Ugrás a fő tartalomra

A tanterem-szoba

Más szavakkal: általános iskolai biológiaszertár-utánérzés a középső szobában. 

Szóval, a középső szobát végre megcsináltuk, és úgy írom ezt a bejegyzést, hogy a lányom (akié a szoba) ül az ágy egyik végében, én vele szemben ugyanannak az ágynak a másik végében (bekéredzkedtem melegedni), és teljesen jól elférünk, miközben vállalhatatlan módon paprikás kukoricapufit ropogtatunk almával. 

Időközben kiderült, hogy a telefonom memóriája tovább nem bővíthető, ami nagyon rossz hír, de majd valahogyan körbefotózzuk a teret, most érjétek be a fenti, háromhetes werkfényképpel, légyszi.

Erről a szobáról azt tudhatja, aki régóta olvassa a blogot, hogy anno konyhaként működött (víz nélkül), itt volt a Salgó tűzhely is, és sokáig sehogy sem találtam hozzáillő stílust (míg egyik oldalán a Vitorlás, a másikon a Gerendás szoba a kezdetektől nevet is kapott).

Ennek vége, eldöntöttük, hogy ilyen iskolai-tanulós jellege lesz a Középsőnek: ez adódott, és nagyon beletrafáltunk, azt hiszem.

A szoba fő bútordarabja a parasztágy, amit a garázsban találtunk, és sok reményt nem fűztem hozzá. (Egyébként a tanulás is ebben fog folyni; nálunk az íróasztalok nem nagyon népszerűek.)

Nem is tudtam eldönteni, hogy tetszik-e: olyan drabális, nagyon barna, nagyon rossz állapotú fej- és lábvégnek tűnt, de gondoltam, adjunk neki egy esélyt -- mert nincsen másik ágyunk. El lehetne ugyan hozni az egyik korábban szétszerelt ágyat Pestről, de nagyon macerás, újat venni pedig nem szeretnék. Eddig minden esetben az vált be jobban, amikor helyben talált anyagokkal dolgoztunk. És mindig az vált be a legjobban, amikor a legrosszabb állapotúakkal (vö. a mosogatószekrény története). 

Megkerestem az ágy oldalait (becsúszkáltam értük a tömérdek faanyagon át a garázs legvégébe), és megpróbáltam elképzelni, hogy ez működni fog.

Szó se róla, a régiek nagyon lelkiismeretesen beeresztették a cuccal az alapanyagot. Azt azonban tudtam, hogy ebben a kis, világos szobában semmilyen nehézkes, borús hangulatot nem szeretnék, úgyhogy le kéne varázsolni róla azt a középbarna árnyalatot.

Rengeteg óra munkával: először egy évek óta meglévő festékmaró pasztával, utána kb. tizenöt-húsz flex-csiszolópapír elhasználásával elértük a natúr fát, amit szúölővel, keményviaszolajjal és rongyviasszal kezeltem.



Óriási egy ilyen ágy, megevett egy csomó anyagot, mire elkészült. Kb., mint egy kisebb mai ruhásszekrényben, annyi fa van benne, ha nem több. Picit levágtunk az aljából, ahol már nagyon elkorhadt a fa.

Összeraktuk, átszenvedtük az ajtón, beállítottuk a helyére és mondanom sem kell, imádjuk a végeredményt. 

Még fel kell szerelni a karnist, feltenni a függönyt - nemsokára, remélem, elkészülünk ezekkel az utolsó simításokkal.

A szoba további részei:

  • az ágy mellett újrahasznosított lambéria (régen az előszobában volt a falon);
  • a korábban emlegetett konzolasztal (H. mindig megszerzi a jó cuccokat);
  • egy tizenöt éves pelenkázókomód;
  • a kis, barna kályha;
  • három poszter (A mező és Az erdő életközössége és egy ábécés), illetve nemsokára bekeretezek egy negyediket;
  • néhány polc és akasztó.

Nagyon sok örömöt ad, amikor valamit kivakarunk a koszból, és vissza tudjuk állítani az eredeti helyére -- vagy éppen egy új helyre, ahol betöltheti a neki szánt szerepet. 





Megjegyzések

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mona, voltam a blogodon, olvastam a ladarol és másról, pl. festekteszted is; be tudnád linkelni a vitrazsos megoldást - ahol látszik fotón?

      Törlés
    2. Szia!
      Ezt találtam, itt sajna nem látszik túl jól a lényeg... de az az, hogy konkrétan az ablakon van csak a függöny, a boltív szabadon látszik "felette" ;)
      https://festettladafia.cafeblog.hu/2015/03/21/tukrom-tukrom/

      Törlés
  2. Ezek a tipusú festékek,ami az ágyon is volt,egy egyszerű módszerrel leszedhető:trisó és mész vagy mészhidrát 1:1 arányú keveréke,amihez annyi vizet adunk,hogy tejföl sűrűségű legyen.Lefektetjük a bútort,KESZTYŰT húzunk,bemaszatoljuk alaposan,gyökérkefével átsikáljuk,pár percig hagyjuk hatni,és slaggal alaposan lemossuk.Vigyázat,éget,de az egyik legjobb szer. sajnos zománcra nem jó.Meleg időben érdemes csinálni,hogy minél előbb száradjon a fa.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Függöny, festeni akarás, kárpit és kert

Nálatok is vannak mindenféle, "majd egyszer jó lesz" céllal vásárolt textilek? A múltkor rendet raktam a városi nagy szekrényben, és találtam több függöny(anyago)t. Néhányat elajándékoztam, ezt a gézszerű anyagból készült, eléggé harsány virágosat pedig az előszobában fogjuk használni, ott a cementlappal szerintem jó merészen mutat majd. (Most a Vitorlásban tudtam lefényképezni, mert az előszobában éppen dolgozunk.) A Gerendás szobában három ablak van, oda még korábban találtam natúr-zöld népi jellegű, nem nehéz szőttes anyagot, majd megmutatom őket, ha készen lesznek. Vettem háromféle krétafestéket a Lidlben, mert a nyári konyhában jó pár dolgot át szeretnék kenni velük. Ha maradna festék -- és maradjon --, akkor a retro bútorok furnérozott részeit is felfrissítem a házban.  Ami ennél meredekebb, hogy megvan a padlófesték is a nyári konyhába, mert kétlem, hogy greslaphoz meg tudnám találni a megfelelő csiszolókorongot. Ugyanezt a cikkcakkmintát kéne reprodukálni, de ehhez na

Keser // édes

Nagyon úgy tűnik, hogy a családban harmadikként engem is megcsípett egy fertőzött kullancs. Négy év alatt ez három eset a legszűkebb körömben. És amellett, hogy már az előzőek miatt is szétidegeskedtem magam, pont Covid idején kell a végére járnom.  Vettünk helikopteres legot, rózsatövet, kis málna- és tőzegáfonyabokrot, amiket el is ültettem; isteni volt még a magamfajta kertészeti antitálentum számára is. (A legot természetesen nem ástam el.) Fél éve szenved hallótávolságon belül néhány (sok) kutya. Többször sírtam a tehetetlenség és a kibírhatatlan hangok miatt. Egy napig azt hittem, el tudtunk érni valamit hivatalos úton, de azt hiszem, mégis kudarcot vallottunk. Meglátjuk; elkeserítő a helyzet az egész országban.  R., ha azt mondjuk neki, "szeretlek", pörrögve elalszik a mellkasunkon. Tökre sajnálom, hogy vannak emberek, akikkel ahelyett, hogy barátok lennénk, kölcsönös hülyeségeink miatt inkább leckék vagyunk egymás életében (ennek még a leírása is borzasztóan rosszul e

Túl sok, túl kevés

Érdekes ez a kelet-európai neurózis. Nem tudunk feloldódni a fogyasztói társadalom felszínes örömeiben, mert - abban reménykedem legalábbis - túlságosan intellektuálisak vagyunk hozzájuk, ugyanakkor számos esetben, amikor jó lenne, képtelenek vagyunk felszabadultan örülni, amire éppen azért lenne szükség, hogy amikor igazán nagy baj van, legyen mire emlékezni, noch dazu, miből töltekezni , hogy ezt a rettenetesen elcsépelt formulát használjam. Filozofálás helyett azt hiszem, inkább tornázom egyet hajnalok hajnalán, jobb lesz mindenkinek :D, viszont előbb, ha már elkezdtem, még egy kis fejtegetés arról, hogy az éppen elég lenne a célom, de sokszor billenek ki, ha lelkileg vagy testileg nem áll fenn az equilibrum, és hát, mostanában nagyon tudatosan kell visszalódítani magam. Vannak pozitív és negatív tendenciák. 1. Túl sok hírt olvasok. ...és túlságosan gyakran frissítem az oldalakat. Nem is értem magam, tényleg. Mindig is abban hittem, hogy a politika merő időpazarlás, és az sem érdek