vissza a tyúkól-projekthez:

mostanáig a fala és egy pillére készült el annak az újrahasznosított anyagokból épülő sütögető és virágültető, félig nyitott helynek, amit a tyúkól helyére szánunk.

Építettünk a falba feliratos és tyúklábmintás (sic) téglát is, illetve régi ablakot.

Teszek még ide random képeket az elmúlt napokból.

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban